… ezekkel a szavakkal szokták megnevezni az orvosi tevékenység egyik legfontosabb szabályát, azt jelenti: „nem ártani”. A hippokrátészi eskü szövegében így szerepel:
„… mindent elhárítok, ami ártana nekik [ti. a betegeknek] … Ha ezt az esküt megtartom és nem szegem meg, örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője”.
„Nem ártani” akarok, de leírom azt a történetet, amit a minap hallottam.
Egy fiatal, a 38. életévében lévő hölgy az első gyermekét várja. A család örül és természetesen aggódik is, hogy minden rendben legyen.
Az orvosi vizsgálatokhoz tartozik, hogy a hasfalon keresztül magzatvizet vesznek és azt elemzik. Ehhez a „kismama” nem járul hozzá, mert attól tart, félrecsúszhat a tű…
A vidoson-vizsgálat ilyen szempontból veszélytelen, ám közben rettenetes dolog történik: az orvos megmutatja az addig boldog várandós fiatalasszonynak, hogy a magzat szívén és belein fehér foltok látszanak, emiatt más, komolyabb vizsgálatot kell elvégezni, hogy ezzel legyen egyértelmű a helyzet. Igaz, ez a vérvizsgálat kb. kétszázezer forintba kerül, de elkerülhetetlen.
Ez maga a szörnyű tragédia a családban. A hölgy fiatal ugyan, de a magzat súlyos veszélyeztetettsége és az esetleg szükségessé váló művi vetélés (abortus) után már – csak az idő múlása miatt is – számottevően romlanak az esélyei a gyermekáldásnak.
Mindenki ideges, feszült, a kismama sem enni, sem aludni nem tud, senki nem tudja, mit hoz a jövő… A helyzet alig elviselhető…
Egy gyermekorvos azt javasolja, végezzenek újabb vidoson-vizsgálatot, hátha csak „tévedésről” van szó. Egy másik kismama, akivel a rendelőben ismerkedtek meg, azt állítja, hogy azon a napon sok vizsgáltnak – neki is! – hasonló fehér foltokat találtak magzata szívén és belein…
Irány egy másik orvos – magánrendelője, de minél előbb! Ez az orvos nem kér „kórelőzményeket”, sem „zárójelentést”, azonnal a készülékhez ül.
Újabb vizsgálat: minden rendben! A lányát kísérő anyuka, a nagymama-jelölt idegesen kérdezi: nincs a magzat szívén és belein fehér folt?
Az orvos mutatja: ami ott fehér foltnak látszik, az a magzat csigolyája, mert a kialakuló szervek még eléggé áttetszőek, a csigolya látszik mögöttük…
Mindenki megnyugszik. Az orvos javasolja, hogy a 30. hétben még egyszer végezzenek vizsgálatot, mert később is alakulhatnak ki problémák, az lenne a megnyugtató mindenki számára.
„Hát itt tartunk! Az orvosok egymásnak adják a riadt betegeket, hogy jó sok pénzt fizessenek a fölösleges vizsgálatért! Már az orvosi esküjük sem szent? Ennyire lezüllött itt minden?” – száll felém a felháborodottság dübörgése és a súlyos kérdés, mintha én bármit is tudnék erről a speciális területről…
Az orvosi ügyekhez méltó módon latinra fordítom a szót: „Errare humanum est” (tévedni emberi dolog); miért nem hiszik el, hogy a vizsgáló orvos is tévedhet, sőt, az érintett kismama is látta a fehér foltokat?
„De az orvos nem tudja, hogy azok a csigolyák lehetnek?” – süvít a jeges kérdés, ám én ezt nem tudtam értelmesen megválaszolni…
Az orvos tényleg nem tudja, hogy ilyen „félre-diagnosztizálással” mérhetetlenül árt a gyermeket valóban „váró” hölgy(ek)nek, lehet, hogy könnyen súlyos tragédia okozójává is válhat?
Az már nem „hab a tortán”, hanem inkább gusztustalan trutymó az összeaszott, penészes uborkán, hogy azt is suttogják: a magzatvizet nem annyira előzetes magzat-vizsgálat, mint inkább tudományos kutatás céljára gyűjtik…
Hippokrátész (Kr. e. 460 – Kr. e. 377 k.)
