2014. szeptember 16-án az internet Cívishír jelzésű oldalán a következő poszt jelent meg:
A parlamentben lehet csalózni, tolvajozni, maffiázni
Így döntött a strasbourgi bíróság
Magyarország megsértette Szél Bernadett, Osztolykán Ágnes és Lengyel Szilvia LMP-s, valamint Karácsony Gergely, Szilágyi Péter, Dorosz Dávid és Szabó Rebeka PM-es képviselők szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát azzal, hogy tavaly az Országgyűlés különböző ügyekben megbírságolta őket - mondta ki kedden közzétett első fokú ítéletében a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága.
Tavaly május 13-án az Országgyűlés Karácsony Gergelyre és Szilágyi Péterre 50 ezer, illetve 185 ezer forint pénzbírságot szabott ki, mert a két képviselő április 30-án egy "Loptok, csaltok hazudtok!" feliratú táblát vitt a parlamenti ülésterembe a trafikpályázatok és az információszabadságról szóló törvény módosítása elleni tiltakozásul. A trafiktörvény módosításának május 21-i végszavazása után Dorosz Dávid és Szabó Rebeka "Itt Nemzeti Dohánymaffia működik" feliratú táblát vitt az ülésterem közepére. Ezért az Országgyűlés május 27-én 70-70 ezer forintos büntetést szabott ki rájuk.
A következő hónapban, június 21-én a földtörvény zárószavazásakor Lengyel Szilvia, Osztolykán Ágnes és Szél Bernadett "Most árulják el a gazdákat! A Fidesz-maffia jobban teljesít" feliratú transzparenst emelt fel. Szél Bernadett egy földet tartalmazó, aranyszínű fatalicskát tett Orbán Viktor miniszterelnök asztalára. Őket a házelnök javaslatára tiszteletdíjuk egyharmadának megvonásával büntették: Osztolykán Ágnestől 154 600 forintot, míg a másik két képviselőtől 131-131 ezer forintot vontak le.
Az efféle, később szankcionált performance-okról korábban e blogban is volt már szó, megismételni hasztalan lenne; most inkább a szóbeli „környezetszennyezést” említsük!
A retorika – amikor még tudták, mi az, és figyeltek is rá –, azt tanította, hogy a kulturált vitának vannak igen fontos szabályai.
Először is figyelni kell a vitapartnerre, hogy pontosan értsük meg, mit akar mondani, milyen „érveket” használ igazának bizonyítására, nyomatékosítására, amit nekünk cáfolnunk kell.
Legyünk türelmesek, nyugodtan hallgassuk; ez már önmagában is komoly benyomást tehet a vitapartnerre, s ez a mi pozíciónkat erősítheti vele szemben.
Ha ránk kerül a sor, válaszoljunk határozottan, logikusan! Ha kétségünk támadna, hogy nem értettük pontosan a másikat, kezdjük a következő szavakkal: „Ön azt állította, hogy...” – s foglaljuk össze pár szóban a lényeget (hogy partnerünk korrigálhasson, ha szükséges), majd kezdjük el a mi mondandónkat!
Ezt mondja az írás, ámde mi a gyakorlat!?
Az „igazi” politikai viták nálunk gyakran nem többek primitív, lapos acsarkodásoknál. Most mindenki egyszerre mondja, oda sem figyelve a másik szavaira! Otthon, a pártszékházban bizonyára meglapogatják a vállát és gratulálnak „bátorságához”, ahhoz, hogy nem engedte szóhoz jutni ellenfelét, s ő elégedetten veregeti meg saját vállát, és elkönyveli magában, hogy ő talán a pártja legjobb debattőrje (bár lehet, hogy más szót gondolt...). Elegendő végighallgatni a rádióban vagy végignézni a televízióban egy-egy „vitát”, és máris hallható-látható, mennyire virágzik ez a színvonaltalan átkiabálás, ami az én szememben meglehetősen jókora tahóságot jelent.
Lehet valaki a világ legjobb szakembere, ha a vitában nem látszik rajta a kulturáltság szikrája sem; bizony, nem több a nyilvánosságra méltatlan szájalónál!
Sajnos, a formai problémák mellett sokkal súlyosabb tartalmi bajok is vannak!
Megdöbbentően szegényes a szókincse a legtöbb országgyűlési képviselőnek, sőt, a „szóvivőnek” is. Ezért a megszólalásaik nem szellemi élményt jelentenek a hallgatónak, ellenkezőleg: jókora bosszúságot az igénytelenség hallatán.
Korábban már volt szó e blogban is az „alsó hangon”, a „ha és amennyiben”-típusú primitív fontoskodásokról, ezekre kár is több időt vesztegetni. – Ámde mit szóljon az ember, ha valamely párt „szóvivője” érvek és magyarázatok helyett hetyke szellemtelenséggel minduntalan a „hazudik a kormány”, a „tolvaj kormány”, a „lop és csal a kormány”, a „maffia-kormány” kifejezéseket ismétli, de az efféle „állításait” nem igyekszik adatokkal alátámasztani, még kevésbé bizonyítani?
Az ellenzék mindenkori feladata a kormány kritikája, ám a képviselő vagy a szóvivő szellemi színvonal(talanság)a magára a pártra is baljós árnyékot vet, függetlenül a hallgató politikai beállítottságától.
Az is világos, hogy igazságtalan lenne elvárni minden politikustól a szépirodalmi igényességű megszólalásokat, de valamiféle kulturális színvonal elérése azért elvárható lenne!
A retorika egyébként szónoklattant jelent...
