A 2014. április 6-i országgyűlési képviselő-választáson listán jutott be a parlamentbe az egyik párt elnöke.
Az államfő még össze sem hívta alakuló ülésre a parlamentet, ám ez a pártelnök már bejelentette: átveszi a mandátumot, de azonnal le is mond róla egy párttársa javára.
A pártelnöknek erre megvan a jogi lehetősége. Arra is, hogy a párt eredeti (választás előtti) jelöltlistájáról bárkit, tehát akár a 77. jelöltet is bejelentheti, hogy megüresedett helyét ő foglalja el.
A mandátumról történő lemondást természetesen nem lehet megtiltani. Számos oka lehet annak, hogy valaki nem tudja vagy nem akarja ellátni a képviselői minőségből eredő feladatait, márpedig erőszakkal senkit sem szabad az önként vállalt munka végzésére kényszeríteni. – Emiatt lenne hiba a lemondás tiltása.
Mert egyébként nem lenne szabad megengedni – a választások eredményének „meghamisítása” miatt!
A választók általában nevekre, „egyéni jelöltekre” voksolnak. Őket látták-hallották a kampány idején, őket tartják szimpatikusnak vagy antipatikusnak, róluk gondolják, remélik, hogy képes és alkalmas lesz képviseletükre a parlamentben.
Bár „pártlisták” esetén személyekre nem, csak a lista egészére lehet szavazni, mégsem tagadhatjuk a rajta szereplő jelöltek személyi súlyát (gondoljunk csak arra, milyen nagy gondot szoktak fordítani arra, hogy a listák élén megfelelő „húzónevek” szerepeljenek, hogy a szavazók minél hamarabb kedvet kapjanak éppen arra a listára voksolni.
És ha valamelyik választópolgár éppen a lemondani készülő (lemondó) pártelnök miatt adta szavazatát az adott listára? – Miért gondolja bárki is (esetünkben éppen a pártelnök), hogy egy vállrándítással „le lehet tudni” a választói akarat komolyan vételét?
Ezek legfeljebb morális kifogások lehetnek, de ha végiggondoljuk, könnyen beláthatjuk, hogy ez a választások eredményének „meghamisítása”.
A szavazók – mint említettük –, elsősorban nevek alapján, nevekre voksolnak, s ennek alapján alakul ki a választás végeredménye. A polgárok azt remélik, jól döntöttek; az általuk megjelölt személy megfelelően képviseli az emberek érdekeit. Hát, persze, hiszen azért szavazott rá!
Erre mi történik? „Választottja” cserben hagyja, nem hajlandó teljesíteni, amit ígért. Ha valami komoly oka lenne rá, még meg is értené, de így? Hát tényleg arra ment ki a játék, hogy „csak úgy” átvágják őt?
Hát ezért kell harcolni a szabad, demokratikus választásokért? Hát ezért mondják minduntalan a kampány során, hogy minél többen menjenek el szavazni?
Persze, a lemondás "jogilag" nem kifogásolható! ...
