Pár évvel ezelőtt (pontosan 2010. november 14-én Reklámálás címmel) azon dohogtam, hogy mennyire ötlettelenek, bárgyúak a reklámok a rádióban és a televízióban, pedig akkor a 0 és 99 év közötti fiatalok 113 %-a (2017-es adat!) média-szakra járt...
A helyzet azóta sem változott lényegesen.
Van valami elfuserált „filozófiájuk” a reklámok készítőinek: azt hiszik, ötletes, szellemes, sőt, hasznos lesz, ha a hirdetett terméket emberi tulajdonságokkal, jellemzőkkel ruházzák fel. Ha a tejfölös pohár beszél, vagy táncra perdül, akkor több fogy majd belőle. – Jó, nem zárom ki, hogy egy kisgyereknek tetszhet, de egy drága háztartási gépet talán mégsem azért kell reklámozni, hogy az ovisoknak tessék...
Az említett „divatnak” vannak újabb vadhajtásai is.
Nemrég azzal hirdettek egy díjnyertes ásványvizet, hogy minden ásványvíz ez szeretne lenni, ami – valljuk be – kapitális marhaság!
A minap pedig azt hallottam egy gyomorégés elleni szerről, hogy az „tabletta a boldog gyomorért”... Nos, egyáltalán nem biztos, hogy fogok ilyet venni, mert ha ég a gyomrom, akkor én nem boldoggá akarom tenni ezt a testrészemet, hanem a gyomorégést akarom megszüntetni, amitől majd jobban érzem magamat, de ez még nem „boldogság”!
Már ez is mutatja, hogy gyakran összekeverik a (rendszerint nem egyetlen pillanatig tartó, elégedettséget árasztó) boldogságot a pillanatnyi örömmel. Ezért mondja a biciklista, hogy „nem voltam boldog, amikor leesett a láncom”... (?)
Gondolom, vannak „félboldogok” is a reklámszerzők között, mert minek is lehetne minősíteni azt, aki ilyet talál ki: „Az olaj rendkívül boldogtalan a csatornában! Főzés után ne öntsd használt olajadat a lefolyóba! Boldogolaj.hu”.
Bár korábban is megemlítettem két, általam ötletesnek tartott reklámot, az „egyensúly” kedvéért most is leírok kettőt. (Kitalálói megérdemelnék, hogy ha a nevüket nem is ismerem, legalább az „ajánlatukat” itt is propagáljam, de most nem erről van szó...)
Az egyikben egy idősebb úr „panaszkodását látjuk”.
Amiatt „méltatlankodik”, hogy újabban kénytelen naponta nézni-hallgatni az időjárás-jelentést, mert amióta valamilyen „csodaszert” szed (ő, persze, mondja annak a nevét), azóta sem az izületei, sem a porckopása nem jelzi a közelgő időjárás-változást...
Pompás ötlet! Örülnie kellene a gyógyulásának, erre ő „szomorkodni” kezd...
A másik egy utasszállító repülőgép fedélzetén játszódik.
A pilótafülkéből valaki az utastér felé kiabál:
– Van önök között történelemtanár?
Egy bizonytalan hang óvatoskodik:
– Orvos vagyok...
A pilóta most már erőteljes hangon dörög kifelé:
– Mondom: tör-té-ne-lem-ta-nár!
A rövid történet még folytatódik, de szinte ennyi is elég lenne a film „beharangozásához”. Maga az ötlet nagyszerű; hiszen a pilótafülkéből „általában” orvost keresnek, végső esetben pedig azt kérdezik: „Van-e önök között pilóta?” – de hogy történelemtanár?...
Nekem „bejött”!
