Csodaországban élünk, nálunk ma már mindenki „úriember”.
Nincsenek betörők, gyilkosok, rablók; ha ugyanis valaki ilyenekről beszél, semmiképpen sem akarja őket „megsérteni”, meg azt is tudja, mi az a „pc” (ejtsd: píszí, a „politikailag korrekt” elmebetegen pipiskedő gyáváskodása), no meg, a mindenki méltóságának tiszteletben tartása sem utolsó szempont.
Ezért mondja az emberölési bűnügyet ismertető sajtószóvivő, hogy „… és akkor az úriember földarabolta a holttestet és belerakta egy bőröndbe…”, vagy hogy „az úriember lelökte az idős hölgyet a villamos lépcsőjéről” stb.
Földarabolta, lelökte… pontosan így történt, mi ezzel a probléma?
Nos, pl. az, hogy egy „úriember” nemigen szokott embert földarabolni és nem szokta lelökni a nőket a villamosról.
Ki az „úriember?”
A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972, 1431. p.) mindössze annyit ír: „fn kiv. Az úri társadalomhoz tartozó férfi”.
Ha azonban kissé alaposabban utánanézünk, többet is megtudhatunk.
Az „úriember” kategóriája a XIX. század második felében formálódik-erősödik, és egyre erőteljesebben kapcsolódik a párbajképességhez.
Mivel a fogalom nehezen definiálható, megpróbálták körülírni. Fontos külső kellékeknek számított a születés, hivatás, a vagyon, iskolai végzettség (itt nem föltétlenül érettségiről van szó, de az írástudatlan nem volt „párbajképes”) stb., ám ezeknél még többet jelentettek a belső tulajdonságok: becsület, jó modor, előzékenység, jó ízlés, morális tartás, tisztesség és hasonlók. – Ha valakit ezekben megsértettek, párbajban kívánt elégtételt venni.
A párbajkódexek viszonylag pontosan leírták a párbajozás szabályait, főképpen az eljárási kérdéseket (párbajsegédek kiválasztása, ezek tanácskozása – ha ilyenek nincsenek, az egész csak szimpla „verekedésnek” minősülne; fegyverek megválasztása, ezek használata; a helyettesítés – pl. megsértett idős apa helyett a fia, vagy megsértett kiskorú helyett a bátyja stb.).
Mindenesetre száz-egynéhány évvel ezelőtt az „úriember” még megbecsült fogalom és kategória volt (és itt a „megbecsült” jelzőnek kétszeres értéke van!). Aki nem volt párbajképes, az nem is minősült úriembernek… Aki pedig mindenkit így nevez, az aligha tudja-érti ezt a szót.
Persze, az a világ elmúlt, és könnyen lehet, hogy vele a fogalmak is átalakultak.
De ennyire?