A közelmúltban rossz érzésem támadt. Meghívást kaptam egy középiskola ballagási ünnepségére. A díszes meghívóban azt kerestem, ki most annak a kitűnő gimnáziumnak az igazgatója, ahol hajdan magam is töltöttem ifjúságom néhány csodaszép évét.
Nos, nincs igazgatója! Sem igazgató-helyettese(i); a kollégiumnak sincs igazgatója!
Csak lángesze van kis hazánknak, az aztán bőven!
Az régóta ismert elmélet és gyakorlat, hogy egy politikai rendszerváltás csak akkor teljes, ha nem csupán a hatalom szervezete és gyakorlásának módszere alakul át, esetleg cserélődik ki, hanem a terminológia, a mindennapi nyelv- és szóhasználat is megváltozik, ezzel is jelezve az átalakulás totális jellegét. Példának korábban már említettük az államszervezet köréből, hogy a városi bíróság elnevezése járásbírósággá, a megyei bíróság törvényszékké, a Legfelsőbb Bíróság elnevezése Kúriává változott [vissza], de ma már nincs „tömegközlekedés”, hanem helyette „közösségi közlekedést” kell mondani, aminek színvonala miatt sem mosolyogni, sem bosszankodni nem érdemes.
Sokkal súlyosabb a morális rombolás, az, amit ezek a „nyelvújítók” okoztak, akik nem éreznek semmit édes anyanyelvünk „ízéből”.
Borsod megyei szülőfalum általános iskolájában óriási tekintélye volt az „igazgató úrnak”, hasonlóképpen a városi gimnázium igazgatójának is.
Ma már ilyenek nincsenek (erről szól a ballagási meghívó is), helyettük más „tisztségek” vannak, íme: „intézményvezető”, 2 „intézményvezető-helyettes”, valamint „kollégiumi intézményvezető”. Szülőfalum egykori általános iskolájában ma csak felső tagozatosok tanulnak, ezért annak élén „tagintézmény-vezető” áll.
Esetünkben az intézményvezető nem tévesztendő össze sem a mozdonyvezetővel, sem a targoncavezetővel, sem a jegyzőkönyvvezetővel, sem a … sorvezetővel.
Az előbbiek ugyanis nem akármilyen „nevenincs intézményt vezetnek”, hanem iskolát, gimnáziumot „igazgatnak”!
Manapság amúgy sincsenek megbecsülve a nemzet „lámpásai”, akik „másoknak világítanak”, mostanra már a megbecsülést és felelősséget jelentő elnevezés is odavan!
Miért nem mondja meg valaki a tudatlan „újítóknak”, hogy ezek az emberek valóban „igazgatják” az iskolákat, „szervezik”, „vezetik” az ott folyó munkát – ezt az összetett tevékenységet az „igazgatás” fejezi ki, ha valamely részmunkát neveznek meg (mint a vezetés), az mást, kevesebbet jelent, amit szegény „névadó” láthatóan nem tud.
Summa summarum: az iskolák élén álló embereket jobb lenne igazgatónak nevezni, mint intézményvezetőnek. Persze, ha valaki ezt nem érti, nem érzi, akkor úgyis hiába, azon még a … hm … „szamárvezető” sem segítene…
