„Bunkó”, „paraszt”, „a jó nénikéjét!” – szocialisták Sólyomról
Kumin: A kijelentés Szanyit minősíti
2009. április 18. 17:12
Megsértette a köztársasági elnököt a szocialista Szanyi Tibor. A képviselő minősíthetetlen módon reagált arra, hogy Sólyom László kedden a Parlamentben a miniszterelnöki eskü után a páholyába kérette Bajnai Gordont, hogy ott gratuláljon neki. Hasonlóan reagált egy tévéműsorban Csapody Miklós is, míg korábban Horn Gyula emlegette a köztársasági elnök nénikéjét.
Szanyi Tibor a köztársasági elnökre azt mondta, „ezt a parasztot!”. A képviselő a Blikk bulvárlapnak azt nyilatkozta: sajnálja a történteket, de fenntartja véleményét. Kumin Ferenc, az elnöki hivatal kommunikációs főosztályvezetője csak annyit közölt: Szanyi véleménynyilvánítása a kijelentőt minősíti.
Hasonló stílusban nyilatkozott Csapody Miklós, a szocialistákkal sokszor együtt szavazó, megszűnt MDF-frakció képviselője is, aki a Hit Gyülekezete által is tulajdonolt ATV-ben „súlyos bunkóságnak” nevezte, hogy Sólyom László nem ment oda gratulálni Bajnai Gordonnak.
Emlékezetes: Horn Gyula a 75. születésnapján, a Várban kommentálta hasonló stílusban a köztársasági elnök azon döntését, hogy Sólyom nem tett eleget Gyurcsány Ferenc kérésének, és pufajkás múltja miatt nem tüntette ki a politikust. „A jó nénikéjét!” – mondta 2007 július 6-án a Nemzeti Galériában rendezett 300 fős partin Horn Gyula, akinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése. (hírTV, MNO)
Az ember a legelső pillanatban azt hiszi, „eldurran” az agya ekkora „…-ság/ség” hallatán/olvastán, de aztán mégsem történik vele ilyen; szinte rezzenéstelen arccal teszi túl magát az efféle jelenségeken.
Kár, nagyon nagy kár, hogy itt tartunk!
A filmeken mocskos szájú „hősök” ütnek-törnek-lőnek és vég nélkül ordítoznak, konokul ismételve mind a háromszáz szóból álló, kizárólag káromkodást tartalmazó szókincsüket. – Igen, el lehet kapcsolni arról a csatornáról, nem kell moziba menni, akinek nem tetszik. Ez nincs ugyan rendben, de úgy-ahogy megoldható.
Ámde mostanra a képviselők is ide süllyedtek? Azok, akiktől ez eddig nemigen volt várható? Hát, ide jutottunk?
Ezek szerint igazam van. Mostanában ugyanis enyhe rezignációval fogadom azokat a megnyilvánulásokat, amelyek a „politikai elitekről” szólnak. Vajon politikai „elitek” azok, akiket naponta vesznek őrizetbe, vagy helyeznek előzetes tartóztatásba, akik naponta teleszemetelik maguk alatt a parlamenti üléstermet, vagy – horribile dictu – szó nélkül hallgatnak végig olyan szóáradatot, amelyben a beszélő miniszterelnök a saját országát becsmérli meglehetősen ocsmány módon?
Akkor legalább államférfiak ezek az emberek? Ugyan milyen „államférfi” lehet az, aki a köztársaság „első polgárát”, az állam fejét az idézett hír címében írtakkal illeti? Csak nehogy arra hivatkozzanak, hogy ezek bármit mondanak is, egyetemet végzett, művelt emberek, csak éppen momentán rosszul szóltak! Na és, ez olyan nagy bűn?
Először is, ez a hivatkozás rossz! Aki egyetemet végzett, pláne, aki vizsgáztatott is valaha az egyetemen, az pontosan tudja, hogy az egyetemi diploma önmagában egyáltalán nem garancia az alapos tudásra, még kevésbé az intelligenciára, a kulturált személyiségre. Az azonban garantált, hogy a diplomástól legalább normális megnyilvánulást, minden közegben elfogadható magatartást várnak el, nem pedig a (hm) részeg kocsis színvonalú „bátor véleményt”.
Mi a helyzet, ha az egyetemet végzett ember egyben országgyűlési képviselő is? Persze, ők sem különös figurák, de annyi mégis elvárható lenne, hogy meghaladják a proletárdiktatúra erkölcsi-politikai szintjét.
Azt mondják, hogy a brit demokráciában, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága totális módon érvényesül, mindent szabad mondani, csupán a királynőre tilos rosszat mondani (sőt, ott nem is a „véleménynyilvánítás” szabadsága a fő elv, hanem a „freedom of expression”, azaz a „kifejezés” szabadsága, ami még az előbbinél is szélesebb kategória…). Ott (is) van tehát egy biztos pont, amihez igazodni lehet. Mint tudjuk, nálunk ilyen nincs, hiszen a közelmúltban szidta az akkor még csak „bukásra álló” miniszterelnök az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat és az ügyészséget.
Nyilván nem tudják szegények, hogy a köztársasági elnök a köztársaság „királya”, azaz olyan államfő, amilyen a monarchiában a király, szinte ugyanolyan jogokkal is (pl. kegyelmezés, honosítás, kitüntetés, kinevezések stb.). Nyilván tudják a képviselők, hogy a királynőhöz nem szabad hozzáérni (a gyengébbek kedvéért: lökdösni, hátba veregetni), és bár a magyar államfő nem király, de talán neki sem kellene az aktuális pártelnökök vagy frakcióvezetők között utat törni az ugyan legálisan, ám nem legitim módon tisztséghez jutott miniszterelnökhöz, hogy (hm) „gratulálhasson”(?) neki.
Bizonyára ismerik a képviselők Szent Ágoston (354–430) „De Civitate Dei” (Isten városáról/államáról) c. művét, amelyben azt mondja, hogy a „hatalom demoralizál”. – Sietek hozzátenni, ez a mi képviselőinket nem mentheti… Nyilván tudják, hogy joguk van véleményt nyilvánítani akár az államfőről is (beleértve a tahóságokat), s most bizonyára nem is értik, mi lehet a kifogás ezzel kapcsolatban.
Egy kifogás bizonyosan lehet, nevezetesen: az Alkotmány előírja, hogy „A köztársasági elnök személye sérthetetlen, büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja” [31/A. § (1) bek.]. – Nos, ha sérthetetlen, miért lehet mégis büntetlenül sértegetni? Miért nincs külön törvény a büntetőjogi védelméről?
A válasz: van törvény a büntetőjogi védelemről, lásd a Btk. hivatalos személyekre vonatkozó speciális rendelkezéseit – szól az érvelés. Ez azonban eléggé álságos. Tartom magamat a blog-műfaj szabályaihoz, tehát nem említek nyilvánosságra nem hozott neveket, még akkor sem, ha egyébként felismerhetők, úgyszintén nem kezdek „tudományos” vitát, mert az más „műfajhoz” tartozik, azonban ide kívánkozik: annak idején elindult egy külön törvény előkészítése az államfő büntetőjogi védelméről, ám az kudarcba fulladt. Az egyeztetések során minden más tisztséghez tartozók hivatalában dolgozók (kezdve a miniszterelnökkel, majd jött az AB elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, legfőbb ügyész stb.) – meglehet, sőt, valószínű – a „főnökük” tudta nélkül ragaszkodtak ahhoz, hogy ők is (ti. a miniszterelnök stb.) legyenek „különlegesen védett” személyek. Így aztán a köztársasági elnök külön büntetőjogi védelméből sem lett semmi.
Azazhogy mégis lett. Erről szól ez a bejegyzés…
