Ültem a számítógép előtt és a klaviatúra billentyűit pötyögtettem. Mellettem a bekapcsolt tv, de nem figyeltem rá, afféle „háttér-televíziózás” zajlott.
Egyszer csak az üti meg a fülemet, hogy a műsorban a magyar Himnuszról beszélgetnek, méghozzá igen furcsa dolgokat...
Azt mondja a riportalany, hogy éppen ideje lenne új himnuszt írni Magyarországnak. A jelenlegi ugyanis nehezen énekelhető, túlságosan magas hangfekvésben van megírva, a dallama is eléggé bonyolult.
Ehelyett jobban énekelhető melódia kell (mint pl. a IX szimfónia), a magyar (nép)zenei hagyományoknak is inkább megfelelő (pl. az ötfokú hangsor alkalmazásával), megfelelőbb hangfekvéssel s így tovább.
Bevallom, megdöbbentett, ami elhangzott.
Elég régen hallottam, hogy a Magyar Népköztársaság első (1949. augusztus 20-i) alkotmányában azért nem szerepelt a Himnusz (Lásd „X. fejezet. A Magyar Népköztársaság címere, zászlaja és fővárosa.”), mert nem tudták hogyan beleírni. „A Magyar Népköztársaság himnusza a Himnusz”? – ez sután hangzik.
Lehetne esetleg úgy, hogy „A Magyar Népköztársaság himnusza Kölcsey Ferenc »Isten áldd meg a magyart« kezdetű költeménye Erkel Ferenc zenéjével” – de hiszen éppen az a probléma, hogy a szocialista ország himnusza és az ünnepek nem kezdődhetnek úgy, hogy Istenről énekelnek...
Nem is esett szó a himnuszról hazánk alkotmányában egészen 1989-ig!
Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás [1892–1971] pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, mondván: „Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” E célból magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.”
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „Meg van az már írva.”
Fodor Zsófia, Reformatus.hu
Nos, ezért is hallgattam rossz érzésekkel a beszélgetést, s azóta egyfolytában remélem, hogy csak én értettem félre, mert későn figyeltem föl a diskurzusra.
Ugye, nem is lehet igaz, annál kevésbé, mert éppen mostanában hangolták át mélyebb hangfekvésbe a Himnuszt, hogy énekelhetőbb legyen, s még annyit „igazítottak” is rajta, hogy ne haladja meg azt az időtartamot, amennyit nemzetközi sportversenyeken a győztesek tiszteletére himnuszra szántak...?
Ez az az eset, amikor örülnék, ha valamit félreértettem volna...
