A parlamentben egyfolytában beszélnek, ez így is van rendjén.
„Sok beszédnek sok az alja” – tartja a mondás, tehát sok olyan is elhangzik, amit „rendes” körülmények között nemigen lehetne hallani. Ráadásul, a szabadon (tehát nem leírt szöveget felolvasva) elmondott felszólalás élményszerűbb ugyan, de cserébe kevésbé feszes, kevésbé pontos, olykor fogalmazásbéli hiányosságok is előbukkannak. Ilyenkor, persze, a hallgató is elnézőbb, hiszen ez normális jelenség...
2015. február 23-án délután azonban az egyik felszólaló különösen kitett magáért, a következőket mondta:
Az, hogy nem lehet ezt kiszűrni nulla százalékra, nagy valószínűséggel így van, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy egyre kevesebb vagy nulla szintű visszaélésre kerüljön sor.
Rettenetes mondat!
Ámde ezt inkább „érdekességként”, semmint szemrehányásként említettem, hiszen az Országgyűlés mégsem kocsma! Ott úgy mondták volna brutális nyerseséggel, hogy „mindent megteszünk, hogy ne legyen visszaélés”, de a parlamentben mégsem lehet ilyet mondani...
