Nem filozófiai esszének szánom, de leírom, mert régóta „bánt engemet” egy régen hallott, valójában ártalmatlan, könnyed mondás: „Nem az divat, ami szép; ami divat, az a szép”.
Ez a „bonmot” (ejtsd: bonmó, ami elmés mondást, találó megjegyzést jelent) egy súlyos logikai ellentmondást rejteget.
Hogyan? „Nem az divat, ami szép”? – Tehát nem a szép lesz a divat, hanem pl. a csúnya? – Azaz: a divat (lehet) csúnya (is)!
Igazi gondot a mondat második része keletkeztet: „... ami divat, az a szép”.
Püff neki! – A divatról az imént azt állapítottuk meg, hogy az (lehet) csúnya (is), most meg azt mondjuk róla, hogy a csúnya a szép!
Aha, itt van a kutya elásva! A szép és a csúnya igen viszonylagos kategóriák, hiszen ismerjük a latin mondást: „De gustibus non est disputandum”, azaz az ízlésekről nem kell vitatkozni, még ismertebben: ízlések és pofonok különbözők.
Leszögezhetjük tehát, hogy mindenkinek van szép- és csúnya-fogalma, csak nem mindenkinél esnek egybe ezek a kategóriák; ami az egyiknek tetszik, arra a másik viszolyogva néz... – Csak ezzel a „kiegészítéssel” van értelme a címben is jelzett mondatnak; mert önmagában logikai ellentmondás!
Én azonban most egy általam nem szépnek tartott divatról akarok írni! (Tudom, ez az én ízlésem, könnyen lehet, hogy a világon mindenki másképpen gondolja...)
Nos, látjuk, hogy a férfiak egy része szívesen és büszkén viseli nemük biológiai jelét: a dús szakállt (és a bajuszt is, de most nem erről beszélünk!). Ezt a viselő tetszése szerint lehet különböző alakzatra nyírni-vágni, vagy úgy hagyni, ahogy a természet kialakította. – Bizony, ez tetszhet azoknak a férfiaknak is, akik maguk nem viselnek ilyen szőrzetet!
Nekem ezzel nincs is semmi bajom. Nekem az nem tetszik (tudom, ízlés dolga!), amikor a mai „modern” férfiak a divat szerint nem borotválkoznak, de nem is szakállt viselnek, hanem egyszerűen borostás a képük...
Nem tehetek róla, de a borosta (a mindössze néhány napos szakáll) számomra akaratlanul is az ápolatlanság benyomását kelti, még akkor is, ha tudom, hogy azt is állandóan gondozni kell, van is hozzá speciális borotva stb.
Nem hagy nyugton a gyanú: egyszer valakinek szemére vetették, hogy nem borotválkozott, hogy borostásan jelent meg valahol, ahol nem úgy kellett volna, s az illető ijedtében arra hivatkozhatott, hogy ő nem „borostás”, hanem a legújabb divatnak megfelelően „borostának látszó” néhány napos szakállt visel.
S a jámbor szemrehányó ezt elhitte, sőt, a „szemfüles füllentőnek” még ájult követői is akadtak.
Megismétlem: a borosta számomra akaratlanul is az ápolatlanság benyomását kelti...
Mindezek után javaslom az idézett mondás kiegészítését, ekképpen: „Nem az divat, ami szép; ami divat, az a szép – akkor is, ha valaki a csúnyát hazudja szépnek!”
