Vajon miért kapta ez a hasznos madár ezt a nem éppen hízelgő jelzőt?

Alighanem azért, mert amikor lerakja a „minden napra egy tojást”, azonnal nagy hangon, hetvenkedő kotkodácsolásba kezd és ezzel elárulja magát, hogy ti. megvan a tojás, tehát mehetnek a hang irányába az azt szerető éhes állatok vagy emberek...

Óhatatlanul ez jutott eszembe, amikor olvastam és óránként hírként hallom, hogy

Kimenekítették Bolíviából Tóásó Elődöt

 Magyar idő szerint péntek délután a Baptista Szeretetszolgálat a Külgazdasági és Külügyminisztérium technikai segítségével kimenekítette a magyar Tóásó Elődöt és a horvát Mario Tadicot Bolíviából.

A szervezet tájékoztatása szerint az akcióra a 4650 méter tengerszint feletti magasságon lévő Chungara közúti határátkelőhelyen került sor, miután a La Paz-i kormány több mint két hónappal a szabadlábra kerülése után sem adta vissza a magyar férfi útlevelét, és a vádalku-kapcsán megkötött egyezség több pontját sem tartották be. Tóásóék nem érezték az életüket biztonságban Bolíviában, ezért kértek segítséget Magyarországról.

Origo MTI 2015. 04. 26. 07:33

Ha a Baptista Szeretetszolgálat segít a bajban lévő embereken, megérdemli, hogy erről a nemes magatartásáról ország-világ tudomást szerezzen, hogy más is követhesse példáját.

Ha a Baptista Szeretetszolgálat kész azonnal részt venni Nepálban a rettenetes földrengés által emberéletben és anyagiakban okozott károk enyhítésében és helyreállításában, ország-világ elismerése jár neki.

Ha viszont a Baptista Szeretetszolgálat „kimenekít” valakit más állam területéről, más állam hatóságainak akarata ellenére, akkor ez után diszkréten hallgatni kellene, nem pedig hangosan „kotkodácsolni”, hogy mindenki fölkapja a fejét e fura hírre...

... például a bolíviai (bolív?) hatóságok, hogy ha netán oda is valamilyen katasztrófa után segíteni érkeznek a Szeretetszolgálat emberei, kapva az alkalmon, rákérdezzenek a Tóásó-menekítés részleteire...

Hogy a két esetnek semmi köze egymáshoz?

Bizonyára így van, ám ahol nem érvényesül a jogállamiság „bigott bűvölete” (amint ezt maga a Tóásó-story is mutatta), ott nincs garancia arra, hogy ne tegyenek föl efféle kérdéseket.

A bolíviai titkosszolgálat főnöke nem lejthetett örömtáncot, amikor megtudta, hogy egy „szeretetszolgálat” játszotta ki a profi szervezet „éberségét”, és juttatta külföldre a korábban annyira őrzött emberét. Kínos lehet neki, ha bemutatják az erről szóló újságcikkeket.

De hát ezt miért nem tudja-mérlegeli a sajtó? Vagy ha már maga nem jön rá, a Szeretetszolgálat miért inti-kéri diszkrét hallgatásra? Erre az sem mentség, ha az akcióban egy újságíró is részt vett, és ő éppen élete fő művét készül kihozni ebből a történetből! Nem lehet, hogy az ilyen hangos dicsekvés később súlyosan megbosszulja magát?

Ne legyen így, de a „buta tyúk” példája intő lehetne...!