Aki a cím láttán értetlenkedve meghökkent, az megnyugodhat. Tényleg „hiba van a kréta körül”; úgy helyes, hogy „semmije”. – Ámde ezt miért nem tudja a hírszerkesztő, miért nincs korrektúra, miért nem törődnek a sajtó munkatársai a helyesírással? Ha pedig ügyelnek rá, miért írnak olyat, hogy
„Zuschlag szerint nincsen semmilye, amit a NAV lefoglalhatna”?
Csak nem arról van szó, hogy törődnek ők, de mindössze ennyire telik?...
Egyébként régi „vesszőparipám”, hogy a sajtónak sokkal komolyabb, fontosabb hivatása is lenne, semmint nagyot szóló, látványos, ámde üres semmikről hangoskodni napokon keresztül. Az lenne az igazi, ha hiteles, pontos krónikása is volna korunknak; hogy ha majd évek-évtizedek múltán valaki a mi időnkre lesz kíváncsi, az újságok is megbízható forrásként szolgálnának.
Merthogy ma még egyáltalán nem ilyenek!
Példa erre a Hír24 egyik, 2015. január 29-i tudósítása:
Zuschlag János 80 millióval tartozik a NAV-nak
Zuschlagot hét év fegyházra ítélték, mivel társaival szabálytalanul költöttek el 70 millió forint közpénz.[sic!] Az összeg egy részét ugyan visszafizette, azonban a börtönévek alatt a kamatos kamattal a tartozás közel 80 millió forintra duzzadt.
Ejnye, rosszul emlékszem? Nekem úgy rémlett, hogy Zuschlagot annak idején nem „fegyházra”, hanem „börtönre” ítélték... – Nem mindegy!
Utánanéztem, és a korabeli tudósításokban mindenütt „börtön” szerepelt...
Most önmagában nem a helyes válasz a fontos, hanem az, hogy a sajtóban kétféle, lényegében eltérő meghatározás található ugyanarra az esetre. Íme, a különbség (nem teljes „szakmai precizitással” és egy kis internetes „kiegészítéssel”):
Fogház a szabadságvesztés büntetés legenyhébb végrehajtási fokozata, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső. – Az elítéltnek rövid időtartamú eltávozás engedélyezhető, életrendje részben meghatározott, szabadidejét belátása szerint használhatja fel. Feltételes szabadulásra a büntetés kétharmadának letöltése után van mód. Fogház fokozatú büntetés jár többek között gondatlanságból elkövetett halálos gázolásért, könnyű testi sértésért, kisebb értékű lopásért stb.
Börtön a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata, ha azt a) bűntett miatt szabták ki, vagy b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső. – Rövid időtartamú eltávozás kivételesen engedélyezhető, feltételes szabadulásra a büntetés háromnegyedének letöltése után nyílik lehetőség. Ilyen fokozat szabható ki pl. adócsalásért, hamis tanúzásért, orgazdaságért, sikkasztásért, súlyos testi sértésért stb.
Fegyház a szabadságvesztés büntetés legsúlyosabb végrehajtási fokozata, ha a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést pl. emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények, állam elleni bűncselekmények, terrorcselekmény, emberölés, emberrablás, kábítószer-kereskedelem emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, rablás súlyosabban minősülő esetei stb. miatt szabták ki. – Az elítélt életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és felügyelet alatt áll, külső munkában csak kivételes esetben vehet részt. Feltételes szabadulásra a kiszabott büntetés négyötödének letöltése után van mód.
(Mindezeket – a végrehajtási eljárási szabályok kivételével – pontosan leírva lásd a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 37. §-ában.)
Jó lenne, ha ez csak véletlen volna, és a mai sajtó közleményei is megbízható forrásként szolgálhatnának az utánunk jövő nemzedékek számára is!
Vajon ismerik-e a mai „kommunikáció-szakosok” a „Haza bölcse”, Deák Ferenc intelmét: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad”?
Elfogadom, hogy a mai sajtósok nem „szándékosan hazudnak”, hanem esetleg tudatlanságuk miatt nem figyelnek fontos különbségekre, vagy éppen a felelőtlenségük miatt nem néznek utána az adatoknak, fogalmaknak.
Ne nevezzük „hazugságnak” az említetthez hasonló fals tartalmú közleményeket, de azt legalább rögzítsük, hogy azok nem az igazságot tartalmazzák ...!
