Charlie-to blogja

[1] Sokféle a madár – Petőfi korában még nem volt ismert az az igen szellemes népi bölcsesség, hogy „madár, madár”, ezt csak jóval később fedezte föl egy MaDárwin nevű orrnitológus.

[2] egyik ezt, másik azt Leginkább kedveli – Ebből származik az a mondás, hogy „kinek a pap, kinek a papné”. A költő eredetileg a „kinek a papagáj, kinek a mamagáj” változatot javasolta, de mivel ez utóbbinak nem volt semmi értelme, a papagájt „pap”-nak rövidítették, s ettől kezdve csak a „papné” volt a logikus folytatás.

[3] Ékes szólása – Nem tudom, hogy a vetési varjú rekedt károgását lehet-e ékes szólásnak nevezni. Egyes egyetemi „jómadarak” határozott állítása, hogy a varjú is énekes madár, csak „levelező tagozaton végzett”...

[4] Tarka tolla – Ezen a helyen nem a „madarat tolláról...” kezdetű „szálló” igére utal a „sas-lelkű” dalnok (vö. „Börtönéből szabadult sas lelkem”), hanem a „golyóstoll” magyar feltalálására, igaz, tragikus esemény kapcsán. Ágyúval lőttek verébre (innen a „golyó”, mert egyébként sörétes puskával vadásszák), s kifolyt vére vörösre festette az eredetileg szürke tollát. – Ha csak azt írta volna, hogy „feltalálták a golyóstollat”, nem lett volna igazi költő belőle!

[5] a dal-mesterséghez nem ért az a madár – Nos, ez a szép a költészetben! Ugyan melyik madárról lehet szó? Nyilván nem a rikácsoló papagályokról (vagy mint előbb utaltunk rá: „pap”-okról!), nem is a fülemüléről, mert annak meg van „füle” a dalhoz. Állítólag Petőfi – még kicsi Petrovics korában – így kiáltott fel: „Né', mama, néma madár!” – Ma már nem lehet tudni, mire mutatott lelkendezve a kis Sanyi. Ez lehetett egy fél tucat „tyú” (azaz hattyú), de lehetett pekingi néma kacsa is.

[6] Félig feketében, félig fejérben jár – Még mindig nem tudjuk a madár nevét! Lehet egy kormos kéménybe esett, s ijedtségében megnémult fehér galamb, vagy meszesgödörbe szédült varjú. – Hogy a nyájas olvasó már tudja a választ, hiszen a vers címében szerepel (akarom mondani: kelepel) a gólya? Hát így könnyű!

[7] Mikor bölcsőmben sírtam Ő már akkor kerepölt fölöttem – Sok kisgyerek, ha zajonganak körülötte, nem tud aludni, s azt hangos ordítással jelzi. Petőfinél sem volt más a helyzet. Erre egy Gyermek-pszichológiai Tanácsadó Kft. (érdekes, hogy ennek éppen gólya a logója!) nem tudott magyarázatot adni. Azt tartja ugyanis, hogy a költő már bölcsős (nem bölcsődés!) korában éppen ezért szerette meg az 1960–70-es években felkapott Yardbirds együttest. – Egyébként a kutyás emberekhez és az anyás gyerekekhez hasonlóan vannak pólyás, sőt gólyás gyerekek is. Petőfi pl. ilyen pólyás gólyás gyerek volt. Mikor a szomszédok meghallották, hogy sír a bölcsőben a kis Sanyi, elkezdték suttogni, hogy „rí a gólyás” – ennek rövidüléseként keletkezett a „rigolyás” szavunk.

[8] S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló Kis gólyafiakat – Jó, de azért a költő sem volt – főleg pólyás korában, hogy úgy mondjam – fenékig tejfel. Máshol azt írja, hogy „lovagolok fűzfasípot fújva”. Nagyon kíváncsi lennék, hogy lehet fűzfasípot fújva „némán” szemlélni a gólyákat.

[9] Szárnyakkal – Az ékírásos korszakban (mint tudjuk, ekkor még nem ismerték az ékezeteket, de akkor miért hívták ékírásnak?), ezért a szóért Petőfit kizárták az írószövetségből. Túlságosan trágárnak találták. Védeni próbálta ugyan írásában az egyik kritikus, hogy ez csak az ékezet hiánya miatt van, mert egyébként Petőfi egy lelkében „szárnyaló” költő, ám amikor az Írószövetségben ezt olvasták, a költőt még egyszer kizárták. – Igen szomorú, de a költőt később sem vették vissza a szövetségbe. Az ékezetek feltalálása után jelentkezett felvételre, ám felvételi kérelmében azt írta, hogy az „emberiség érdekében” kíván továbbra is költeni, de akkor meg az „emberiség”-ről maradt le a vessző a nyomda ördöge miatt, így felvétel helyett harmadszor is kizárták.

[10] Csak a messzeséget járhatni meg lábbal S nem a magasságot? – Hát, igen! Petőfi korában a házakat még egymás mellé, a földre építették, s közöttük vízszintesen közlekedtek gyalog, személykocsival, mikrobusszal, metróval, villamossal, trolival. Később, amikor fogyott a szabad építési telek, elkezdtek függőlegesen építkezni, s hamarosan a személykocsik és a mikrobuszok is elkezdtek függőlegesen járni (ezeket rögtön el is nevezték lifteknek), de ezzel egyidejűleg elkezdődött a „magasság lábbal megjárása is”. A költő azonban ilyen épületet nem látott. A kiskőrösi Kelemen bácsi (a Kőmíves), tizenketted magával állandóan Dévára járt várat építeni, az otthon maradottak nagy része pedig a feudalizmust építette, egyetlen emeletes ház sem készült tehát. Más alföldi városok emeletes házait viszont azért nem láthatta, mert még nem találták föl a fényképezést. Egyesek azt állítják, hogy Petőfi egy soha meg nem írt, később viszont teljesen elkallódott versében sürgette a fényképezés feltalálását, de mivel ez a megíratlan vers ráadásul el is veszett, senki sem olvasta. – Az, hogy Petőfi nem volt alpinista, azt régóta tudjuk. Mivel azonban a költő „tán csodálta, ámde nem szerette a zordon Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájait”, nyilvánvalóan „kárpátinista” sem volt. Ne akadjunk tehát fönn azon, hogy a hegymászást nem ismerte!

[11] Fölfelé vágytam én – Azt javaslom, ne ismerjük el a költő hetyke „fölfelé vágyását”! Lenézi a hegyeket, pedig föl kellene nézni rájuk! Még gondolni sem hajlandó rájuk, vö. „képzetem hegy-völgyedet nem járja”. Megmászta-e egyszer is a Kiskőrös környéki hegyeket? Tagja volt-e a helybéli úttörőcsapat rajz-szakkörének, ahol a kispajtások szintén nem láttak hegyeket, de legalább lerajzolni megtanulták! Hogy ő inkább írni tudott? Rendben van, de vajon írt-e egyszer is olyat, hogy „no, én már megyek, várnak a hegyek”? Ugye, nem? – Hát, ezért nem hiszem el, hogy ő komolyan vágyott fölfelé …!

[12] világosságból Szőtt arany kalapot – Ehelyütt téved a költő, mert arany kalapot nem világosságból, hanem legfeljebb „virágos ágból” lehet szőni. (Egészen pontosan: arany-virágosból, amiről lásd: kocsmárosné, aranyvirág...)

[13] esténként megszúrják – Jól ismert az orvostudományban a déli napszúrás (injectio solis), amit a fedetlen fővel tűző napon álló ember könnyen megkap. A költő ehelyütt egy sajátos meteorológiai jelenségről, az ún. esti napszúrásról (silos oitcejni) beszél, ami a délinek éppen a fordítottja. Ha ekkor a nap úgy elsötétül, hogy már semmit sem lehet látni, a szurkáló hangosan kiáltozni kezd: „hol (a) nap?”, „hol (a) nap?”. – Mint tudjuk, ezért következik az éjszaka után holnap.

[14] jutalmat nyér – Abból, hogy az ékezeteket későn találták fel – mint említettük –, Petőfinek rengeteg baja származott (írjuk inkább: keletkezett!). Később aztán biztonság kedvéért még oda is tett ékezetet, ahova egyébként egyáltalán nem kellett volna. Példa erre az idézett versrészlet, ahol az ékezet nélküli, „nyer” változat a helyes. Vö. nyeremény, nyerészkedik, nyergel, nyers stb. (A kenyér, a tenyér, a tányér és az aranyér azért hosszú, mert a szó végén a „nyer” úgy viselkedik, mint egy „hosszú” farkinca...)

P.S. - Fontos - s főképpen időigényes - tennivalók miatt a blog-bejegyzések ritkul(hat)nak... Charlie-to