„Csak tessék, csak tessék, csak nézzék, csak lessék!” – idézhetném a hajdani vásári kikiáltót, ha lenne kedvem tréfálkozni… Sajnos azonban, most egyáltalán nincs! Olyan ötletek látnak ugyanis napvilágot, amelyek olykor kétségessé teszik, hogy értelmes embereknek bármi közük is lett volna egy-egy adott dokumentumhoz… Pedig most nem kisebb jelentőségű irományról, mint Magyarország új alkotmányáról (pontosabban: alaptörvényéről!) van szó!
A tervezet 2011. március 9-én közzétett szövegének végén olyan mondat(töredék) található, amelyet abszurdnak találtam. Nem akartam hinni a szememnek, de ugyanez szerepel változatlanul a március 14-én hivatalosan benyújtott T/2627 irományszámú törvényjavaslatban is, nevezetesen: „(az Alaptörvény végére az igennel szavazó képviselők nevének felsorolása, címek, rangok, párt és egyéb megjelölések nélkül)”.
Ez a fölvetés nem rossz, de nekem ennél sokkal jobb ötletem van! Vonjunk be az alkotmány elfogadásának folyamatába minden olyan állampolgárt, akinek mobil telefonja van! Ők április 31-én 0 óra és 24 óra között készülékük „adgjmptw” gombjának megnyomásával szavazhatnának az alkotmányra. (Aki annyira analfabéta, hogy az „adgjmptw” betűcsoportot sem képes kipötyögni, az bármit megnyomhat.) Szavazni tetszés szerinti számban lehet a megadott időtartamon belül, mindenkinek a szavazata annyit ér, ahány éves, tehát a 66 évesé 66-ot, a 21 évesé 21-et, a 2 évesé 2-t, az egy év alattiak szavazatai érvénytelenek. A legtöbb szavazatot elérő állampolgárt jutalomból a házelnök az Országgyűlés azonnali kérdések és válaszok órája előtt ünnepélyesen megcsókolja és ezzel egyidejűleg a köztársasági elnök egy Rolls-Royce emblémával ellátott száraztésztás dobozba csomagolt 10 dkg medvecukrot ábrázoló akvarellt nyújt át neki. – Az erről az eseményről készített fényképet csatolni kell az új alkotmány hivatalos szövegéhez, s ezzel kiváltható, pontosabban: fölöslegessé tehető az „igennel szavazó képviselők nevének felsorolása, címek, rangok, párt és egyéb megjelölések nélkül”.
Maga az ötlet a gyengesége ellenére is hordoz némi ésszerűséget: a képviselők hiúságára épít, arra, hogy az alkotmányt megszavazók neve hivatalosan is rákerül az alkotmányra, s emiatt méltán lehetnek büszkék a képviselők és rokonaik, ismerőseik, örököseik, barátaik és üzletfeleik stb. Sőt, még az is lehet, hogy néhány ellenzéki is „elcsábul”, csakhogy rájuk is büszkék lehessenek fel- és lemenőik, legfeljebb majd mindannyian azt mondják, hogy „tévedésből” nyomták meg az „igen” gombot…
Csakhogy egy „apróságra” még utalni kell!
A koalíció képviselői azt ígérték, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos eljárási szabályokon nem változtatnak, azok maradnak a most hatályos előírások, márpedig ha igazat mondtak és azt tartják is, akkor ez akadályozza az „aláírásgyűjtést”.
A ma még hatályos alkotmányunk 25. § (3) bek-e, sőt – horribile dictu – a kormánykoalíció javaslata 6. cikkének (3) bek-e is ugyanazt tartalmazza, hogy „Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke [öt napon belül] aláírja majd megküldi a köztársasági elnöknek”. – Bizony, ebben nincs szó arról, hogy az igennel szavazó képviselők is aláírják! Ámde hogy ez ne jelenthessen eljárási akadályt, természetesen azt javaslom, hogy a szavazás délutánjára az igennel szavazni akaró képviselőket az Országgyűlés válassza meg házelnöknek, esetleg köztársasági elnöknek, s akkor tényleg minden passzolni fog!
Most még időben szólok, hogy a „tévedésből” igen gombot nyomni akarók el ne késsenek a jelentkezéssel, mert ha nem választják meg őket „házelnöknek”, esetleg „köztársasági elnöknek”, akkor nem írhatják oda nevüket az alkotmány végére, és ebben az esetben hiába szavaztak igennel…!!!
Ez pedig nagy szégyen lenne a rokonok, ismerősök, örökösök, barátok és üzletfelek stb. előtt. – El ne felejtsék: én szóltam!
