„Si tacuisses, philosophus mansisses” – így hangzik a teljes mondat („Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”) – én pedig kénytelen vagyok egyetérteni vele.
- Minden országban komoly közjogi esemény a kormányalakítás; ilyen volt nálunk is 2014. június 6-án. Délelőtt a köztársasági elnök adta át a miniszteri kinevezéseket hivatalában, a Sándor-palotában, utána az Országgyűlés előtt tettek esküt az új tárcavezetők.
Mindez, persze, pontosan az Alaptörvény 16. cikkének megfelelően történt:
[...]
(7) A minisztert a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A miniszter a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.
(8) A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg.
(9) A Kormány tagja az Országgyűlés előtt esküt tesz.
Ugye, világos? A miniszter (és a Kormány) a kinevezéssel hivatalba lép, az eskü letétele ebben az esetben „deklaratív” jellegű, azaz ünnepélyes kinyilatkoztatás, mintegy megerősítés, de nem „előfeltétele” a tisztség betöltésének.
Éppen ezért volt szerfölött furcsa, hogy
Az MSZP szerint a szemfényvesztés kormánya alakult meg pénteken... Kifogásolta, hogy a parlament ülése előtt egy órával, zárt körben alakult meg a kormány.
Bevallom, ez a kifogás alig érthető számomra. A kormány megalakulása semmiben sem hasonlít pl. az Országgyűléséhez, ahol előre meghatározott eseménysor zajlik: jelentés a választások törvényes lefolyásáról, a mandátumok igazolása, a képviselők eskütétele (mert ők előtte nem gyakorolhatják jogaikat) stb.
A kormány „megalakulásáról” egyébként a sajtó tudósított, bár azt senki sem láthatta. Az nem valamiféle „látványos esemény” volt: a néző csupán annak lehetett tanúja, hogy a köztársasági elnök sorban átadja a kinevezési okmányokat, kezet fog és gratulál az érintetteknek. – Aztán vége: megalakult a kormány, észrevétlenül, nem volt „nagy durranás”. Úgyszólván, zárt körben...
- „Tisza István egykori miniszterelnök újjáépített szobrát hétfőn [2014. június 7-én] avatják fel a Kossuth téren, ahol beszédet mond Orbán Viktor miniszterelnök” – adta hírül a sajtó. Közölték, hogy az MSZP a felsoroltak alapján nem vesz részt a hétfői szoboravató ünnepségen; ellenzi Tisza István szobrának felállítását a Kossuth Lajos téren,
mert a párt szerint a politikus sem saját korában, sem később nem fejezte ki a nemzet egységét, és ezen életének tragikus vége sem változtat.
Gratulálni kellene az MSZP-nek, hogy mennyire ismeri az Alaptörvényt, szinte „csípőből” képes idézni is belőle, akár aktuálpolitikai esemény kapcsán is. Emlékezzünk:
9. cikk (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
Hogyan? Ki a nemzeti egység kifejezője? Az államfő? – Akkor itt valami nem stimmel!
Hajdanán a királyt (az államfőt!) tekintették olyan hatalomnak, aki (amely) képes távoltartani magát a parlament és a kormány politikai csatáitól, képes „semleges” maradni a mindennapi viszályok közepette. Ugyanez az egykori felfogás érvényesül a mai „köztársaság királya”, azaz a mai államfő, a köztársasági elnök esetében is: ő se legyen politikailag elkötelezett, mert csak így képes „kifejezni a nemzet egységét”.
De hiszen gróf Tisza István (1861–1918) nem Magyarország államfője (királya vagy köztársasági elnöke), hanem kormányfője (miniszterelnöke) volt; e két tisztséget összekeverni igen súlyos melléfogás.
Ha valaki azt állítaná, hogy az elefánt nem tudja testmagasságának sokszorosát függőlegesen helyből megugrani, igaza lenne. – Ámde miért is tudná? Arra a bolha képes, ugorja az, ne tessék ezt felróni az elefántnak!
Miért kellene egy miniszterelnöknek, a politika kavargó sűrűjében tevékenykedő kormányfőnek a nemzet egységét kifejeznie, hiszen arra az alkotmány szerint is az államfő hivatott?
Kár, hogy a nagypolitika közvetlen részesei, „csinálói” a legalapvetőbb közjogi fogalmakban is ilyen megdöbbentő tájékozatlanságot mutatnak... – Az jutott eszembe, hogy javaslom a régi latin mondás módosítását: „Ha hallgattál volna, (te akkor is) tudatlan maradtál volna”...
De hallgatok: mégsem javaslom!
