Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.
Arany János: A régi panasz
Ezek az „Arany-sorok” jutottak eszembe 2010. október 4-én kora délután, amikor a televízióban a parlamenti közvetítést néztem. A napirend előtti felszólalások voltak éppen „napirenden”. amikor is az előző napi önkormányzati választásokon jókora kudarcokat vallott pártocskák egymást túllicitálva bizonygatták hatalmas sikereiket, fennhangon ígérgetve, hogy mindent megtesznek az állampolgárok érdekében, megvédik őket az ellenük álnok merényletre és brutális diktatúrára készülő kormányzattal szemben.
Nem politikai bejegyzést kívánok írni, ezért ezek politikai értékelésétől eltekintek. Arra azért a csendben gondoltam, hogy milyen „kevés bölcsességgel” bírnak némely felszólalók; milyen alacsony szintű szellemi képességekkel rendelkezőnek nézik a választókat, ha azt hiszik, hogy az efféle véleményeket a választók csak úgy, minden kritika nélkül elfogadják. Arra is gondoltam, hogy a „politikusok” minden megszólalásukban igyekeznek pártjukat és magukat a legjobb színben, a legsikeresebbnek feltüntetni, mutatva, hogy érdemes volt rájuk szavazni, vagy ha most nem is, legközelebb érdemes lesz… – Szörnyű gyanú horgadt föl bennem: csak nem azt gondolják ezek a megszólalók, hogy a választók arra adtak többségi felhatalmazást a győzteseknek, hogy sorozatosan sértsék meg jogaikat, a veszteseket pedig azért mellőzték, hogy védhessék a polgárokat a győztesek ellen. Elhessegettem ezt a gyanút. Arra is gondoltam, hogy a választók többsége talán éppen ezért nem szavazott rájuk …
Egyvalami azonban nagyon megütötte a fülemet. Az egyik képviselő (szándékosan nem írom, hogy „valaki”, mert nem szeretnék „senkit” megsérteni!) nagy elánnal kérte számon és kifogásolta a kormányzat egyik intézkedését.
Nézzük sorjában! 2010. május 20-án ez jelent meg az egyik napilapban:
„Az új kormány törvényben kívánja rögzíteni, hogy a jövőben csak azok kaphassanak gépjármű-vezetői engedélyt, akik elvégezték az általános iskola nyolc osztályát. Ebben a pillanatban ugyanis – bármennyire hihetetlen – analfabéták is volán mögé ülhetnek. Mellesleg a jelenlegi közlekedési morál híven tükrözi az alapiskolázottság hiányát, ami ma a közutakon történik, az egy igényesebb bivalycsordában sem fordulhatna elő.”
A törekvéssel mindenképpen egyet lehet érteni, persze, nem csak azért, mert az írástudatlan pl. képtelen kitölteni egy feladatlapot a vezetői vizsgán. Idézzük ide a
32/2010. (VI. 11.) OGY határozatot a közúti járművezetői képzésben való részvétel alapfokú iskolai végzettséghez kötéséről
A közúti közlekedés biztonságának, valamint a közúti járművezetőknek a közlekedés során tanúsított magatartásának javítása érdekében az Országgyűlés a következő határozatot hozza:
1. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy teremtse meg a jogi feltételeit annak, hogy a vezetői engedély megszerzéséhez szükséges képzésre, elméleti vizsgára történő jelentkezés előfeltétele a jelenleg hatályos „írni-olvasni tudás” képessége helyett legalább az alapfokú iskolai végzettség megszerzése legyen, amely az általános iskola 8. osztályának eredményes befejezését jelenti.
2. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.
S erre mit hallok? Október 4-én, az Országgyűlés plénumán a napirend előtt felszólalások sorában az egyik parlamenti képviselő azt vetette a kormányzat szemére, hogy
„Iskolai végzettséghez kötötték a jogosítvány megszerzését, ami az eleve szegénysorban élő társadalmi csoportok munkaerő-piaci helyzetét nehezíti.”
Gratulálok a derék felszólalónak! Sikerült „elfelejtenie” Arany János szép versének utolsó két idézett sorát. Hogy kerül az Országgyűlésbe az olyan ember, aki az egészből semmit sem ért? Hogy kerül az Országgyűlésbe az olyan ember, aki azt hiszi, hogy a szegénység az analfabetizmussal azonos, aki azt hiszi, hogy dolgozni csak jogosítvánnyal lehet? – De most nem elsősorban a képviselőről van szó!
Hogy szerezhet jogosítványt az olyan ember, aki nem tud írni-olvasni! Persze, úgy, hogy valaki segít neki, megtanulni a kresz-t, elolvassa-elmagyarázza neki mindazt, ami a tankönyvben van, ami a vizsgához szükséges. Ezt higgyük el, lehetséges! De hogyan tudja letenni a vizsgát, ami, tudvalévően nem csupán a vezetési gyakorlatot és az elsősegélynyújtást jelenti, hanem egy teszt-lap kitöltését is, amelyhez nem csak néhány betűt kell ismerni, hanem elolvasni és megérteni kell a kérdéseket és értelmezni a sokszor alig különböző válaszokat? – Ne legyünk farizeusok: sehogy!
Ki akadályozza meg jelenleg a felnövekvő generációt, hogy legalább írni-olvasni megtanuljon a „tudásalapú társadalomban”, a XXI. században?
És még a tanulás ellen szólalnak föl az Országgyűlésben? – Ezt ne is minősítsük, ez minősíthetetlen!!!
