HTML

Charlie-to blogja

Friss topikok

Linkblog

„Polgári engedetlenség” – HaHa!

2013.02.11. 09:23 charlie-to

Csak nehogy azt gondolja valaki, hogy a „polgári engedetlenség” kifejezés belőlem mindenképpen hahotázást vált ki! – A helyzet jóval komolyabb és szomorúbb annál, mintsem kacagni lehetne rajta.

Az alaphelyzet ugyanis az, hogy a HaHa (Hallgatói Hálózat) bejelentette, hogy ultimátumot intéz Kormányhoz: ha február 11-ig nem teljesíti a 6 pontból álló követelését, 11-én országos tiltakozást indít, és semmilyen törvényes eszköztől nem riad vissza, beleértve a polgári engedetlenséget is.

Ez azonban számos problémát vet föl:

 1. A HaHa nem legitim hallgatói szervezet. Az ugyanis, hogy valahol Magyarországon egy húsz fős egyetemi csoport, vagy egy száz-kétszáz fős évfolyam elkezd „jogokat követelni”, sőt, a Kormánynak „ultimátumot adni”, valóban csak szánalomra érdemes. Miért állna velük szóba a Kormány? - Ez semmivel nem több csupán egy aranyos fiatalokból álló „buli-mozgalomnál”, s ne felejtsük el, ilyenből ebben a pillanatban is legalább 320 van (80 felsőoktatási intézmény, mindegyikben négy évfolyam...). Tényleg, mindegyikkel tárgyalni kellene a Kormánynak?

2. Ezért van az, hogy a Kormány csak legitim szervezetekkel tárgyal. – A mozgalom és a szervezet között az a lényegi különbség, hogy utóbbinak van alapító irata, nyilvántartott tagsága, vannak választott vezető szervei, az államnak van a működéséről hivatalos tudomása, hiszen szerepel a „cégbírósági” nyilvántartásban stb, tehát nyilvánosan lehet tudni róluk sok mindent, szemben a mozgalommal, amelynél mindez hiányzik. A hallgatói önkormányzatoknak vannak választott szervei, s ez még akkor is elegendő legitimációt jelent számukra, ha a választásokon nem is vesz részt valamennyi hallgató...

Az pedig, hogy a Kormány a „szervezetet” fogadja el tárgyaló partnerként, egyáltalán nem egyedülálló a jogban: elegendő csupán arra utalni, hogy az Országgyűlés sem fogadja el „tárgyaló partnerként” a politikai pártokat, nem ad nekik a parlament semmilyen jogokat, hanem csak a frakciókat (képviselőcsoportokat) ruházza fel bizonyos jogokkal. (Erről kissé részletesebben lásd e blogban a Gyurcsányék „frakciója”…c. 2011. november 14-i bejegyzést!)

3. Arról is többször volt már szó ezen a „felületen”, hogy hiába szerveznek „sztrájkbizottságot”, sem az egyetemi-főiskolai hallgatók, sem a középiskolás diákok, sem az általános iskolai tanulók (kisdiákok) nem tudnak sztájkolni, mert a sztrájk munkabeszüntetést jelent, ahhoz pedig „munkavégzési” jogviszony kell, „szociális ellenjátékossal”, azaz munkaadóval.

4. Demonstrálni-tüntetni viszont mindenki jogosult. – Igaz, ezt legalább három nappal korábban be kell jelenteni a rendőrségnek (nem engedélyt kell tehát kérni!), s az vagy tudomásul veszi a bejelentést, vagy előzetesen betiltja a tüntetést. Jó tudni, hogy a bejelentés nélküli tüntetést („flash mob”) sem lehet feloszlatni, ha azt valamely váratlan, komoly esemény váltotta ki, de ez csak legfeljebb három napig minősül „váratlannak”; ennél „régebbi” történés ugyanis már belefér a bejelentési határidőbe. Ámde csak a „békés” tüntetés! Ma (február 11-én) reggel olvastam valamelyik internetes oldalon a nagy kérdést: Melyik várost forgatják fel hétfőn a diákok? – Mivel most nem a sajtó „tisztessége” a téma, ezért csak megemlítem, hogy a „felforgatás” nem tartozik „békés” kategóriába, ezért jobb, ha az ilyen „kérdésekre” nem igyekeznek „csattanós választ” adni a diákok, vagy még inkább a hallgatók.

5. Itt az igazi probléma a „polgári engedetlenséggel” van!

Jóllehet ez a törekvés már a XIX. század első felében megjelent, ennek ellenére máig nincs általánosan elfogadott definíciója. Abban többnyire mindenki egyetért, hogy politikai tiltakozási forma, amelynek jellemzője a nyilvánosság és az erőszakmentesség, ám tegyük azt is hozzá, hogy egyben a jogellenesség is. (Ide szokták sorolni pl. az adófizetés megtagadását, a katonai szolgálat megtagadását, útlezárásokat, „odaláncolásokat” stb.) A törvénysértés elkövetőinek tehát számolniuk kell a közhatalom fellépésével és a cselekmény szankcionálásával is. – Ezt kifejezetten hangoztatja az amerikai Henry David Thoreau (1817–1862), akit a polgári engedetlenség elméleti megalapozójának tartanak: „minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat”.

Nemigen szokták a kritériumokhoz sorolni, én azonban hozzáteszem, hogy lényeges elem a „tömegesség” is. – Lássuk be: ha csak néhány ember nem fizeti az adót, megbírságolják; ha csak néhány ember zár le egy utcát, a rendőrök elviszik és szabálysértési eljárást indítanak ellenük, mert egyszerű „randalírozásnak” tűnik, nem pedig „polgári engedetlenségnek”! Ez a nagy kockázata a HaHa tervezett akciójának is; ha kevesen csatlakoznak hozzájuk, akkor nem lépik túl az egyszerű törvénysértés büntethető és büntetendő szintjét!

6. „Az egyetem a miénk!” – hirdetik tábláikon a HaHa „harcosai”. – Kár, hogy ez nem igaz! Az egyetem (universitas) eredetileg minden olyan embercsoportot jelentett, amelyben közös érdekű és közel azonos jogállású egyének vettek részt. Amikor ezt szűkebb (akadémiai) értelemben kezdték használni, kb. úgy, ahogy ma is értendő, akkor sem jelentette az egyetem csupán a hallgatókat, hanem mindig is az oktatók és hallgatók universitását, egyetem(esség)ét.

 Bárki olvassa is ezt a bejegyzést, kérem, ne minősítse sem fenyegetésnek, sem pedig valamiféle „kioktatásnak”! A hallgatókat soha nem tekintettem és ma sem tekintem meggondolatlan, kelekótya tömegnek! – Most is inkább attól óvnám őket, ami a cigány vak lovával történt, amikor eladása során kipróbálták és az nekiszaladt a falnak. A vevő-jelölt a ló vakságát kifogásolta, mire a cigány azt felelte, hogy ez „a ló nem vak, hanem bátor...”.

 


2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://charlie-to.blog.hu/api/trackback/id/tr475073855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KariKa 2013.02.20. 00:50:33

Az 1. és a 2. megjegyzés nem jó.
A márciusi ifjak, vagy az 56-osok például vajon a hatalom szemében legitim szervezetek voltak?

A regnáló hatalom általi legitimáció nem kötelező kellék ahhoz, hogy valakinek igaza legyen - függetlenül attól, hogy a mostaniaknak igaza van-e.

charlie-to 2013.02.21. 17:38:19

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. tv. szerint a felsőoktatási intézményekben a hallgatói érdekek képviseletére hallgatói önkormányzat működik. (Van szervezete, alapszabálya, ismert tagsága, választott vezetői stb.) - A miniszter (Kormány) tehát jogosan fogadja tárgyaló partnernek a HÖK képviselőit, szemben az önmagát "kijelölő" (hallgatói?) csoporttal, amilyenből néhány száz is lehet, és mindegyik adhat "ultimátumot" a Kormánynak.
A "márciusi ifjak" és a 56-osok példája nem túl szerencsés, mert előbbiek esetén a "Helytartótanács sápadt volt és reszketni méltóztatott", 56-ban pedig a legitimáció nem volt kérdés, mert nem volt semmiféle tárgyalás, ahol ez a kérdés fölmerülhetett volna.
Azzal egyetértek, hogy "a legitimáció nem kötelező kellék ahhoz, hogy valakinek igaza legyen", ám jelenleg a hatalom van abban a helyzetben, hogy ne tekintse "partner(ek)nek" az egyébként valóban "nem legitim nem-szervezete(ke)t"...
süti beállítások módosítása