[1] Föltámadott a tenger  – Jó, jó, föltámadott, na, de melyik tenger? A költő itt kissé hányaveti módon fogalmaz; ezt egy szóval sem említi.. A Fekete tengerről, a Vörös tengerről, a Sárga tengerről vagy éppen a Hering tengerről (egyesek Bering-nek ejtik!)? – A figyelmes olvasó azonban könnyen kitalálhatja, hogy kétségtelenül a Holt tengerről beszél, hiszen feltámadni csak a Holt tenger tudhat. A „feltámadás” persze képletesen értendő: a Holt tengeri kutatások megindulását jelenti. Petőfit ennek alapján méltán nevezhetjük „Százesztendős jövendőmondónak” is, hiszen pontosan egy évszázaddal később, 1947-ben fedezték fel a Holt tengeri (Qumráni) tekercseket, sajnos, eléggé rossz, nehezen olvasható állapotban.

[2] Föltámadott... A népek tengere – Megtalálták tehát azokat a bizonyos tekercseket!!! Azt, hogy a költő valóban a Holt tengeri tekercsekről ír, mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy ezen a helyen az ő kézirata is nehezen olvasható, mégpedig így: „A .épek .engere”. – Tessék megnézni, minden Petőfi-kötetben így szerepel: „a népek tengere”. – Szomorú örömmel kell helyreigazítanom iroda-lom-történészeink eddigi tévelygéseit: „a népek tengere” helyett ezúttal „a képek hengere” a helyes szöveg. No, persze, hiszen a tekercsek henger alakúra voltak föl-tekercs-elve, és rajtuk mindenféle jelek (jel-képek) láthatók (vagy netán egyáltalán nem láthatók), mint erre már utaltam.

[3] Hullámokat vet – Ezt a kifejezést a mai emberek közül már csak néhányan tudják helyesen értelmezni. Legfeljebb annyit tudnak, hogy „Aki szelet vet, vihart arat”, „Aki másnak vermet ás, maga esik bele” vagy más efféle hasonlókat. Márpedig itt arról a mondásról van szó, amit a Holt tenger-észek emlegettek még életükben, hogy ti. „Aki hullámokat vet, özönvizet arat”. – Igen, ez pl. latinul – azaz egy holt nyelven – jobban hangzana, de holt-biztos, hogy ilyet a szerző nem ismer. Többen próbálkoztak latinra fordításával is. Legelterjedtebb változata egy Mészáros Gyöngyvér nevű fülológustól származik: „Idea teatrum mal!” – ennek azonban hullámokhoz és az özönvízhez semmi köze (legföljebb a teavízhez!). Róla jegyezte meg egyik „kórtársa”: nem is lehet csodálni, mert Mészáros lévén csak a „húsrágáshoz ért”, s nem a latin nyelvet, hanem csak a marhanyelvet ismeri...

[4] Halljátok e zenét? – Persze, a vízizenét! Petőfiről azt híresztelték, hogy kissé restül hallott. Igaz, írta is, hogy „golyók sivítnak, kardok csengenek”, meg hogy „négy nap dörgött az ágyú”, a következő versszakban pedig hogy „reng és üvölt a tenger”, nincs is mit csodálkoznunk az efféle hallás-sérüléseken. (Pedig a „szabadság költője” mennyit harcolt a „hallás-szabadságért” is!) – Állítólag megtörtént, hogy egyszer csata közben – közvetlenül a „Vízállásjelentés” után – bemondta a Petőfi rádió, hogy „elhangzott Händel: Vízizene”, s a költő odarohant gratulálni Bem apóhoz, mert úgy értette, hogy „lengyel vízizene”. Kutatások nem erősítették meg, de veteránok mesélték, hogy egyszer kiadták a vezényszót: „Irány Kelet, lépés, indulj!” Menetelés közben jött az újabb vezényszó: „Lépés, állj!”, ám ezt Petőfi nem hallotta, hanem fegyelmezett harcosként tovább menetelt, immár egyedül, s meg sem állt... Barguzinig. Mert különben hogy kerülhetett volna oda, ahol később keresték? – Erre eddig nem volt magyarázat, ... hát most aztán van!

[5] Hogyan mulat a nép – Erről Petőfi másutt így ír: „A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak” (lásd: Falu végén kurta kocsma).

[6] Reng és üvölt – Vö. „reng belé az ablak”, a legények „kurjongatnak” – ne legyünk szemérmesek: ez más szóval „üvöltözést” jelent. Nos, így mulat a nép.

[7] Hánykódnak a hajók – Hajtsunk fejet a költő előtt: csodálatos, ahogy megszemélyesíti a tárgyakat. A már idézett másik versében így énekel: „Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség”. – Igen, a kicsi kompok este már pihennek, kikötötték-betakarták őket a gondos halász-szülők, mikor viszont felnőttek, hajóvá cseperedve már kocsmában duhajkodnak, hány(kód)nak.

[8] Sűlyednek a pokolra  – A lánglelkű költőhöz méltatlan lenne, ha egyszerűen csak azt írná, hogy „az alkohol öl, butít és nyomorba dönt”; a „pokolba sűlyedés” sokkal szemléletesebb erre a folyamatra.

[9] Az árbocz és vitorla Megtörve, tépve lóg – Hát, rendes kocsmai verekedés lehetett ott! Az „árbocz megtörése” valószínű súlyos fej- és kéz-sérülést jelent, míg „vitorla tépve lógása” a ruházat (bekecs, lajbi, bőgatya) szövetében jelentkező folytonosság-hiányra utal.

[10] Tombold ki, te özönvíz – Kénytelen vagyok őszinte köszönetemet kifejezni a költőnek, hogy igazolta azt a hipotézisemet, hogy valaha létezett az „Aki hullámokat vet, özönvizet arat” ősi közmondás.

[11] S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat – Tessék felnézni a tavaszi-nyári-koraőszi égre! Nem is annyira a cirrhusz-, mint inkább a kumulusz-típusú felhők igencsak hasonlatosak a rohanó patakok, folyók köveken-akadályokon megtörő vizének habjaihoz-tajtékaihoz. Természetesen nem hiszem azt, hogy ezek a felhő-formák Petőfi felszólítására alakultak ki, ám az bizton állítható, hogy ezek a természeti jelenségek az interneten őt megelőzően egyáltalán nem voltak láthatók. Ezúttal nem bocsátkozom a „post hoc, ergo propter hoc” filozófiai probléma részletezésébe, de kérdésem változatlanul jogos: ugyan vajon miért csak a Petőfi-vers megjelenése után került föl az internetre ez a felhő-kép...(?)

[12] Habár fölűl a gálya S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr – Ejnye, Sándor (tisztesség ne essék, szólván), nem kellene bedőlni minden látszatnak! Láttunk már mi karón varjút! Mert milyen „úr” az, aki a hátán hordja „alattvalóit”? Az de facto a „följebbvalója”! Tudjuk mi, hogy a repülőgépek is nagy garral, dörgéssel-dübörgéssel szállnak föl a biztos talajról, ám a magasban mégis csak a kondenz-csík tolja előre őket(!)...