Bizonyára mindenki hallotta már a civitas ’fidelissima’ (’leghűségesebb város’) kifejezést. Sopron városát ezzel a „jeligével” az 1922. évi XXIX. törvénycikk ruházta föl, ekképpen:
1. § A soproni népszavazási terület lakosságának a magyar állam iránt tanusított tántoríthatatlan hűségét örök emlékezetül törvénybe iktatja.
2. § Elhatározza, hogy a népszavazás emlékének megörökítésére Sopron sz. kir. város területén e történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékmű állíttassék fel.
3. § Sopron sz. kir. város címere a ’civitas fidelissima’ jeligével egészíttetik ki.
4. § E törvény kihirdetése után azonnal életbe lép és végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.
Azt talán már jóval kevesebben tudják, hogy van hazánkban egy ’Civitas Fortissima’ (’Legbátrabb Város’) is. Balassagyarmatot ruházta föl ezzel a címmel a 2005. évi XXXIX. törvény:
Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja:
1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja.
2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a ’Legbátrabb Város’ (’Civitas Fortissima’) címet adományozza.
3. § Balassagyarmat város címere a ’Civitas Fortissima’ jelszóval egészül ki.
4. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Hogy a kép teljes legyen, megemlítjük, hogy az Országgyűlés Kercaszomor községnek pedig a 2008. évi LXIV. törvénnyel a ’Communitas Fortissima’ (’Legbátrabb falu’) címet adományozta:
Az Országgyűlés fejet hajt Kercaszomor lakóinak, a falujuk Magyarországhoz tartozása érdekében indított, 1920-as fegyveres felkelésben tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja:
1. § Az Országgyűlés Kercaszomor védőinek tántoríthatatlan bátorságát – örök emlékezetül – törvénybe iktatja.
2. § Az Országgyűlés Kercaszomor községnek a ’Legbátrabb falu’ (’Communitas Fortissima’) címet adományozza.
3. § Kercaszomor község címere a ’Communitas Fortissima’ jelszóval egészül ki.
Legyünk mi is büszkék ezekre a településekre!
Félő azonban, hogy büszkeségünk rögvest alábbhagy, ha megismerkedünk két olyan törvényjavaslattal, amelyek jellegükben hasonlítanak az imént ismertetettekhez.
1. – 2011. szeptember 9-i dátummal T/4046 szám alatt iktatta az Országgyűlés Irodája azt a törvényjavaslatot, amelyet Bánki Erik, Lezsák Sándor és Pichler Imre nyújtott be „Szigetvár, a leghősiesebb városról” címmel,
2. – majd 2011. okt. 3-án (tehát három héttel később!) T/4425 szám alatt iktattak egy újabb törvényjavaslatot „Civitas Invicta” - Kőszeg, a leghősiesebb városról címmel. Nézzük meg, mit javasol a két beterjesztő, Baráth Zsolt és Ferenczi Gábor, valamint a később hozzájuk csatlakozott Bana Tibor:
Hasonlítsuk össze a két javaslat szövegét!
T/4046 Az Országgyűlés fejet hajt Szigetvár lakóinak és védőinek az 1566-os támadás idején a város és hazánk hősies védelmében tanúsított bátor és önfeláldozó magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: I. § Az Országgyűlés Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Szigetvar városnak a „Leghősiesebb Város” („Civitas Invicta") címet adományozza. 3. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. | T/4425 Az Országgyűlés fejet hajt Kőszeg lakóinak és védőinek az 1532-es török támadás idején a város és a nemzet hősies védelmében tanúsított bátor és önfeláldozó magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Kőszeg védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Kőszeg városnak a „Leghősiesebb Város” („Civitas Invicta") címet adományozza. 3. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. |
Nos, ez a színvonal! Ugye, döbbenetes? Azt tudjuk, hogy az országgyűlési képviselőknek nem kell művelteknek, civilizáltaknak lenniük (akár analfabéták is lehetnek!), de hogy ilyen totális tahóságról tegyenek tanúbizonyságot, az már engemet, mint egyszerű választópolgárt mélyen sért.
Lehetséges-e az, hogy képtelenek megírni egy 6-8 soros általános törvényjavaslatot? Nagy szellemi nyomorúság, de ne haragudjunk rájuk ezért, talán más területen kiválóak! – Ám hogy jönnek ahhoz, hogy szó szerint lemásoljanak egy másik törvényjavaslatot és azt a sajátjukként nyújtsák be? Megérdemlik, hogy Marxot idézzem nekik, mert nyilvánvaló, hogy őt sem ismerik: „… az a jámbor német, aki az északamerikai alkotmányt – méghozzá megszépítve és megjavítva – hűséges szülőföldje javára akarja hasznosítani, ama agyalágyult kereskedőhöz hasonlatos, aki lemásolta gazdag vetélytársának üzleti könyveit, s azt hitte, hogy most már e másolat birtokában az irigyelt gazdagságnak is a birtokába jutott” (Marx-Engels Művei 4. köt. Bp., 1959, 342. p.)
Lehetséges-e az, hogy a későbbi javaslat tevői nem ismerték a T/4046-os irományt? – Ezt a két szöveg szó szerinti egyezése kizárja. No, meg, persze, az indokolás kísérteties hasonlósága is. Íme
T/4046 Szigetvár hős védői és a település polgári lakosságának harcosai olyan korban védték várukat, melyben az előrenyomuló idegen hadak rendszeres támadásai fokozott veszélyt jelentettek hazánk megmaradására, nemzetünk létére, valamint az összeurópai kereszténységre, a kontinens évezredek alatt kialakult hagyományrendszerére és kultúrkörére. Az 1566-os ostrom idején mártírhalált halt hősök helytállásának és véráldozatának, a katonai túlerővel szemben tanúsított bátor kiállásának köszönhetően hazánk és Európa fennmaradhatott a történelem zivataros századaiban, példát mutatva az eljövend ő korok társadalmainak hazaszeretetből, hősiességből. Zrínyi Miklós és vitézei hős, önfeláldozó kirohanásának híre bejárta egész Európát, bizonyságot téve a magyarság vitézi ellenállásáról, a betolakodó hadak elleni hősi védelem történelmi jelentőségéről, nagyságáról. E nagyszerű harci tett indokolja Szigetvár város leghősiesebb városként történő elismerését, mellyel az Országgyűlés méltó emléket állít az óriási túlerővel szemben folytatott harcokban elhunyt hős katonáknak, valamint a polgári lakosság csatákban mártírhalált halt tagjainak. | T/4425 Kőszeg hős védői - akiknek túlnyomó többsége fegyverforgatáshoz kevésbé értő paraszt és polgár volt - olyan korban védték várukat, melyben az előrenyomuló idegen hadak rendszeres támadásai fokozott veszélyt jelentettek hazánk megmaradására, nemzetünk létére. Az 1532-es ostrom idején mártírhalált halt hősök helytállásának és véráldozatának, a katonai túlerővel szemben tanúsított bátor kiállásának köszönhetően nemzetünk fennmaradhatott a történelem zivataros századaiban, példát mutatva az eljövend ő korok társadalmainak hazaszeretetből, hősiességből. Jurisics Mikós és a mintegy 900 várban harcoló védő három hétig tartóztatta fel a több százezres török sereget, amelynek 60-70 ezres seregteste támadta a várost és a várat. A körülbelül 15 roham után a védők 3000 főt számláló veszteséget okoztak. Szulejmán szultánnak. A várban harcolók a legkegyetlenebb körülmények, megpróbáltatások között is az utolsó leheletükig harcoltak, a végsőkig kitartottak. A várat nem sikerült bevenni, a török sereg megtépázott tekintéllyel hagyta el Kőszeget, a védők pedig bizonyságot tettek a magyarság vitézi ellenállásáról, a betolakodó hadak elleni hősi védelem történelmi jelentőségéről, nagyságáról. E nagyszerű harci tett indokolja Kőszeg város leghősiesebb városként történő elismerését, mellyel az Országgyűlés méltó emléket állít az óriási túlerővel szemben folytatott harcokban elhunyt hős katonáknak, valamint a polgári lakosság csatákban mártírhalált halt tagjainak. |
De hiszen nem lehet két „leghősiesebb város” (’civitas invecta’)! Csak remélni lehet, hogy az utóbbi javaslatot az előterjesztők visszavonják, s nem hozzák olyan helyzetbe az Országgyűlést, hogy döntsön a két javaslat között. Mert mindkét város nem kaphatja meg ugyanazt a címet, amelyből csak egy adható.
Arra mégsem gondolhatunk, hogy az előterjesztők csak heccből-viccből nyújtották be irományukat, mert akkor bizony messzire el kellene őket kergetni az Országgyűlésnek még a környékéről is, hiszen ma amúgy sincs a parlamentnek nagy tekintélye, az ilyen törvényjavaslatok pedig azt a csekély presztízst is sikeresen annullálják.
Ha pedig az Országgyűlés mégis elfogadná mindkét javaslatot(?) és mindkét települést felruházná a „leghősiesebb város” címmel(?), akkor elveszne a cím erkölcsi értéke és mindkettőé nevetségessé válna. – Erre az esetre nem tudok megoldást.
Eszembe jutott ugyan az idősebb Cato (234–149) hírhedt mondása, amellyel állítólag minden szenátusi beszédét így fejezte be Rómában: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” (’Egyébként úgy gondolom, hogy Carthagót el kell törölni’). – Ezt elhessegettem magamtól, hiszen mégsem lehet eltörölni egy várost, csak azért, mert meggondolatlan képviselők buta javaslatot nyújtottak be…
Nem csak a filatelisták vagy a numizmaták tudják, hogy egy régi bélyeg vagy egy pénzérme akkor igazán értékes, ha csak egyetlen darab van belőle. Tudta ezt az a londoni milliomos is, akinek a birtokában volt „Brit Guayana 1 centese”, az a bélyeg, amelyet 1856-ban nyomtak és amelyből állítólag csak egy példány volt az egész világon. 1924-ben viszont beállított hozzá egy tengerész, s megvételre ajánlott egy ugyanolyan bélyeget, azt állítva, hogy valahol a gyarmatokon bukkant rá, s eddig őrizgette. A milliomos nézegette, majd jó pénzért megvette és ott helyben, a tengerész szeme láttára azonnal el is égette, hiszen így maradt igazán értékes a nála lévő bélyeg (később egymillió $-ért adta el!). – Ez sem segít megoldani a két leghősiesebb dilemmáját.
Kísérjük tehát figyelemmel e javaslatok sorsát!
