Ismerjük a mondást: „Tévedni emberi dolog”, sőt, latin tanulmányainkból is emlékezhetünk: „Errare humanum est”.
Ismerjük a mondást, többnyire mosolygunk is másvalaki tévedésén, vagy legfeljebb enyhén bosszankodva legyintünk, ha netán mi is érintettjei vagyunk az eseménynek, de igazi haragra ritkán gerjedünk, ha a tévedésre (annak okára) megtaláljuk akár a legkisebb mentséget is.
Persze, vannak helyzetek, amikor a tévedést sokkal súlyosabb következmények kísérik, semmint el lehetne intézni egy kis hümmögéssel. Anélkül, hogy itt részleteznénk, csak gondoljunk arra, hogy a jog esetenként határozottan bünteti a „tévedésből”, illetve a gondatlanul elkövetett cselekményeket.
Most olyan eseteket említünk, amelyek nem büntetőjogi kategóriák, nem fenyegeti börtön az „elkövetőket”, de mindenképpen roppant kínosak.
Idézzünk a Válasz.hu 2015. február 19-i, Dévényi István által adott tudósításból
Nem is Orbán? – Hatalmas baki történt Putyin sajtótájékoztatóján
Vlagyimir Putyin orosz államfő Orbán Viktor miniszterelnökkel közös keddi sajtótájékoztatóján arról beszélt: Magyarország köztársasági elnökét hívta meg a világháborús győzelem 70. évfordulóján tartandó moszkvai ünnepségre. Ugyanis a tájékoztatón a magyar tolmácsolásban pontatlanul az hangzott el, hogy Orbán Viktor kormányfőnek szól a meghívás.
Kétségtelen, hogy az innen orosz anyanyelvűnek tűnő magyar tolmács nem volt a helyzet magaslatán, Putyin több összetett mondata is tanácstalan őzésbe torkollott, így simán elképzelhető, hogy a meghívás is félrement.
Egyáltalán nem írigylésre méltó a szinkrontolmácsok élete, különösen nem az a legmagasabb szintű politikai találkozók idején, ahol a legkisebb „baki” is komoly nemzetközi bonyodalmakat okozhat. Lehetetlen, hogy ne tudná: az államfő és kormányfő, vagy a köztársasági elnök és a miniszterelnök nem ugyanaz a tisztség, mégis összekeverte őket! – Szerencsére, még időben kiderült a félreértés.
Ennél jóval ártalmatlanabb volt az én egykori tévedésem.
Az 1980-as évek elején vendégem érkezett az NDK-ból. A német anyanyelvű kolléga nem beszélt magyarul, én nem tudtam elég jól németül, emiatt abban állapodtunk meg, hogy angolul fogunk beszélgetni. Mindkettőnk tanult nyelve volt ez, nem felső fokon tárgyaltunk, nem volt jellemző a present perfect és más hasonló nyelvtani formáció...
Városnézésre indultunk Szegeden. A régi zsinagóga épületének oldalában egy jel mutatja, hogy meddig ért az 1879. márciusi árvíz. „There was in 1879 a big waterfall, this sign shows the depth of water” – mutattam a jelre. – Vendégem megértően bólogatott, és csak jóval elutazása után döbbentem rá, hogy nem árvízről, hanem vízesésről („waterfall”) beszéltem német kollégámnak, ámde ebből nem lett nemzetközi bonyodalom...
A másik tévedés is fölöttébb kínos. Az Index.hu írta 2015. február 16-án:
A Kossuth-díjas Juhász Ferenc helyett az MSZP-s Juhászt hívta meg vacsorázni a Miniszterelnökség
A Miniszterelnök protokollfőnöke tévedésből az ősellenséget, az MSZP-s Juhász Ferencet hívta meg a Kossuth-díjasok díszvacsorájára a költő Juhász Ferenc helyett!
Íme az év, ha nem egyenesen az évtized legviccesebb eltévedt levele, amiben 86 éves művésznek hitték a volt honvédelmi minisztert:
„Protokollfőnök
ME/P/2015/48
Juhász Ferenc részére
Tárgy: Előzetes értesítés díszvacsoráról
Tisztelt Művész Úr!
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke – az elmúlt évekhez hasonlóan – meghívja a Kossuth-díjjal kitüntetett kiválóságokat a Nemzeti ünnep alkalmából a tiszteletükre rendezett díszvacsorára, melyre 2015. március 15. napján, vasárnap 18.00 órakor kerül sor a Pesti Vigadóban (1051 Budapest, Vigadó tér 2.)
A meghívás két személy részére szól.
A vacsora ültetett jellege miatt kérjük, hogy jelezze részvételi szándékát, valamint kísérője nevét 2015. március 1. napjáig a [...] címen.
[...]
Budapest, 2015. február 4.
Tisztelettel:
Ambrus Jenő s.k.
Miniszterelnök úr protokollfőnöke”
Ez tényleg nagyon kellemetlen!
Akik „elkövették”, valóban nem ismerik a Kossuth-díjas öreg költőt, nem is hallottak róla? Soha nem olvasták kötőjeles szóösszetételeit, amik különleges hangulatot adnak verseinek? (Mielőtt valaki udvartiatlannak minősítené az „öreg” jelzőt, közlöm, hogy én ezúttal csak a WHO [World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet] „hivatalos”, férfiakra vonatkozó skáláját alkalmaztam: 45–59 év között – középkorú; 60–73 év között – öregedő; 74–90 év között – öreg; 90 év fölött – aggastyán.)
Tényleg csak a celebek, a „percemberkék” ismertek ma már nálunk, vagy még inkább a „másodperc-emberkék”, akik nem „a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar kitüntetést, Kossuth-díjat, hanem esetleg „Kistehén-díjat” nyertek az I. emeleti karaoke-versenyen?
Nem ismerem a miniszterelnök protokollfőnökét, nem akarom ismeretlenül bántani. Azt azonban eddig reméltem, hogy azon a szinten már nem csak a „Keressük a fantasztikusan legnagyobb sztárt” tegnap esti televíziós selejtezőjének első három helyzettjét ismerik...
