2011. október 25-én az "index" a következőkkel kezdte egyik cikkét:

E közleményből legalább két elem érdemel figyelmet:

1. függőben marad Gyurcsány frakció-alapítási szándéka,

2. Molnár Csaba tudatlan-hetyke kijelentése a házelnök „jogairól”.

Azóta már tudjuk az eredményt: Gyurcsányék fél évig függetleneknek minősülnek, addig nem alakíthatnak frakciót. – Tényleg ennyire aljas a házelnök, hogy politikai gonoszságból képes még a Házszabály rendelkezéseit is áthágni, csakhogy akadályozza Gyurcsányék politikai sikereit?

Nézzük tehát először a Házszabályt (a továbbiakban: Hsz.)!

A Hsz. idézett, 14. § (2) bek-e szerint egyértelmű, hogy az MSZP-frakció tagjai csak az MSZP-frakcióba tartozhatnak, s lényegében ezt erősíti meg a 15. § (3) bek-e is: „A képviselő csak egy képviselőcsoportnak lehet tagja” – Gyurcsányék tehát nem alakíthattak frakciót, amíg tagjai voltak az MSZP-képviselőcsoportnak.

Abban kérdésben, hogy mi történt az MSZP-frakción belül, hogy ti. hogyan szűntek meg tagjai lenni az új frakciót alapítani szándékozó „tízek”, kizárólag a frakcióvezető bejelentése az irányadó. Erről szól a szintén idézett, az Ügyrendi Bizottság nem most, hanem jóval korábban, az 1998-2002. ciklusban elfogadott 67. sz. határozata. – Ezek ismeretében teljesen érdektelen, hogy mit mond pl. Molnár Csaba (ő ugyanis „kiválásról” beszél, ami az ő „értelmezésük” szerint nem kilépésnek, hanem a 17/2006-2010. AIÜB-Ügyr. határozatban említett „más módon függetlenné vált” statusnak felel meg…).

Szánalmasan buta és „taktikailag” is súlyosan elhibázott Molnár Csaba pökhendi nyilatkozata arról, hogy „Kövér László házelnök sem tehet majd mást, mint hogy elfogadja a szocialisták közül Gyurcsány Ferenc vezetésével kivált csapat bejelentését”.

Arról már szóltunk, hogy közömbös a „kivált csapat bejelentése”; ez ügyben kizárólag a frakcióvezető bejelentése számít. Van azonban egy sokkal súlyosabb elvi kérdés, amiből a jelek szerint Molnár Csaba úgyszólván semmit sem ért, őt valószínűleg a szocialisták voluntarista meggyőződése sodorja vakon előre, az, ti., hogy az ő akaratuk a mindenek feletti, az ő kijelentéseik az irányadók, semmi sem állhat nekik ellent.

A frakciók (magyar nyelvi megnevezéssel: országgyűlési képviselőcsoportok) abban különböznek a parlamenti bizottságoktól, hogy ezeket nem maga a parlament, hanem a választások során a parlamentbe bejutott képviselők alakítják meg, úgy, hogy egy frakcióba csak egy adott párthoz tartozó képviselők tömörülhetnek. − A különbség tehát a létrehozásban és az összetételben van.

Mindezt azért kell kiemelten hangsúlyozni, hogy lássuk: a frakciók − bár a parlamentben működnek − nem a parlament szervei. (Hogyne, hiszen a saját szervezetét illetve szerveit kizárólag parlament jogosult meghatározni illetve megválasztani, a frakciókat pedig nem ez a testület, hanem a különböző számú és azonos „pártállású” képviselők hozzák létre.) E határozott elválasztás másik indoka, hogy a parlament egyértelműen „állami” szerv, a pártok pedig „politikai-társadalmi” szervek, nyilvánvaló tehát, hogy a közjogi értelemben vett „államszervezetnek” csak állami szerv lehet a része. Ennek megfelelően azt mondhatjuk ki, hogy a pártok nem részei a parlamentnek, azaz a pártok nincsenek közvetlenül jelen a parlamentben, nem rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal.

Közismert viszont, hogy Európában a pártok szinte mindenütt jelen vannak a közéletben, át- meg átszövik azt. A nagypolitikai döntéseket lényegében a pártok hozzák meg, a parlament gyakorlatilag ezeket „emeli törvény-erőre”, tehát őket kizárni a törvényhozásból semmiképpen nem lehet. Nos, a frakciók éppen erre szolgálnak megoldással. Fogalmazzunk úgy, hogy a parlament nem a választásokon sikereket elért, mandátumot szerzett politikai pártokat ismeri el „tárgyaló partnerként”, hanem a képviselők által szervezett csoportokat (persze, úgy is, ha mindegyik mögött egy-egy politikai párt áll). Így lehetnek a frakciók a parlamenten belül, annak kebelében működő speciális csoportok, azaz a pártok „tükörképei” a parlamentben.

A „partnerként történő elismeréshez”, illetve ennek alapján meghatározott előnyök, jogok megadásához azonban a parlament előírhat bizonyos feltételeket, olyanokat pl., hogy „az ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak egy frakciót alkothatnak, illetve meghatározhatja a csoportok minimális létszámát [„Képviselőcsoportot legalább tíz országgyűlési képviselő alakíthat” Hsz. 15. § (1) bek. – Egyebekben ilyen „feltételeket ”tartalmaz a magyar Hsz. is!].

Mivel ezek az állandó képviselőcsoportok − az ún. frakciófegyelem miatt − kiszámíthatóbbá teszik a parlament munkáját, létrehozásukat a legfelsőbb képviseleti szerv maga is ösztönzi, azáltal, hogy számukra fontos jogokat állapít meg, olyanokat tehát, amelyek gyakorlására csak a frakciók jogosultak. Ezeket az egyes államokban eltérően szabályozzák: vagy a képviselők jogállásáról szóló külön törvényben, vagy a házszabályban. (Ilyen szabályok pl. az Alkotmányban: „A Honvédelmi Tanács … tagjai … az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak vezetői”; „Az Országgyűlés feloszlatása előtt a köztársasági elnök köteles kikérni … az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek véleményét”. Hasonlóképpen a magyar Házszabályban: „A Házbizottság elnöke az Országgyűlés elnöke, tagjai: az Országgyűlés alelnökei és minden képviselőcsoport vezetője. A Házbizottságban csak a képviselőcsoport vezetője − akadályoztatása esetén megbízottja − rendelkezik szavazati joggal”; „A napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben … az ülés első − több napos ülés esetén első két − napján a napirendi pontok tárgyalása előtt − a felszólalás tárgyát és okát megjelölve − a képviselőcsoport nevében annak vezetője legfeljebb öt percben felszólalásra jogosult” stb.) – Nos, ez utóbbi felsorolás azt is mutatja, hogy valóban érdemes frakciót alakítani, hiszen számos olyan jogot kap, amelyet a frakción kívüliek legfeljebb csak korlátozottan gyakorolhatnak (nyilvánvalóan ezért érdemes Gyurcsányéknak „erőltetni” a frakcióalakítást…).

Mivel a párttagoknak semmiféle jogaik nincsenek a parlamentben, ahhoz, hogy bármibe érdemben beleszólhassanak, különleges jogok illessék meg, frakciót kell alakítaniuk, ám ehhez parlamenti „elismerés” szükséges. Az Országgyűlést pedig, bizony, annak elnöke (a házelnök képviseli), tehát az ő nyilatkozata a mérvadó, nem pedig az újdonsült függetlenek akarata…

Nem vagyok jogosult „tanácsokat adni” e független képviselőknek, de nagyobb esélyük lehetett volna a frakcióként történő elismerésre, ha némiképp „engedékenyebbek”, esetleg „megértőbbek” lettek volna a házelnök szerepét illetően, mert közismert, hogy a jelenlegi házelnök nem szokott megijedni attól, ha valaki „hangosabban beszél” …

Gyurcsányék tehát még fél évig várhatnak arra, hogy saját frakciót alakíthassanak?

Ez még egyáltalán nem biztos! A Hsz. 15. § (5) bekezdésében egyértelműen az szerepel, hogy „A […] függetlenné vált képviselő a kilépését vagy kizárását követő hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat”. – Ugye, világos ez a rendelkezés? Nem új frakciót alakíthat, hanem csatlakozhat a (már meglévő, azaz mások által korábban megalakított!) bármely képviselőcsoporthoz!

Már előre hallom az eget rengető ordítozást és méltatlankodást a „politikai üldözésről”, ha a házelnök ez utóbbi rendelkezésre utalva mégsem ismerné el Gyurcsányék új „frakcióját” a hat hónap elteltével ...

Megjegyzem, semmiképpen nem ártana, ha a mai képviselők megismernék a mai (nyugat-)európai parlamentek gyakorlatát hasonló ügyekben. Mint pl.

Törökország alkotmánya még keményebb.

Félő, hogy a hazai, „erős” és „harcos” képviselőink könnyűnek találtatnának, ha beteljesülnének József Attila örökbecsű szavai: „A mindenséggel mérd magad!”