Cigányok
1. „Cigányok” – lelki füleimmel már hallom is néhány, publicitást és ismertséget kolduló önkéntes jogvédő dühösködését: „hogy meri?”, „rasszista!”, „elhallgattatni!”, „gyűlöletkeltő!” stb., stb.
„És én reá csak elmosolyodom,
És a magamét hozzágondolom.
Azt gondolom: oh, gyönge emberek!...”
– hallom ezt is rögtön Petőfi egyik verséből (éppen április 11-én, a „költészet napján”!).
E néhány mondat alapján az is nyilvánvalónak tűnhet, hogy e sorok írója ádáz ellensége az egyébként jó szándékú, önkéntes jogvédőknek, akiknek a végzett munkájukért köszönet és elismerés járna, mintsem ilyen becsmérlő jelzők. – Nos, a vélekedés az első pillanatra nem alaptalan, ámde a látszat ezúttal is csal (erre később visszatérünk).
Elöljáróban mindenképpen föl kell tennünk egy alapvető kérdést: ki meri venni magának azt a morális botorságot (helyesbítek: bátorságot), hogy bárkinek is megszabhassa, mit mondjon, mit ne mondjon, mely szavakat(!?) nem használhat? Ne felejtsük: nem azokról a szavakról, kifejezésekről stb. van szó, amelyek használatát törvények becsületsértésnek, rágalmazásnak minősítik, mert mások becsületének csorbítására alkalmasak stb., hanem olyanokról, amelyekről ezek az orwelli „önkéntes gondolatrendőrök” hiszik azt, hogy nem szabad kiejteni.
Nem is kívánok velük vitába kezdeni, inkább csak a szabad szóhasználat (mondjuk úgy: szólásszabadság) érdekében kíváncsiskodom: miért lenne dehonesztáló azt mondani, hogy bolgár, görög, vagy éppen lengyel stb. – Ez utóbbiakat törvényi felhatalmazás alapján írtam ide; van ugyanis hazánkban egy hatályos törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól (1993. évi LXXVII. tv.), amelyik záró rendelkezése így kezdődik:
„E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán”.
Még ezek után is komolyan gondolhatják „hős jogvédőink”, hogy nem használhatom a hatályos törvény értelmező szavait?
2. „Cigánybűnözés” – kifejezésünk is részben az előbbi kategóriába esik, ám ezt jóval nagyobb hisztériával üldözik az előbb már említett „gondolat-harcosok”.
[2009 április elején] Az állampolgári jogok biztosa a Figyelőnet.hu-nak adott, a honlapra csütörtökön felkerült interjúban azt mondta, hogy egy cigány önkormányzati képviselővel és egy kriminológussal folytatott beszélgetéséből „kirajzolódott a kimondhatatlan: a »cigánybűnözés« profilja”. Szabó Máté közlése szerint ez a megélhetési bűnözés sajátos fajtáit jelenti, másrészt itt gyakori a kollektív elkövetés. „Egy kollektivista társadalmi, szinte törzsi csoportról van szó, szemben a magyar társadalom nagymértékű individualizáltságával” – fogalmazott. Az országgyűlési biztos azt mondta, „ha látjuk a bűnözői profilt, arra figyelmeztetni kell a lakosságot, és világosan nevén kell nevezni”. (MTI)
Szabó Máté ombudsmannak e szavaira a következők adtak ki tiltakozó közleményt vagy nyilatkozatot: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, az Európai Roma Jogok Központja (ERRC), az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, a Fővárosi Cigány Önkormányzat elnöke és Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselő. – (MTI)
Kállai Ernő kisebbségi ombudsman azt mondta: „Aggodalomra ad okot, ha az emberi jogok védelmezője ilyen területre téved.” Hozzátette: mindhárom szakombudsman kétségekkel telve figyeli az állampolgári jogok biztosának elmúlt időszakban történt megnyilvánulásait.
„Visszavonom mindazokat a kijelentéseket, amelyek arra engednek következtetni hogy etnicizálnám a bűnözést” - jelentette ki Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa péntek este az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Közölte: nem voltak ilyen szándékai, „biztos rosszul fogalmaztam (...), elnézést kérek, ha bárkit ezzel megbántottam”. (MTI)
„Szabó Máté megütközést kiváltó megnyilvánulásai veszélyeztetik az országgyűlési biztos intézményébe vetett bizalmat” − szögezte le Sólyom László köztársasági elnök szerdán, amikor hivatalában fogadta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát. (MTI) − NB. Az államfő megjegyzését semmiképpen sem sorolhatjuk az előbb fölsorolt tiltakozók véleményéhez, mert a köztársasági elnök alkotmányos joga föllépni minden olyan esetben, amikor „az államszervezet demokratikus működése” vagy a „nemzet egységének” ügye megkívánja, s ő ezt a mostani helyzetet ilyennek ítélte.
Ennyit a közelmúlt történéseiről. Mi lenne, ha −sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül − egy kicsit körbejárnánk ezt a kérdést?
(Könyves) Kálmán Király (1095−1116) Dekrétomainak Első Könyve 57. fejezete így hangzik: „A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen”. Ugyanezt mondják nekünk „jogvédőink” a cigánybűnözésről. Azt hiszik talán, hogy ha tagadnak valamit, akkor az nincsen is? Tegyük hozzá: nem túl bölcs felfogás…! − Most sem az ő meggyőzésükre, inkább csak a „jegyzőkönyv számára” idézek néhány mondatot:
„… ha a következő négy közül bármelyik feltétel fennforog, akkor az elkövetőt cigányként (a szakmai zsargon szerint cigánybűnözőként) kell jelezni:
- cigányközösségben él, bejelentett lakása formális, rendszeresen vagy idényjelleggel vándorol, letelepedett ugyan, de munkát nem vállal, illetve csak alkalmi munkát vállal;
- életmódjában a cigányhagyományokat követi;
- bűnelkövetési módszerei hagyományos cigánymódszerek;
- a környezete által cigánynak tartott személy, aki felhagyott a lakosságtól elkülönülő cigány életformával, de létfenntartását alapvetően bűncselekmények elkövetéséből biztosítja”
Dobos – Tonhauser: A cigánybűnözők kihallgatásának és egyéb, a gyanúsítottak személyes jelenlétét igénylő nyomozási cselekmények lefolytatásának taktikája. Rendőrtiszti Főiskola (Főiskolai jegyzet, Belső használatra!), 1986, 8. sköv. p.
„Nem szabad cigányoknak tekinteni azokat, akik korábbi életmódjukat és szemléletüket megváltoztatva letelepedtek, rendszeres munkával tartják el magukat és családjukat, szakítottak a cigány hagyományokkal és életvitelüket a becsületes dolgozó állampolgárok közé való tartozástós beilleszkedés jellemzi.”
(uo. 9. p.)
Itt van a cigánybűnözés meghatározása is:
„Cigánybűnözésnek a bűncselekmények azon halmaza, összessége tekinthető, amelyeknek az elkövetői cigánybűnözők … nem minden cigány bűnöző és nem minden cigánylakos bűncselekményét tartjuk cigánybűnözésnek”
(uo. 9. sköv. p.)
„Ezután térjünk át a cigánybűnözők által elkövetett legjellegzetesebb bűncselekménytípusok ismertetésére, amelyek a következők: … Tipikus cigánybűnözőre utaló bűncselekmény a jóslással elkövetett csalás és lopás . … Hasonlóan jellemző a gyűrűvel elkövetett csalás (gagyizás) is. … Igen gyakori a mezei lopások elkövetése. … Ide sorolhatók még a téli tüzelőlopásaik is. … A vidéken elkövetett zsebtolvajlások többségét cigánybűnözők követik el. stb.”
Dr. Dobos János, Pintér László: Bűnöző fortélyok. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség, 1969, 36. sköv. p. (Szolgálati használatra)
Legyen világos: meghatározott karakterekkel rendelkező elkövetők által végrehajtott, többnyire jellegzetes bűncselekmény-típusokról van szó, egyáltalán nem arról, hogy „a cigányok általában bűnözők”!!!
Ha jobban meggondoljuk, nem túl tisztességes a cigánybűnözés létét tagadóknak az az állítása, hogy egy népcsoportot bélyegez meg, aki ezt emlegeti. És vajon az, aki a fiatalkorúak vagy a katonák bűnözéséről beszél, azt állítja, hogy minden fiatalkorú vagy katona bűnöző? Nyilvánvalóan erről szó sincs.
Roppant veszélyes is ez a felfogás! Illyés Gyula mondta, hogy „Növeli, ki elfödi a bajt”. A cigánybűnözés létének tagadása, az ezt emlegetők azonnali, totális lerohanása és morális meghurcolása azt eredményezi, hogy teljesen kiöli a társadalom védekezési mechanizmusát. Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy a politikai rezsimváltás környékén az akkori rendőrséget a korlátlan szabadság-követelők azzal támadták, hogy mást sem csinál, csak a politikai jellegű (bűn)cselekmények után szimatol, amit azonnal be kell fejeznie. A támadás olyan erős és olyan kiterjedt volt, hogy a rendőrség feladta; ha minden megmozdulását kritizálják, egyszerűbb lesz leállni, akkor kevesebbet hibázhat. Az eredmény: akkor sem jelentek meg a helyszínen, ha egyébként nem lett volna semmilyen politikai összefüggése…
Ez történt a cigánybűnözéssel kapcsolatban is. Ha egy cigányembert bűnözésen kaptak, az rögtön óriási lármát csapott, azt kiabálva, hogy a rendőr rasszista és csakis azért piszkálja őt, mert cigány… És a rendőr, tartva a lesben álló jogvédőktől, hátralépett, s ezzel magát védte ugyan, ám a bűnözés járványszerűen terjedt el. Pedig erre már fölhívták a figyelmét az előbb már idézett rendőrtiszti főiskolai jegyzetekben is…
Hol tartunk most?
„A Győr-Moson-Sopron megyei kistelepülésen, Ivánban az elmúlt percekben mintegy 100 − kapákkal, kaszákkal − felfegyverkezett cigány támadt a kiérkező nyomozókra és jelent pillanatban ép a rendőrautókat verik szét. Az eset előzménye, hogy az elmúlt éjszaka feltörték a faluban az egyik kocsmát és a tulajdonos ezt be merte jelenteni a rendőrségen. A rendőrök kiérkezését a cigányok nem vették jó néven és bosszút állnak… ’’[2009.03.03.]
http://portal.c-press.hu. Index2php?option=com_content&task=view&id=4391&pop= (kinyomtatva: 2009.04.05.)
Ki nem látja, mekkora a veszély, hiszen az előbb említett példában a támadás éppen az ellen az állami intézmény ellen irányult, amely a közbiztonságot, az emberek életét lenne hivatva megvédeni? Eljutottunk oda, hogy a „jogvédők” már a saját jogainktól is „megvédtek minket”! … Nem lehet, hogy mindenki félelemben éljen! Szép dolog az értelmes jogvédelem, ám ha az indulatok végleg elszabadulnak, maguk a jogvédők is potenciális áldozatok lehetnek… Lehetetlen, hogy ők ezt ne látnák!
Nem néztem most utána, ezért nem is tudok perrendszerű bizonyítékokat elősorolni, de a közelmúltból sokan emlékezhetnek hangos botrányokra. A „libák jogainak védői” súlyos anyagi károkat okoztak a libatömő és -kopasztó vállalkozóknak; az egyik budapesti buszon történt „késelés” után szintén tüntetni szaladtak a harcos jogvédők, hogy tiltakozzanak egy cigány fiút ért rasszista indítékú támadás miatt (mielőtt megtudhatták volna, hogy egy másik cigány fiú volt a szurkáló), ami inkább morálisan hátrányos megítéléssel járt.
A történtekből már megtanulhatták volna, hogy a gyengén fölszerelt hadsereg többnyire vesztésre van ítélve a haditechnikai eszközökkel kitűnően ellátott katonai egységekkel szemben. Az még inkább jellemző, hogy egy jól kiképzett, hadászati-hadvezetési tapasztalatokkal rendelkező tábornoki kar által vezetett katonai egységeknek jobb esélyei vannak a csatában, mint a mégoly jó szándékú, lelkes, ámde a „harcművészethez” mit sem értő embertömegnek.
Ugye, világos? A jogvédők föllépésének csak akkor van értelme, ha hasznos célra irányul; ha nem okoz nagyobb anyagi vagy erkölcsi kárt, mint az elérhető előny stb., ámde a „minden mozgó célpontra lőni” nem túl helyes magatartás, a jogvédő ellen is védeni a jogot abszurditása inkább szánalmas és veszélyes, mintsem megbecsülésre méltó, nemes cselekedet.
Látszólag haragszom rájuk és ellensége vagyok az egyébként jó szándékú jogvédőknek. – Nos, nem vagyok ellenségük, csak az a véleményem, hogy időnként nagyobb megfontoltságot és higgadtságot kellene tanúsítaniuk. Erre ajánlok egy klasszikus, bölcs mondást:
Quidquid agis, prudenter agas et respice finem! (Bármit teszel, megfontoltan tedd és légy tekintettel a következményekre!)
