Nem túl finomkodó ez a minősítés, de kire vonatkozik?
Könnyítésként idézzünk C. Nortchote Parkinson nagyszerű könyvének (Parkinson törvénye vagy az Érvényesülés Iskolája, Minerva, Bp., 1990) egyik fejezetéből (Nagyszabású pénzügyek vagy az Érdeklődés Nullfoka) egy hosszabb részletet:
Elnök: Elérkeztünk a kilencedik ponthoz. Pénztárosunk, Mr. McLop teszi meg jelentését.
Mr. McLop: Az atomreaktor költségvetése önök előtt van, uraim, az albizottság jelentésének H mellékletében. Látni fogják, hogy az általános előirányzatot és a tervrajzot McHashad professzor jóváhagyta. Az összköltség tízmillió fontra rúg. A vállalkozók, a McFog és McFal cég úgy vélik, hogy a munkát 1963. áprilisára befejezik. Mr. McFoor, a tanácsadó mérnök, figyelmeztet bennünket, hogy októbernél korábbi átadásra semmiképpen sem számíthatunk. Véleményét támogatja Dr. McChal, az ismert geofizikus, aki azon a véleményen van, hogy a telek alsó részét valószínűleg alá kell betonoztatni. A főépület terve önök előtt van – a IX-es mellékletben – és a részletes tervrajz itt fekszik az asztalon. Ha a bizottság tagjai közül valaki további felvilágosítást kíván, örömmel állok rendelkezésére.
Elnök: Köszönjük, Mr.McLop, hogy ilyen világosan megmagyarázta a javaslatot. Kérem most a jelenlevőtagokat, mondják el véleményüket.
Ennél a pontnál meg kell állnunk, hogy felmérjük, mi lehet a tagok véleménye. Tegyük fel, hogy tizenegyen vannak, beleszámítva az elnököt, de nem számítva bele a titkárnőt. A tizenegy tag közül négynek – beleszámítva az elnököt is – fogalma sincs róla, mi az a reaktor. A fennmaradók közül hárman nem tudják, mire való. Azok közül, akik tudják, milyen célt szolgál, csak kettőnek van valami halvány fogalma arról, mibe is kerülhet. Egyikük Mr. Isaacson, a másik Mr. Watsac. Mindegyik akar valamit mondani.
[...]
Elnök: Talán Mr. Watsacnak is van valami mondanivalója.
Mármost Mr. Watsac szinte az egyetlen ember itt, aki tudja, miről beszél. Sok mondanivalója volna. Nem bízik ebben a túlontúl kerek tízmillió fontos összegben. Hogyan jött ez ki ilyen szépen? Miért kell lebontani a régi épületet, hogy az új bekötő útnak helyet csináljanak? Miért tettek félre ilyen nagy öszszeget "előre nem látott" kiadásokra? És különben is, ki az a McChal? Ő az, akit tavaly a Choorran és Cheppen Olajtársaság perbefogott? De Watsac nem tudja, hogyan fogjon neki. A többiek nem igazodnak el a részletes tervrajzon, ha hivatkozik rá. Mindenekelőtt meg kellene magyaráznia, mi az a reaktor és senki a jelenlevők közül nem ismerné el, hogy eddig nem tudta. Jobb, ha meg sem szólal.
Mr. Watsac: Nincs mondanivalóm.
Elnök: Akar még valaki hozzászólni? Rendben van. Úgy tekinthetem ezt, hogy a terveket és a költségvetést jóváhagytuk? Köszönöm. Aláírhatom az alapszerződést az önök nevében? (Igenlő mormogás.) Köszönöm. Most áttérhetünk a tizedik pontra.
Leszámítva azt a néhány másodpercet, amit papírok zörgetésével, grafikonok kigöngyölésével töltöttek, a kilencedik pontra fordított idő pontosan két és fél perc volt, Az értekezlet jól halad, Néhány tagot azonban nyugtalanít a kilencedik pont. Azon morfondíroznak, vajon igazán megtették-e a magukét.
Most már késő, hogy azt a reaktor-tervet kifogásolják, de szeretnék megmutatni az értekezlet befejezése előtt, hogy minden felmerült kérdés élénken foglalkoztatja őket.
Elnök: Tizedik pont. Kerékpárfészer az irodai személyzetnek. Ajánlatot kaptunk a Lasshoo és Ross cégtől: háromszázötven fontért elkészítik a munkát. A tervek és a részletezés ott van önök előtt, uraim.
Mr, Failaink: Elnök úr, az összeg nagyon magas. Úgy látom, a tető alumíniumból lesz. Nem volna olcsóbb azbesztből?
Mr. Foocar: Egyetértek Mr. Failainkkel abban, hogy a költség magas, de a tetőt, véleményem szerint horganylemezből kell csinálni. Úgy vélem, hogy a fészert meg lehet építeni háromszáz fontból vagy még kevesebből is.
Mr.Mairgesh: Én tovább megyek, elnök úr. Vajon csakugyan szükség van erre a fészerre? Amúgy is túlságosan sokat teszünk az alkalmazottainkért. Az a baj, hogy soha semmivel sincsenek megelégedve. Legközelebb majd garázst követelnek.
Mr. Foocar: Nem, ebben nem értek egyet Mr. Mairgeshsel. Azt hiszem, a kerékpárfészerre csakugyan szükség van. Csupán anyag és költség kérdése…
A vita szépen megindult. Háromszázötven font olyan összeg, amit mindenki fel tud fogni. Mindenki maga elé tud képzelni egy kerékpár fészert. Így tehát a vita folytatódik negyvenöt percen át, azzal a valószínű eredménnyel, hogy esetleg ötven fontot megtakarítanak. A tagok végül az eredményesen végzett munka jóleső érzetével dőlnek hátra...
Áder János köztársasági elnök ugyanis akként indokolta, hogy nem talált kifogást a paksi atomerőmű bővítésének titkosításáról szóló törvényen, hogy
„Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőművel kapcsolatos adatok védelme, titkosítása”.
Nem Mr. Mairgesh, vagy Mr. Watsac, hanem az Együtt (az a „párt”, amelyiknek talán a vezetőségén kívül tagsága sincs, sem parlamenti képviselete) reagált igen hevesen az államfő szavaira:
Áder János ismét bebizonyította, hogy nem több egy fideszes kádernál és soha nem is tud átlépni saját árnyékán – írja közleményében a párt. „Érvelése egy zugírászéhoz méltó, arról tesz tanúbizonyságot, hogy vagy nem rendelkezik alapjogi műveltséggel, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja a normákat. Emellett hazug és cinikus is, hiszen az objektumvédelmi és technológiai szempontból titkos információk nyilvánosságát senki nem követeli” – vélik.
Hír24, 2015. március 11. 9:57
Minősíthetném tahó nyúlnak e közlemény megfogalmazóját, ám nem teszem. (A tahóság arra vonatkozna, hogy talán nem tudják: az elnök egy irodalmi utalást tett az indokolásában; a nyúl meg a gyávaságra vonatkozik, mert alattomos „sunyiság” az alig létező párt árnyékából kikiabálni...)
Nem bántom az Együtt-öt, ők az egészből összesen ennyit értenek...
Nagyobb baj, hogy az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság is „társtettes” ebben. Persze, mert „bevették” az utóbbi években divatos affektálást a jogokról, meg a szabadságról, meg ezek korlátozhatatlanságáról! (Hagyjuk most az EU-t, meg az Emberi Jogok Európai Bíróságát...!)
Ebből meg még azt is kibontották, hogy a közszereplőknek többet el kell tűrni a bírálatokból, mint más, „rendes” polgároknak. – Püff neki!
Rendben van! Az ő becsületük jóval kevesebbet ér(?), mint a többszörös visszaeső bűnözőé, mert azokra nem lehetne büntetlenül olyan ocsmányságokat mondani, mint az állam első polgárára.
Rendben van! Az ő becsületük jóval kevesebbet ér(?), mint a többszörös visszaeső bűnözőé, de akkor hogy tiszteljem én a legmagasabb állami tisztségeket betöltő embereket, ha minden nyikhaj úton-útfélen lehazugozhatja és börtönnel fenyegetheti akár a kormányfőt is?
Rendben van! Az ő becsületük jóval kevesebbet ér(?), mint a többszörös visszaeső bűnözőé, de akkor hogyan várható el, hogy a legképzettebb, legalkalmasabb, erős morális tartással rendelkező emberek törekedjenek felelős tisztségekbe?
Rendben van! Az ő becsületük jóval kevesebbet ér(?), mint a többszörös visszaeső bűnözőé, de akkor mégis mivel magyarázható az a „kettős mérce”, hogy a közszereplőknek jóval több sértegetést és szitkot kell elviselniük, nekünk, egyszerű embereknek már a kevesebb is „megüti a mércét”?
Nem fél a kormányzat, hogy egyszer a kisember is elkezdi a többet követelni?
