József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
[...]
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Jaj, mi ez? Mit keres József Attila e közismert, szép költeménye az én blogomban? Én nem vagyok se József, se Attila – no, meg ... se harminckét éves...
És, persze, se „kávéházi szegleten”!
Viszont erről jut eszembe, hogy „telepszegleten” lehetnék! – És még csak „verssel sem kellene meglepnem engemet”, hiszen valaki már „megtette ezt”. Íme:
Telepszegleten szeszelde
(Lejegyezte: Megnevezetlen ember)
Telepszegleten szeszelde,
Csermely mellett elhelyezve,
Benne kedve tetszelegne,
Teszem fel, nem esteledne.
Egek rendre estelednek,
Erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
Hever e fekete csendbe.
Szeszelde bezzeg nem csendes,
Zeng-peng benne zene, rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
Embereknek kedve gerjed.
Hej, menyecske, kedves lelkem,
Erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
De meg heves szesz ereje!
Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
Lelkemet meg eltemetem.
Megjelennek rendelettel:
Csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
Esetleg elszenderedne!
Legyen vele beste lelke,
Te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
Pendelyemnek lehet veszte!
Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
Kedves egyetlenem beteg.
Feleletet egy meg nem tett,
Berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
S szertemennek csendesedve.
Hogy mi lehetne a mottó? Pl. ez: Mely nyelv merne versenyez-
ni véled? (Petőfi: A Tisza)
avagy inkább:
Mely nyelv versenyezhetne veled?
Emberek! Nem kellemetlen ez egyeseknek!
De, lehet...
