Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket...
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára...
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Gyóni Géza (1884–1917) örökszép versének részletei e sorok.
Ez a költemény jutott eszembe, amikor láttam az utóbbi időben szinte „divattá” vált tüntetéseken habzó szájjal, kidülledő erekkel „harcoló”, rettenetesen bátor ifjakat.
A dolgok tulajdonképpen rendben is vannak; „ifjak és vének” egyaránt jogosultak tüntetni, véleményüket szabadon kinyilvánítani. – Hogy még pontosabb legyek: békésen tüntetni!
A békés jelleg viszont azt jelenti, hogy a demonstrálók nem törnek-zúznak, nem lökdösik a munkájukat ott végző embereket, és általában is kulturáltan viselkedjenek, ami azt is magában foglalja, hogy nem mocskos szájú trágárkodással hergelik a hasonszőrű társaikat, hanem civilizált módon fejtik-fejezik ki véleményüket. Az ablakok bezúzása, az obszcén kifejezések ordítozása énbennem (s gyanítom, még sok más emberben is) megbotránkozást kelt, ez pedig már büntetőjogi, de legalább is szabálysértési kategória. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések című XXIII. fejezete170. §-ában ekként rendelkezik:
„Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, szabálysértést követ el”.
Elkezdtem játszani a gondolattal, ami – ha már éjszakát emlegetünk – inkább álomnak tekinthető.
Érdekes lenne, ha a miniszterelnök arra az estére, amikorra kormányellenes tüntetést szerveznek, magához vonná a belügyminiszteri tárcát – persze, „csak egy éjszakára” –, s mivel úgyis demokráciát követelnek a demonstrálók a fennálló diktatúra helyett, egyetértene a tüntetőkkel, s maga igyekezne a hangoskodók „igazát” bizonyítani; megmutatná nekik, hogy mi is az a diktatúra.
A legfőbb hangadókat határozott „kézrátétellel” bezáratná „csak egy éjszakára” egy kényelmetlen zárkába, egy kis „élményszerzésre”. Ha pedig ismét diktatúrát kiáltanának, mosolyogva lehetne lejátszani a korábbi zavargásaik felvételeit, amikor ugyanazt kiabálták, csak akkor a rendőrök a háttérben, csendben szemlélték az eseményeket, senki sem vitte őket erőszakkal a fogdába.
Attól tartok, a mostani zavargóknak nincs megközelítő fogalmuk sem arról, hogy mi az a diktatúra, ők – szerencséjükre – nem éltek még az ún. puha diktatúra idején, emiatt mindent be lehet adni nekik, amire hivatkozva egy jó kis balhét lehet rendezni. (Ne legyen félreértés: nem nézem le a fiatalokat, ez a „szent együgyűség” nagyrészt a korukból adódik, de ha minden mértéket félredobva őrjöngenek, már nem „mentem föl” őket!!!)
Kb. gimnazista koromban olvastam „A Hands Up galeri balladája” c. verset (Soós Zoltán?), amelynek utolsó versszakára ma is emlékszem:
S a költő szól: most nézzétek meg őket,
A nagymenőket,
Itt az alkalom!
A rács mögött a galeri
Csak néhány berezelt,
Szánalmas kanmajom.
Nem akarok tovább „álmodni”, de félő, hogy ha a mai ifjak napjaink közjogi-politikai rendszerét tekintik diktatúrának (márpedig annak tekintik!), akkor kiröhögik azokat, akik más rezsimek szörnyű diktatúráit emlegetik.
Lenézik apáikat-nagyapáikat, akik annyira „nyuszik” voltak, hogy még egy jó balhés tüntetést sem voltak képesek megszervezni a diktatúra ellen, a demokráciáért! Azok ne papoljanak nekik diktatúráról, akik még azt se tudták, mi az a facebook vagy a flasmob! Bezzeg az ő „bátorságukat” ország-világ előtt igazolják a televíziós közvetítések... Vegyenek róluk példát és szégyelljék magukat a gyáva ősök!
Éber álmomból a galeri-vers utolsó sorai „ébresztettek”...
Mindenesetre a gyülekezési törvénybe be kellene írni, hogy álarcban tilos tüntetni, s ezzel biztosan csökkenteni lehetne a sunyi károkozásokat.
Hogy komolyan gondoltam-e a „csak egy éjszakára” bevezetendő igazi diktatúrát? Legfeljebb úgy, ha maga a kormány hirdetné meg a diktatúra-ellenes demonstrációt...
Ámde ez már egy újabb álom lehetne...
