Petőfi Sándor: A puszta, télen[1] Hej, mostan puszta[2] ám igazán a puszta!Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda,[3]Amit a kikeletÉs a nyár gyüjtöget,Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj…