Jönnek a hírek – köztük egy igen „furcsa” is!
Megfutamítottak három rendőrt egy 17 éves focista rokonai Borsodban
Egy futballmérkőzésen történtek miatt akarták előállítani a kamaszkorú focistát az edelényi rendőrök. A fiú és családja azonban hevesen ellenállt: az egyik rendőrnek sípcsontját törték, és végül meg is futamították a járőröket.
Az edelényi rendőrkapitányság három járőre a vasárnapi Perkupa-Zádorfalva labdarúgó-mérkőzésen történtek alapján, bűncselekmény gyanúja miatt akarta előállítani a hazai csapat 17 éves játékosát, aki a meccsen egy rá nézve kedvezőtlen bírói döntés miatt bántalmazta a játékvezetőt.
A rendőrök a fiatal férfi lakcímére mentek, ahol az udvaron tartózkodó szülők fenyegetőzve, szitkozódva közölték velük, hogy szerintük fiuk jobb helyen van otthon, így nem engedik, hogy a rendőrök elvigyék.
A földön fekvő rendőrt rúgták
A 17 éves játékos édesanyja az egyik rendőrt megragadta és behúzta őt a kialakult csoportosulás tagjai közé. A fiatal férfi pedig felkapta az udvaron lévő kerékpárt és azt az egyik intézkedő rendőrhöz vágta, aki a földre esett, majd apa és fia együttesen elkezdték őt rugdosni, ütlegelni.
A rendőrök közül ketten a szolgálati lőfegyverüket is elővették, kibiztosították, miközben harmadik társuk rádión erősítést kért. A fegyverek látványára az agresszív magatartást tanúsító emberek egy rövid időre megtorpantak, a rendőrök ezt kihasználva az autójukhoz hátráltak, majd felszerelésük egy részét is hátrahagyva az erősítés megérkezéséig elhagyták a helyszínt.
Az intézkedésben részt vevő rendőrök egyike súlyos, 8 napon túl gyógyuló sípcsonttörést, kollégája könnyebb sérüléseket szenvedett, míg a harmadik rendőr, egy nő nem sérült meg.
Szerző: MTI Hvg.hu 2015. május 26., kedd, 12:02
Hogyan? Ezt újra el kell olvasni, bizonyára rosszul láttam: „az egyik rendőrnek sípcsontját törték, és végül meg is futamították a járőröket”.
Döbbenten olvastam e tudósítást, de ugyanakkor elöntött a csendes düh is!
Először is: ne menjen nő (még egyenruhában sem!) olyan helyre (előállításra!), ahol „jó esély van” arra, hogy a „fiú és családja” nem süteménnyel vagy kenyérrel és sóval, hanem fenyegetőzéssel, szitkozódással, földön fekvő kerékpárral, netán falhoz támasztott vasvillával fogadja az intézkedni akaró „hivatalos személyeket”.
Másodszor: szólni kellene a rendőröknek, hogy a „szolgálati lőfegyver” védekezésként is használható, ha pl. megtámadják őket, mert a kibiztosítás önmagában nem ér sokkal többet, mintha bemondanák az előző heti lottószámokat... Számos döbbenetes példát lehet említeni a világból (elsősorban az USA-ból), ahol a rendőr sima igazoltatás során is lelő gyanúsan viselkedő embert, nemhogy ha társa a földön fekszik és rugdossák, sőt, sípcsontját törik!!! Nem vagyok rendőr, de hallottam olyat, hogy ilyen esetben – mintegy „nyugtatóként” – lábon kell lőni a támadót (és csak ha tovább támad, akkor kell agyonlőni)! Ne tessék elsápadni, a rendőrt nem „megfutamodni” küldték az ilyen „bevetésre”!!! Valahol már idéztem Szun-ce, a 2400 évvel ezelőtt élt kínai hadvezér mondását: „Ölj meg egyet és megretten tíz”. – Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy a szolgálatos rendőr a napszaknak megfelelő köszönés helyett lője lábon, akivel találkozik, de sokkal jobb, ha nem a rendőr ijed meg...
A támadók tulajdonképpen „rendesek” voltak, mert nem fegyverezték le a rendőröket (rugdosás, ütlegelés közben talán meg is tehették volna), a felszerelésüket is „önként” hagyták hátra megfutamodásuk idején a rend őrei.
Harmadszor: meg kellene tanítani a rendőröket a jogos védelem szabályaira a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény alapján:
22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges
(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
- a) azt személy ellen
- aa) éjjel,
- ab) fegyveresen,
- ac) felfegyverkezve vagy
- ad) csoportosan
követik el,...
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
Nem kell semmiféle jogi előképzettség e szabályok pontos megértéséhez, sőt, a (4) bekezdés még azt is egyértelműen tartalmazza, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől, azaz nem terheli „menekülési kötelezettség”!
Kizártnak tartom, hogy ezt ne tanították volna minden rendőrnek, ha pedig elfelejtette, netán megijedt, akkor alkalmatlan erre a komoly feladatra!
Negyedszer: a tudósítás nem szólt arról, hogy az intézkedés alá vontak cigányok voltak-e vagy sem. Megjegyzésem általános, de világos: származása, nemzetisége, bőrszíne stb. alapján senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe, de – ne legyünk farizeusok! – előnyös helyzetbe sem! Gyanítom, a rendőrök attól félnek, hogy ha netán „valami rosszat” tennének velük, azonnal ordibálni kezdenének, hogy származásuk miatt bántják őket, és még ők húznák a rövidebbet... Az ilyen félénk emberek szegődjenek inkább pl. könyvkötőnek, ne a rend őrének, akire az emberek éppen bajukban számítanak!
Ötödször: ha az állampolgár, akinek védelemre van szüksége, „megfutamodó” rendőrökről hall, akkor mit tegyen a gátlástalan tolvajok ellen? Vezessen áramot a kerítésébe? Öntsön mérget a borába? – Avagy netán szervezzen önvédelmi osztagokat?
Ezek a kérdések véresen komolyak ám! A miniszterelnök a közelmúltban éppen az állam önvédelemhez való jogáról beszélt az Európába özönlő „megélhetési menekültek” távoltartására. Ez a jog komoly érték, amitől nem lehet(ne) megfosztani senkit, mert az biztosan nem vezet(ne) jóra!
Ugye, mindenki hallott a „Fekete sereg” elnevezésű, bizonyos településeken korábban zárt sorokban vonuló emberekről, vagy napjainkban is arról, hogy van olyan parlamenti párt, amelyik azt igéri, hogy hatalomra jutása esetén megszervezi a csendőrséget? Ugye, arról is hallott, hogy a jó testfelépítésű, határozottan fellépő csendőrt annak idején senki sem merészelte „megtámadni”, hanem mindenki lapított, aki csak a közelébe került? Ugye, ezek után nem kell csodálkozni, ha a csendőrt igérő párt támogatottsága növekszik?
A belügyminiszter és parlamenti államtitkára hiába hivatkozik minduntalan a jelentősen megnövekedett rendőr-létszámra, ha a fegyveres szervnek eltörik a sípcsontját és megfutamítják, amikor intézkedni akar. És a polgárt nem érdekli a statisztika, ha szubjektíve nem érzi magát biztonságban!
Ha pedig a védelmére rendelt személy csak éles lőszer nélküli, üres „maroklőfegyvert” csattogtathat, akkor ne pocsékolja az adófizetők pénzét, mert aki segítségükre szorul, az bátor és hatékony beavatkozást vár el tőlük; megfutamodni ugyanis esetleg egyedül, rendőrök nélkül is tud (persze, ha engedik), és a rendőr sípcsontja is épségben marad...!
Őszintén kívánok gyógyulást neki – ámde együttérzésem nélkül!
