Azt tartja a mondás, hogy az Olvasót egyetlen pillanatig sem szabad bizonytalanságban tartani. Nos, hogy ennek eleget tegyek, én is itt, rögtön az elején tisztázom, hogy a továbbiakban nem harcos szakszervezeti bizalmi, kemény jogvédő vagy más efféle szerepben kívánok tetszelegni, hanem egy téves szóhasználatra hívom föl a figyelmet.
Az interneten a www.kamaszpanasz.hu oldalain 2011. november 27-én „Adventi koszorú készítése házilag” címmel tanácsok jelentek meg erről, hiszen az „adventi koszorú egészen vízkeresztig lehet lakásunk egyik legszebb ékessége”.
Az első bekezdés így szól:
Advent időszaka a karácsony előtti 4. vasárnappal, más értelmezésben a Szent András napjához (november 30.) legközelebbi vasárnappal veszi kezdetét. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe.
Bizony, nincs egyenlőség decemberben, főképpen „téli napéjegyenlőség” nincsen! – Ha ugyanis lenne, akkor nem kellene a fénynek „újjászületnie”.
Közismert, hogy nyáron hosszabbak a nappalok és rövidebbek az éjszakák. Már kora reggel és még késő este is süt a nap (ám nem csupán azért, mert az órákat előre kell állítani tavasszal), ilyenkor, november végén (ősszel–télen) pedig már délután négykor sötét van…
Mivel nálunk (mondjuk általánosságban: az északi féltekén) az évszakok váltakoznak, kell lenni olyan időpontnak, amikor leghosszabb az éjszaka (december 21., olykor 22.), aztán egyre rövidül (és persze, a nappalok hosszabbodnak) majd március 21-ére kiegyenlítődnek, azaz a nappal és az éjszaka egyforma hosszúságú lesz, majd a nappalok hosszúsága egyre jobban meghaladja az éjszakákét, s ez nő egészen általában június 21-ig (olykor 20-a vagy 22-e is lehet), amikor a nappal a leghosszabb, amitől kezdve ismét rövidülnek a nappalok a szeptember 23-i „kiegyenlítődésig”, majd még tovább rövidülnek egészen december 21-ig.
December 21-e tehát olyan „fordulópont”, amikor rövidülni kezdenek az éjszakák, ezt a napot tehát „téli napfordulónak” nevezik, március 21-ét „tavaszi napéjegyenlőségnek”, június 21-ét „nyári napfordulónak”, szeptember 23-át pedig „őszi napéjegyenlőségnek”. – Nincs tehát téli (vagy nyári) napéjegyenlőség, ahogy az idézett cikkben szerepel.
A természetet jól ismerő emberek persze pontosan tudták ezeket. Idősebbektől hallottam régen, hogy a katáng akkor kezdi kibontani világoskék virágait, amikor a nappalok rövidülni kezdenek (június 21!). Nyilván ez nem pontos napra értendő, de általában igaz, mint ahogy december 21-is a „fény ünnepe” lehet, hiszen ettől kezdve hosszabbodnak a nappalok…
