Szörnyű eset történt 2014. május 6-án Budapesten a Kossuth téren, az Országgyűlés épülete előtt.
Garázdaság gyanújával nyomozást rendelt el a BRFK ismeretlen tettesek ellen Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének keddi leköpése és tettleges zaklatása miatt.
Az Országgyűlés keddi alakuló ülése idején Gaudi-Nagy Tamás, a parlamentből kiszorult volt jobbikos politikus - foglalkozására nézve ügyvéd - a Kossuth Lajos téren a földtörvény ellen tüntetett. Amikor észrevette Pásztor Istvánt, elkezdett neki üzengetni a megafonban. Pásztor Istvánhoz ekkor egyre több tüntető szaladt oda, főleg nők állták körbe, szidalmazták, bolseviknak nevezték, lökdösték és többen arcon köpték.
Nol.hu 2014. május 8.
Ezt a morálisan is ocsmány magatartást ezúttal nem minősítve, emlékeztetni kell a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. § (3) bekezdésére:
A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
Ettől függetlenül azonban van egy igen fontos kérdés: mit kerestek ott tüntetők éppen az alakuló ülés idején?
Ismerjük az említett gyülekezési tv. 8. § (1) bek-ét:
Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja.
Miért nem tiltották meg előzetesen a „rendezvény” megtartását a „népképviseleti szerv” alakuló ülésének idejére, hogy senkinek ne legyen alkalma a köztársasági elnök meghívottjának inzultálására? Persze, nem voltak jelek ilyen súlyos rendbontásra!
Ha rajtam állna, általában megtiltanám politikai demonstrációk tartását a Kossuth téren. Ha már megszépült ez a lenyűgöző épület előtti terület, legyen ez a béke tere, ne randalírozzon ott nyilvánosságot kolduló, lelkileg megzakkant, zavart csoport, vagy éppen „döntően idősödő hölgyekből álló társaság” – egyáltalán ... senki!
Ha pedig azt sipítozzák a „szélsőjobboldali harci nagyik”, hogy Magyarországon korlátozzák a szabadságjogokat, szólni kell nekik, hogy – a lakott területek közigazgatási határain kívül – bárhol szabadon tüntethetnek...
Valaki mondta a minap, hogy hazánkban diktatúra van. Kezdem hinni, hogy ez az állítás igaz: a morális kontroll nélküli, „törpe minoritás” diktatúrája.
Ne legyenek kétségeink: a helyzet egyre rosszabb lesz, ha nem tesz semmit, akinek erre joga és lehetősége lenne! Ha a társadalom nem védekezik a többséggel szemben gátlástalanul fellépőkkel szemben, akkor a társadalom egyre rosszabbul fogja érezni magát saját környezetében, és egyfolytában sopánkodhat. Főleg mostanában, amikor a parlamenti pártok is(!) azt ígérik, hogy „utcára viszik” a politikát, pedig ők arra kaptak felhatalmazást, hogy a törvényhozásban dolgozzanak... (Arra nem gondolok, hogy erre „izgága” habitusuknál fogva alkalmatlanok!)
Csakhogy azt se felejtsük: az előbb emlegetett „társadalom” mi vagyunk, Ön, Asszonyom/Uram, vagy, hogy „modernebb” legyek: Ti vagytok, mindannyian!
Ha a jogok csorbítását eddig valaki fölvetette, mindig visszavonulás volt a válasz, nehogy megszóljanak a hangos külföldi jogvédők. Eddig mindig „mertünk kicsik lenni” (by Kovács László, egykori MSZP-elnök), még akkor is, ha a „kicsinek levéshez” kevesebb mersz, mint ... hm ... inkább gyávaság kell.
Periculum in mora!
