A tanárok forronganak. Úgy vélik, a jelenlegi helyzet nem tartható tovább: a kormányzati igazgatás megbénítja a normális munkát, mert a KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) annyira rátelepszik a közoktatásra, hogy a legkisebb önálló mozgást sem engedi neki (krétát, villanykörtét, felmosórongyot sem vehetnek engedély nélkül stb.), a tanárok és a diákok túlterheltek, a tanárok nem választhatják ki a tankönyveket stb.
2016. március 15-re a tanárok hatalmas tüntetést hirdettek, azt is előre beharangozva, hogy a végén óriási bejelentés hangzik el… – Az elhangzottak lényege a következő volt:
Ha 2016. március 23-ig, azaz 8 napon belül Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János köztársasági elnök kérjen bocsánatot az elmúlt hat évben a közoktatás terén okozott károkért, valamint kezdődjenek érdemi tárgyalások a Civil Közoktatási Platform (CKP) és kormány között, de a kormány részéről ne legyen a tárgyalók között Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Palkovics László közoktatási államtitkár, mert őket a CKP alkalmatlannak tartja. – Ha mindez nem történik meg, akkor március 30-án egyórás sztrájkot tartanak; a tanárok az iskolák elé vonulnak, ahova másokat is várnak. Ha ez sem jár eredménnyel, kétórás lesz a sztrájk, aztán három… stb.
Ide kívánkozik néhány – nem politikai – megjegyzés.
- A hatályos sztrájktörvény (1989. évi VII. törvény) néhány rendelkezése:
1. § (1) A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga.
(2) A sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni.
(3) A sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos.
(4) A szakszervezeteket megilleti a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga. Szolidaritási sztrájk esetén az előzetes egyeztetés [2. § (1) bekezdése] mellőzhető.
- § (1) Sztrájk kezdeményezhető, ha
- a) a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában megtartott egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy
- b) az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre.
- § (1) Jogellenes a sztrájk:
- a) ha az 1. § (1) bekezdésébe, (3) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe vagy a 4. § (2) bekezdésébe ütközik,
- b) Alaptörvénybe ütköző cél érdekében,
- c) olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik,
- d) kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt.
- § (1) A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető.
(2) A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozót – a (3) bekezdésben írt kivétellel – megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok.
(3) A sztrájk miatt kiesett munkaidőre – eltérő megállapodás hiányában – a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg.
(4) A munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók azzal, hogy a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni.
- Jogi előképzettség nélkül is látható az elsődleges szempont, hogy sztrájk csak „gazdasági és szociális érdekek biztosítására” szervezhető, itt azonban oktatás-szervezési, közoktatás-politikai, közigazgatási stb., azaz „politikai” célból szerveznék, ez pedig jogellenes.
- Az még kevésbé „szociális cél”, hogy a miniszterelnök és az államfő kérjen bocsánatot…(!?)
- A sztrájkot nem bárki, hanem a szakszervezetek szervezhetik, őket illeti a „sztrájkmonopólium” – a CKP tehát erre nem jogosult, még akkor sem, ha az „ernyőszervezet”.
- A jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozót munkabér ugyan nem illeti meg, de általában hátrány nem érheti.
- A tanárok azonban – az előbbiekből is kitűnően – jogszerűen nem sztrájkolhatnak, ezt maguk is tudják. A tüntetésen bejelentettektől eltérően akciójukat „polgári engedetlenség” formájában kívánják véghezvinni. (Ezt nyilatkozta már a tüntetés estéjén egy tv-műsorban az egyik szervező, Pukli István gimnázium-igazgató.)
- Félő azonban, hogy előzőleg a szervezők nem tájékozódtak kellő módon a polgári engedetlenség lényegéről és „szabályairól”. – A polgári engedetlenség ugyanis teljes mértékben jogellenes, törvénysértő cselekmény! Ebből eredően súlyosan elhibázott ötlet az egyébként jogellenes sztrájk helyett, „kisegítő eszközként” ezt a homályos tartalmú „megoldást” bevetni.
- Törvénysértő jellege miatt a jog nem is szabályozza a polgári engedetlenséget, ilyet nem lehet „jogosan” szervezni, ezért az ebben résztvevőknek számolniuk kell cselekményük jogellenes jellegével, emiatt a szankciókkal. Ha tehát a tanár nem tartja meg az órát, fegyelmi eljárás alá vonható munkaviszonyból eredő kötelességének vétkes megszegése miatt, az elmulasztott órát később köteles pótolni (hiába mondja Pukli István, hogy azt nem tartják meg), és azzal ténylegesen a diákoknak is plusz elfoglaltságot okoznak.
- Ami a tárgyalásokat illeti, a kormányzat meghatározhatja, hogy csak a tanárok legitim képviselőivel (szak)szervezeteivel hajlandó tárgyalni, nem ön(ki)jelölt, saját maguk által legitimált csoportjaival. (Nem ismerem a CKP „közjogi statusát”, de félő, az nem elég, ha azt állítja magáról, hogy ő képviseli az ország összes tanárát, diákját, szülőjét, szakértőjét stb.) Ha nem így lenne, tömegek tolonghatnának a tárgyalóasztalok körül, mondván, hogy ők Pipiske utcai iskola IV.B., a mások a VI.C., megint mások a VI.D. osztályának tanár-küldöttei.
- Pukli István viszont téved, amikor azt hiszi, hogy kizárhatja a tárgyalók közül azt a minisztert, aki az adott ágazat kormányzati felelőse, helyette Varga Mihály gazdasági minisztert, vagy Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert fogadná el tárgyaló partnernek. (Nem érdemel több szót, nem is akarom direktben bántani az igazgató urat, de az ilyen „fölkészültségű” szervező-szóvivő többet árthat az egyébként komoly ügynek, mint amennyit használ…)
