Ne tessék felugrani, hogy „már ez is?”, vagy „de jó, hogy ő is!” hanem tessék megnézni a blog címét: 2009 március 31-e óta ott látható a „Charlie-to”, tehát a blog szerzője „nem azonos »azzal« a Charlie-val”.
Nekem ugyanis nagyon nem tetszik az, hogy napjainkban mindenki Charlie!
Félő, hogy akik ezt állítják magukról, azok közül sokan nem is tudják, de még csak nem is sejtik, mit is jelent ez... – Valaki kitalálta ezt a butaságot, ettől kezdve jól hangzó divattá vált... (Szívesen megkérdezném az ilyen kitűzőt viselőktől, hogy tényleg egyetértenek a brutális vallásgyalázással, mert itt nem csupán a sajtószabadságról van szó...?)
Persze, Je suis Charlie (lásd ismét a blog címét!), de most nem ennek értelmezésével-bírálatával akarok foglalkozni, de ha már én is Charlie vagyok, a vélemény- és sajtószabadság korlátlansága miatt én is gondolhatok-mondhatok bármit.
2015 elején nagy port vert föl a sajtóban, hogy az év első újszülöttjének a Rikárdó nevet adták, és mert ezen valaki – nyilván a gyerek „kisebbségi származása” miatt – élcelődött, többen „szolidaritásból” fölvették ezt a nevet; így lett pl. az ismertebbek közül Gyurcsány Rikárdó Ferenc, Varjú Rikárdó László stb.
Néhány napja valamelyik tv-műsorban egy „szépségével nemigen büszkélkedhető” hölgyet (így kizárólag a PC miatt minősítem, és mert az ízlések különbözők) kérdezett a riporter (az interjúalany nevére nem emlékszem, ezért itt most Kovács Leokádiának hívom):
– Ön is fölvenné a Rikárdó nevet?
– Már föl is vettem! – felelte hetykén a hölgy.
– Akkor hogy szólíthatom: Leokádia vagy Rikárdó?
– Kovács Rikárdó Leokádia! Én ugyanis ha kell, cigány vagyok, ha kell, zsidó vagyok, ha kell, meleg vagyok, mindig az, akiket bántanak...
A gondolatszabadság korlátlansága alapján arra gondoltam suttyomban, hogy az ilyen kaméleonok nem valamilyen lúzer-emberek lehetnek-e, akiknek kapóra jön, ha más bőrébe bújhatnak, akár rövid időre is, és ekkor reflektorfénybe kerülnek, kivívhatják néhány ember elismerő csodálatát, amellyel „bátorságukat” szemlélik, de mert sok társuk mutat hozzájuk hasonló merészséget, magamutogatásuk teljességgel veszélytelen. És lám, rikárdóságával máris tv-szereplő lett!
A riporter még megkérdezhette volna Kovács Rikárdó Leokádiától:
– És ha a dekoratív, szép nőket kezdik el bántani...?
