Napjainkban egyre gyakrabban látni a magyar Országgyűlésben is, hogy a képviselők mintha nem pontosan tudnák, hol vannak, jóllehet a választóik azt hiszik róluk, hogy tevékenységüket a „köz érdekében” végző komolyan felkészült, ehhez kapcsolódó jogaikat pontosan ismerő és azzal hatékonyan élő emberek.
Pedig néha szánalmas infantilizmus rí le róluk.
Így kezdődött az a blogbejegyzés, amelyet „Infantilis képviselők?” címmel tettem közzé közel egy évvel ezelőtt, 2011. március 17-én, arra utalva, hogy derék ellenzéki képviselőink azonos feliratú – tiltakozó – pólókban feszítettek, azonos feliratú – tiltakozó – táblákat raktak ki maguk elé az ülésteremben.
– Olyan aranyosak, olyan jópofák! – értékelte magatartásukat az egyik „választópolgár”, de nekem más volt a véleményem. Az, hogy azonos színű és feliratú pólók egy sorban, előttük azonos emblémával ellátott laptopok esztétikailag milyen benyomást keltenek a nézőben, ízlés dolga. Egy parlamenti ülésterem munka közben nem esztétikai figyelmet érdemel.
Természetesen én is elismerem az ellenzék tiltakozási jogát, azt is, hogy erre minden törvényes eszközt jogosan vehet igénybe, azonban mégis úgy vélem, az említett módszerek inkább némely bambán vihogó, éretlen gyerekek eszköztárába, semmint a parlament üléstermébe valók. Úgy vélem továbbá, hogy az érettebb korosztály kereshetne – még inkább: találhatna – színvonalasabb és hatékonyabb eszközt, módszert véleményének kifejezésére, céljának elérésére. De milyet?
Rendőrök vitték el a Parlament elől azokat az LMP-s képviselőket, akik délelőtt odaláncolták magukat a Parlament bejáratához.
Összesen 26 embert állítottak elő a rendőrök, miután feloszlatták a Parlamentnél az LMP által szervezett kormányellenestüntetést, amelyhez más ellenzéki politikusok is csatlakoztak. A rendőrség közölte, hogy „személyi szabadság megsértésének” gyanúja miatt nyomoznak, ami utalás arra, hogy a tüntetők meg akarták akadályozni, hogy a kormánypárti politikusok bejuthassanak a parlamentbe. A rendőrségre bevitt képviselőket – köztük Gyurcsány Ferenc korábbi kormányfőt – kiengedték.
[origo], 2011. december 23.
Hogyan? Parlamenti képviselők a parlamenti bejáratokhoz láncolják magulat, hogy más képviselőtársaik ne tudjanak bemenni? De hiszen ekkor ülésezik az Országgyűlés, a képviselőknek ilyenkor ott a helyük; ne a rendőrségi autók után loholjanak, hogy őket is vigyék be az őrszobára…
Milyen „képviselők” ezek? Nem szeretnék nevetségessé válni! Tudom, hogy manapság az eskünek közvetlen jogi jelentősége nincs, morális jelentősége pedig egy erkölcstelen társadalomban talán még kevésbé van, mégis ide idézem annak az eskünek a szövegét, amelyet a 2010-ben megválasztott képviselők tettek:
„Én ........................................, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.
Lehet, hogy a képviselőtársak útjának elállása jó hecc, de a képviselőktől nem heccet várnak az emberek…
MTI-hír 2012. január 29-én:
Jávor Benedeket választotta frakcióvezetőnek az LMP budapesti kongresszusa vasárnap. A politikus azt mondta: nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni a parlamenten kívüli eszközökre, mert úgy látják, hogy a kormány „gyakorlatilag formálissá tette” az Országházban végzett munkát.
Mi ez már megint? A képviselők „munkahelye” elsősorban nem az utca, hanem az ülésterem, ott kellene komolyan dolgozniuk! Ha nem ott akarnak, akkor miért „képviselők”?
Mi az, hogy „a kormány »gyakorlatilag formálissá tette« az Országházban végzett munkát”? – Megdöbbentő kijelentés ez, minden értelmes képviselőhöz méltatlan!
A kormányzó párt(koalíció)nak az alkotmányos joga (és kötelessége is), hogy irányítsa-vezesse az ország közéletét, hozza (és a parlamenttel hozassa) meg azokat a döntéseket, amelyeket szükségesnek tart programja megvalósításához. (Talán még nem írtam, hogy nem feladata arra is törekedni, hogy az ellenzéknek tetsző intézkedéseket tegyen, hogy tevékenysége az ellenzéknek is tessék…)
Bizony, az ellenzéknek mindenütt a világon számolni kell azzal, hogy „politikai ellenszélben” kell végezni munkáját, és ennek megfelelően kell viselkednie a parlamentben. Ha ugyanis nem tud ehhez alkalmazkodni, nem tud ennek megfelelően a parlamentben minden lehetséges (törvényes) eszközt igénybe venni, nos, akkor … nincs helye a parlamentben! – Nem igényel hosszabb magyarázatot, de 2010-ben országgyűlési képviselőket, nem pedig „utcai harcosokat” választottunk.
Ha jól meggondoljuk, nincs is értelme arra hivatkozni, hogy „a kormány »gyakorlatilag formálissá tette« az Országházban végzett munkát”, még akkor sem, ha ez valóban így is van/lenne. – Az ellenzéknek ugyanis az a politikai kötelessége, hogy e viszonyok között találja meg a sikerekkel kecsegtető megoldást és törekedjen e viszonyok megváltoztatására. Hogy képzeli az ellenzék, hogy ennek eleget tud tenni, hogy meg tudja változtatni a fennálló helyzetet, ha nem vesz részt a parlamenti munkában, ráadásul akadályozza a többi képviselőt is a munkájában?
Ámde mit jelent az, hogy a „kormány” formálissá teszi, sőt, akadályozza az „ellenzék” munkáját? – A leggyakoribb magyarázat, hogy lesöpri javaslatait, hiába nyújtanak be törvényjavaslatokat, azokat szinte nem is veszik figyelembe, egyiket sem támogatják abban, hogy törvény legyen belőlük.
Bizony, a kormány gyakran viselkedik így mindenütt a világon, pedig az ellenzék sem tudatlan, buta emberekből áll!
Elismerem, nem lennék igazságos, ha úgy „en block ellenzékről” beszélnék, holott az ellenzék nem „egységesen alkalmatlan massza”, hanem eltérő politikai irányzatú csoportokból áll.
Nos, ez a „másik” be is nyújtott egy törvényjavaslatot, íme:
2011 10/12 12 :33 FAX +36 1 441 5215 Demokratikus Koalíció
lrományszám –T/5223
Érkezett: 2011 DEC 12.
2011. évi … számú törvényjavaslat
az egyezményes koordinált világidő módosításáról
1. Az ellenzék jogainak tiszteletben tartása, felszólalási jogának csorbítatlansága érdekében, az egyezményes koordinált világidő időskálája, oly módon változik meg, hogy a jövőben nem csak a másodpercek, hanem az órák száma is változó lehet.
2. § Az 1. § alapján az Országgyűlés ülésnapja az egy napi 24 óráról 26 órára módosul.
3. § E törvény a kihirdetést követő nap lép hatályba.
Indoklás
Az Országgyűlés elnökének javaslatára a nemzeti együttműködő Fidesz-KDNP frakció a 2011. december 6-ai ülésnapra hat törvényjavaslat megvitatására biztosított egyenként 4 óra 20 perces időkeretet. Ez a napirend előtti felszólalásokat és az egyes törvényjavaslatok között eltelő időt nem, számítva is 26 órás ülésnapot jelent. Ebből is kitűnik, hogy a Fidesz-KDNP frakció mekkora gesztust gyakorol annak érdekében, hogy az ellenzék felszólalási joga kiteljesedjék.
Az egyezményes koordinált világidő (rövidítése: UTC), mint időskála, az időt napokra, a napokat órákra, percekre és másodpercekre bontja fel. Minden nap 24 órából áll, és minden óra 60 percből, de az 1 percen belüli másodpercek száma változó lehet. E törvény segítséével elérhető, hogy az ellenzék, a törvényalkotási dömping közepette is kellő idővel rendelkezzék a felszólaláshoz. Ha mégsem az egy napra eső órák száma tovább növelhető.
Megfontolásra javasoljuk a Gergely naptár felülvizsgálatát is a napok számának rugalmas változtathatósága érdekében.
A törvényt azonnal hatályba lehet léptetni, mert ugyan lesznek olyanok, akiket ez a módosítás meglepetésként, felkészületlenül ér, de a közvetlenül érintetteket, azaz az ellenzéket nem. A gazdaságra gyakorolt hatása is beláthatatlan lehet, ha a most tárgyalás alatt lévő munkatövénykönyvére is kiterjesztik.
Baracskai József, Demokratikus Koalíció
Ficsor Ádám, Demokratikus Koalíció
Gyurcsány Ferenc, Demokratikus Koalíció
Dr. Kolber István, Demokratikus Koalíció
Dr. Molnár Csaba, Demokratikus Koalíció
Dr. Oláh Lajos, Demokratikus Koalíció
Szűcs Erika, Demokratikus Koalíció
Vadai Ágnes, Demokratikus Koalíció
Varju László, Demokratikus Koalíció
Vitányi Iván, Demokratikus Koalíció
Megjegyzem: a törvényjavaslatot szöveghűen (vesszőhibákkal együtt) közöltem, ez ellenőrizhető az Országgyűlés honlapján (mkogy.hu) az irományok között.
„Kár volt érte, kár volt!”
A szellemesnek és humorosnak szánt „törvényjavaslat” ugyanis nem szellemességet és humort, hanem jelentős butaságot, de legalább is számottevő ismerethiányt mutat.
A parlamenti ülésnap ugyanis pontos jelentésű fogalom, nem azonos a naptári nappal, ami valóban 24 órát jelent. Egyfajta tárgyalási időtartamot jelöl, amely egybe is eshet a naptári nappal, de túl is nyúlhat rajta. – részletesebb magyarázat helyett álljon itt az Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottságának egy eléggé régi, 1995. június 21-én hozott határozata (amelyet máig nem értettek meg az idézett törvényjavaslat mókás benyújtói):
A levezető elnök helyesen értelmezi a Házszabály 38. § (2) bekezdését és a 137. § (1) bekezdését, illetve a plenáris ülés napirendet elfogadó döntését akkor, amikor lehetőséget biztosít arra, hogy a plenáris ülés munkája az elfogadott napirenden szereplő ülésnapot követő naptári napon is folytatódjék.
(A bizottság célszerűnek látná – a képviselők teljes körű tájékoztatása érdekében –, ha a Házbizottság napirendi javaslata utalna arra, hogy az ülés – a várható felszólalók számára, illetve egyéb körülményre tekintettel – áthúzódhat a következő naptári napra is.)
Pedig az aláírók között vannak „értelmesnek látszó” képviselők is!
Azért írom, hogy annak látszó, mert a valóban értelmes képviselő nem írja oda a nevét olyan lapra, amelyen eredetileg semmilyen szöveg nincsen, márpedig ott egy oldalon mindössze az előbb felsorolt 10 aláírás szerepel, semmi más. – Ennyit a színvonalról, ám nem lenne helyes arra gondolni, hogy csak ezek az emberek állnak „hivatásuk magaslatán”…
Folytatás: Túl sok a 199 is!/2 cím alatt
