Régebben szélesebb körben ismert formula volt a K+F, azaz az ún. kutatás-fejlesztés. Még törvény is született róla, a 2004. évi CXXXIV. tv. a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról, ennek értelmező rendelkezéseiből megtudhatjuk, mi ennek a lényege.
Kutatás-fejlesztés: magában foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést. 1. alapkutatás: olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását; 2. alkalmazott kutatás: tervezett kutatás vagy célzott vizsgálat, amelynek célja új ismeretek, tudás és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások, technológiák vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű továbbfejlesztésének elősegítéséhez; 3. kísérleti fejlesztés: a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából.
A 2014. évi LXXVI. törvény ezt hatályon kívül helyezve, némiképp új címmel jelent meg („a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról”), de számunkra ez most kevésbé fontos, legfeljebb még az innováció fogalma hiányzik.
Innováció: a gazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezőségének javítása, a kedvező társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, műszaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi műveletek összessége, amelyek eredményeként új vagy lényegesen módosított termék, eljárás, szolgáltatás jön létre, új vagy lényegesen módosított eljárás, technológia alkalmazására, piaci bevezetésére kerül sor, ideértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ágazatban vagy adott szervezetnél minősülnek újdonságnak.
A jogszabályok fogalom-meghatározását azért idéztem hosszasabban, hogy lássuk: komoly dolgokról van szó; ha valahol ezt súlyának megfelelően kezelik, bizonyára sok hasznot hozhat az adott államban.
Elég gyakran eszembe jut mostanában, amit valamikor régen, kb. a múlt évszázad (évezred!) hetvenes éveiben olvastam a Népszabadságban, de annyira megfogott, hogy még ma is pontosan emlékszem a tartalmára.
A rövid cikk címe ez volt: „K+F” és arról szólt, hogy két mérnök beszélget és mindkettő panaszkodik.
Így kezdi a magyar: „Kedves Kolléga, szörnyű helyzetben vagyunk. Nehéz a sorsa a mi népünknek, nem jut pénz semmire, minden fillért élére kell állítani, mindenen spórolnunk kell, kénytelenek voltunk emiatt még a K+F-et is felére csökkenteni”.
Erre megszólal a nyugatnémet mérnök: „Sajnos, barátom, mi is szörnyű helyzetben vagyunk. Nehéz a sorsa a mi népünknek is, nem jut pénz semmire, minden pfenniget élére kell állítani, mindenen spórolnunk kell, kénytelenek voltunk emiatt a K+F-et is duplájára emelni…”
Ugye, milyen tanulságos volt ez akkor...?
