Egy korábbi itteni blogbejegyzésemben (Milyen „alkotmányozás” ez? − 2010.10.17.) már szóltam arról, hogy nálunk az Alkotmány formailag kizárólag annyiban különbözik a többi törvénytől, hogy előbbit az összes képviselők legalább kétharmadának szavazatával lehet elfogadni. Azaz magát az Alkotmányt is a Házszabályban a törvényjavaslatra előírt módon, azaz ténylegesen „törvényjavaslatként” kell benyújtani, azt törvényként, törvény formájában fogadja el az Országgyűlés (1949. évi XX. törvény), a módosítása is szintén egy törvény a sok közül pl. (1989:XXXI. tv. stb.). – Ne legyen kétségünk: ez a formai-eljárási azonosság is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nálunk az alaptörvénynek olyan alacsony a presztízse, a képviselők szinte „észre sem veszik”, hogy akkor éppen alkotmányt, nem pedig egy sima, közönséges törvényt fogadnak el, vagy módosítanak.
2010 nyarán volt ugyan egy gyámoltalan próbálkozás, amikor az alkotmánymódosításokat nem „törvényként” számozták-jelölték, hanem egy dátummal (pl. Alkotmány 2010. május 25-i módosítása a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról, később azonban ismét visszaállították a korábbi „hagyományos” jelölést, pl. 2010. évi CXIX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról), ezzel sikerült is kellő zavart előidézni az érintett jogszabályok hivatkozásaiban (lásd az előbb már említett blogbejegyzést!).
Talán most, 2011 márciusában, az „alkotmányozási düh” kellős közepén érdemes lenne fontolóra venni a szakítást ezzel a hibás gyakorlattal.
Mivel már eldöntött, hogy hazánk új alkotmányát is az Országgyűlés fogadja el, ezzel már nem érdemes foglalkozni, pedig ez nem a legjobb megoldás.
Azt azonban még a legutolsó pillanatban is meg lehet tenni, hogy az Országgyűlés az új alkotmányt nem „egy törvényként”, hanem a „Magyar Köztársaság Alkotmánya” megnevezéssel és formájában fogadja el.
Ettől kezdve úgy lehetne emlegetni, hivatkozni, hogy „az Alkotmány”, vagy „Alkotmányunk”, „a Magyar Köztársaság (hatályos) Alkotmánya” stb.
Csak azt ne mondja valaki, hogy így nem lehet tudni, „melyik” alkotmányról van szó! Azt hallva, hogy a „francia alkotmány”, vajon mire gondolhat a minimálisan tájékozott ember? Persze, hogy a „Francia Köztársaság 1958. évi Alkotmányára”! És az „orosz alkotmány”? Az pedig „az Orosz Föderáció 1993. évi Alkotmánya”! – A további példálózás helyett legyen itt most elegendő arra utalni, hogy közelebbi pontosítás nélkül is egyértelmű valamely állam hatályos alkotmányát említeni, hiszen mindig csak egy ilyen van az adott országban.
Hivatkozhatunk még egy másik elemre is, ami szintén az alkotmány és a törvények formális megkülönböztetését erősíti.
Alkotmányunk (azaz, ugye, az 1949. évi XX. törvény!) 19. § (3) bekezdése így kezdődik:
A legelső pillanatban is szembeötlik, hogy a hatályos szöveg ma is külön szól az alkotmány elfogadásáról és külön említi a törvényalkotást (azaz a „törvényhozást”, nem pedig a „törvénykezést”, amint azt manapság egyre többen, sőt, a felkészületlen országgyűlési képviselők szinte kizárólag ekként emlegetik felszólalásaikban, ám senki sem figyelmezteti őket erre a súlyos tévedésükre!). – Ez elvileg a teljes „külön kezelésre” is lehetőséget ad, még csak nem is úgy rendelkezik, hogy pl. „törvényt alkot a Magyar Köztársaság Alkotmányáról”.
Bizony, ebben az esetben lenne értelme pl. annak a 2010 nyarán már néhányszor alkalmazott kitételnek, hogy „az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom”, mert eddig nem volt elválasztva hazánkban az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom, ennek ilyesfajta deklarálása nem volt több némi „nagyzolásnál”.
Az elmondottak (leírtak) természetesen csak az alkotmány elfogadására vonatkoznak!
Ha a módosítása továbbra is az Országgyűlés hatáskörében marad (ott marad!), és továbbra is törvény formájában történik (úgy történik!), akkor viszont a „hagyományos” megoldás alkalmazandó, tehát a törvényeknek megfelelő jelöléssel (pl. 2013. évi MDCLXIV. törvény! Ez mennyi? Azért írtam ilyet, mert a mostani hallgatók nem ismerik a római számokat!), ám semmiképpen ne valamiféle naptári dátum legyen (lásd az említett „2010. május 25-i módosítása” szöveget!), mert az ismét a korábbi káoszt idézné elő.
És bár nemrég éppen ebben a blogban emeltem kifogást a mocskos beszéd ellen, most némi „(kár)örömmel vagyok kénytelen” szó szerint idézni az egyik „tisztelendő atya” ismerősömet, aki némi rezignáltsággal mondta valamikor: „Nem lehet ugyan kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de kétszer ugyanabba a sz*rba lehet”. – Egyáltalán nem tetszett ugyan nekem, hogy ilyeneket mond, de kötelességem hozzátenni, hogy e szavakat nem misén és nem is „hívei” előtt mondta…
