Bizonyára nagyon sokan ismerik a régi latin szállóigét: „Panem et circenses”, azaz „Kenyeret és cirkuszt”.
Iuvenalis, a római szatíraköltő, aki az i. sz. I. század második felében és II. század első harmadában élt, mondotta felháborodva e szavakat:
„… ez a nép már rég – amióta vevő szavazatra nincs – túltette magát minden dolgon, s akitől rég … sereg és hatalom függött, ma egészen meglapul és csak e két dolgot kívánja szorongva: cirkuszt és kenyeret.”
(Muraközy Gyula fordítása)
„Iuvenalis gondolata a következő: a nép, mely régen a népgyűlésben döntött afelől, kik legyenek az állam legfőbb tisztségviselői, … a nép, mely háborúk felől határozott, ma lapít és csak kenyeret és cirkuszi játékokat áhít.”
Az idézetek forrása:Ritoók Zsigmond: Kenyeret és cirkuszt! In Gyapai – Megyer – Ritoók: Ki mondta? Inter M. D., h. n., é. n., 49. p.
Ez jutott eszembe – sajnos, mostanában elég gyakran –, amikor parlamenti közvetítéseket néztem az interneten. (Igen, ott, mert a televízió nem mutatja a sokakat érdeklő ottani eseményeket … de ez más probléma.)
A mostani hírek gyökerei 2013. április 30-ra nyúlnak vissza, amikor két PM-es képviselő egy olyan transzparenst emelt föl az Országgyűlés plenáris ülésén, amelyen a Fidesz emblémájára az volt írva: „LOPTOK, CSALTOK, HAZUDTOK”; három héttel később ugyancsak két PM-es tartott föl egy másikat: „ITT NEMZETI DOHÁNYMAFFIA MŰKÖDIK”. – Kövér László házelnök mind a négy képviselőt súlyos pénzbüntetéssel sújtotta.
„Hőseink” természetesen jogorvoslatért nemzetközi fórumokhoz fordultak, minek következtében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája egyhangú határozatban állapította meg, hogy a házelnök intézkedései megsértették a képviselők szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, s egyidejűleg elrendelte a befizetett büntetések visszatérítését, emellett az államot további kártérítésre kötelezte.
Lényegében ettől kezdve dőltek le a gát(lás)ok.
Egy LMP-s képviselőnő felszólalása közben (a mellette ülő másikkal) egy piaci füles kosárból felváltva kapkodja ki a krumplit és a hagymát; hadonászva mutogatják, lengetik, majd a felszólaló az egész kosarat a miniszter elé teszi…
Egy „független” hölgy az interpellációja közben hátrafordul és jobb kezével valakinek integet…
Máskor az LMP-s képviselők Andy Vajna fotóját tartották maguk elé „álarcként”.
Ez már szánalmas cirkusz! – szomorkodhatnánk.
Sajnos, egyre terjed ez a szerencsétlen divat.
Ezek a mutogatók bizonyára nem tudják, hogy a parlament a „parlare”, beszélni szóból származik, mert ott normális esetben csak beszélni szoktak, mutogatni inkább csak azok, akik szavaira nemigen figyelnek, vagy esetleg még azok, akik azt hiszik, hogy ez a „nyerő” az „egyszerű választók” körében.
Ezek a mutogatók bizonyára nem gondolnak arra, hogy vannak a választók között olyanok is, akiknek nem tetszik ez a parlament jellegétől idegen „performance”, hogy az erre használatos pipiskedő kifejezést használjam…
Az már talán említésre sem érdemes, mert annyira általánossá vált, hogy olyan durva, bántó kifejezéseket használnak természetes brutalitással, amely kulturált emberekhez méltatlan, s a hallgató-néző számára, ha nem is kocsma vagy istálló, de semmiképpen sem a komoly méltóság, a színvonalas bölcsesség és a cselekvő alázat benyomását kelti, ami az ország házában zajlik.
Sic transit…
