„… megszületett az a gyermek,
Az a gyermek, ott Bethlehemben.”
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a bethlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.
Ady Endre: Kató a misén
„… megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Budapesten” – írhatnánk át epigonkodva Ady szép versét, de inkább ne folytassuk…!
Igen, megszületett az Alaptörvény … de ugye, nincs nekünk is okunk „fölsírni”…?
Mindenesetre tény, hogy nemzeti hitvallás, alapvetés, szabadság és felelősség, az állam, a különleges jogrend, záró rendelkezések szavak/kifejezések szerepelnek hasonló módon írva (így, „fett verzállal”, azaz félkövér nagybetűkkel), középre állítva, egymástól bizonyos távolságokra, mintha fejezetcímek lennének. Persze, lehet, hogy azok is, csak a szövegből nem derül ki. – Ki tudja, miért?
Pedig minden alkotmány pontos, világos tagolást tartalmaz, érthetetlen, hogy a mi új alaptörvényünk mi okból ilyen „hiányos”.
Igen „érdekes és sajátos” (no, ne kerteljünk: végtelenül ostoba és értelmetlen) a többi jelölés is.
Az ALAPVETÉS rész(?), fejezet(?), alfejezet(?) stb. után nem a jogszabályoknak általában megfelelően paragrafusok (§) következnek, hanem „cikkek”. Ez még önmagában rendben is van, feltűnő azonban, hogy azok nem a folyamatosan növekvő arab sorszámokkal vannak megjelölve (hogy pl. 7. cikk), hanem az angol abc nagybetűivel „sorszámozták”. (A magyar abc-ben ugyanis vannak hosszú magánhangzók, mint á, é, í, ó, ú, de ezeket nyilvánvalóan a könnyű összetéveszthetőség miatt nem helyes alkalmazni, de pl. az eredeti, teljes magyar abc-ben nincs „q”, az alaptörvényünkben viszont van...!)
A cikkek „sorszámát” jelző nagybetűk után semmiképpen nem „gömbölyű zárójelet” teszünk, mint az új alaptörvényünkben látható, pl. „A) cikk”, hanem az ilyen esetben a nagybetűs „sorszám” után pontot kell tenni! Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy a március 8-i szövegtervezetben még helyesen, tehát a nagybetű után ponttal szerepel…(Azt azonban még hozzáteszem, hogy a végleges szöveg előkészítője nem volt még csak eléggé „fölkészült” sem, azok ugyanis ilyenkor a nagybetű után először pontot tesznek, s csak utána zárójelet…) – Nehéz elhinni, hogy ezt se tudta volna senki …!
A cikkek sora A)-tól egészen T)-ig terjed. A T) cikk után újabb nagybetűs szó következik: szabadság és felelősség [rész(?), fejezet(?), alfejezet(?) stb. – már tudjuk, hogy nem tudjuk], ám itt nem folytatódik a sorszámozás pl. U), V) stb. jelöléssel, hanem – elmebeteg ötlet! – római számok következnek, így: I. cikk, II. cikk stb. (Nyilvánvalóan rájött szegény alkotmányozó, hogy az abc betűi máris elfogytak, pedig még sok cikket kellene „sorszámozni”…)
Ám azt, hogy mi ebben a logika, valószínű, senki sem tudja megmondani, talán még maga a „bölcs” alkotmányozó sem! Mert az ugyan egyfajta „logika”, hogy minden rész(?), fejezet(?), alfejezet(?) stb. újabb „sorszámozással” készült, jóllehet szakmailag teljesen értelmetlen ötlet!
Heuréka! – kiáltok fel tüstént magamban s haladéktalanul meg is veregetem saját vállamat és egyik kezemet a másikkal megszorítva gratulálok is fölfedezésemhez, hiszen a XXXI. cikk után újabb nagybetűs szó következik (az állam) ezután viszont (ismét gratulálok magamnak, mert megérdemlem) újabb sorszámozási mód következik, még pedig az eddigi, hagyományos rendben, azaz a megszokott sorszámozással: 1. cikk, 2. cikk stb. (Nem tudom tovább magamban tartani, ezért ide is leírom: elhatároztam, hogy amint e blog megírását befejezem, rögvest szerkesztek magamnak egy „írásbeli dicséret” című dokumentumot, azt kinyomtatom, s otthon fölrakom a falra, esetleg olyan helyre, hogy senki se lássa…) – Persze, titokban arra is gondoltam, hogy a derék alaptörvény-szerkesztő nem ismeri rendesen a római számokat, pl. a LXXXVIII, esetleg a CXLIX megfejtése több munkanapot is igénybe venne számára, ezért jobbnak látta szakítani a folytatással. (Ezt csak titokban gondoltam, semmiképpen nem hozom nyilvánosságra, mert nem akarok senkit megsérteni…)
De jaj, korai volt az örömöm, bizony ugrott a magamnak megítélt „írásbeli dicséret”! Persze, mindennek a jogi szövegek megalkotására alkalmatlan „jogalkotó” az oka!
A 47. cikk után újabb rész(?), fejezet(?), alfejezet(?) címe következik (a különleges jogrend), ámde ezt nem követi a „sajátos logika” szerinti újabb jelölés, pl. a görög abc betűi (mint α=alfa, β=béta, γ=gamma, δ=delta stb.), esetleg a cirill abc betűi (mint а= a, б=be, в=ve, г=ge stb.), esetleg a sajátos óvodai jelek, pl. gomba, labda, létra stb., hanem marad a fantáziátlan folytatás, ti. a 48. cikk és így tovább.
Bizony, nehéz elhinni, hogy ezt nem tudta senki …!
Persze, mindez semmiség! – Vagy talán mégsem? (Erre utal a címben a felkiáltójel utáni kérdőjel…)
