Kimondhatatlanul kínos, roppant kellemetlen helyzetben van manapság hazánk köztársasági elnöke, hiszen
„Visszavonja Schmitt Pál államfő 1992-ben megszerzett kisdoktori címét a Semmelweis Egyetem szenátusa – jelentette be a testület ülését követő sajtótájékoztatón Tulassay Tivadar, az egyetem rektora csütörtökön [2012. március 29-én] kora este. A szenátus 33 igen és 4 nem szavazattal döntött a doktori cím visszavonása mellett. Tulassay Tivadar közlése szerint az egykori kisdoktori tudományos munka nem felelt meg a szakmai, etikai kritériumoknak.”
Óriási a hangzavar, mindenki a köztársasági elnök lemondását követeli: harcos felnőtt párt-funkcionáriusok és ifjú párttag-utánpótlásaik (akik talán azt sem tudják, mi az a „dr. univ.”, amilyen címe az államfőnek van/volt), komolykodó egyetemisták, akik még nem készítettek szakdolgozatot, azt sem tudják, mit jelent szabályosan megírni egy 50–60 oldalas, tudományos igényességű munkát.
Pénteken 10 óra körül Dorosz Dávid országgyűlési képviselő több LMP-s és – elmondásuk szerint – nem a párthoz tartozó aktivista társaságában elzárta a Sándor-palota főbejáratát.
Kijelentették, hogy ülősztrájkot kezdenek, amely addig tart, amíg Schmitt Pál köztársasági elnök le nem mond hivataláról.
Talán szólni kellene a képviselőnek, hogy őt nem azért választották a parlament tagjává, hogy az utcán legyen izgága hős, hanem azért, hogy az országgyűlésben, bizottságokban stb. végezzen komoly, szakszerű munkát, ne pedig exhibicionista-gyanús megmozdulások élére álljon, amely – mellesleg – szakszerű megfogalmazásban nem is „sztrájk” (mert az munkabeszüntetést, esetleg „túlbuzgó munkát” jelent), hanem tüntetés, demonstráció stb.
Cicerótól maradt ránk az a mondás, hogy „summum ius, summa iniuria” (a legteljesebb jog a legteljesebb jogtalanság), ezt manapság bizony kiegészíthetnénk azzal, hogy „summa democratia – summa anarchia” (a legteljesebb demokrácia a legteljesebb anarchia).
Egy képviselő többedmagával elzárja az államfő „munkahelyének” bejáratát? – Össze kell szedni őket és levinni a várból a Duna partjára, hogy ott nyugodtan demonstráljanak, mert egyébként a sátraikkal akadályoznák a tűzoltókat, ha valami miatt oda kellene vonulniuk… Ugye, érthető: nem kellene betiltani, akadályozni a demonstrációt, csupán a helyszínét kellene némiképp módosítani…?
Ha én lennék a köztársasági elnök, eljárást indítanék a sok szánalmas „önmegvalósító” ellen azért a sok és undorító támadásért, amivel az elnököt illették (bár tudom, hogy az Alkotmánybíróság egyik döntésében azt is kimondta, hogy a közszereplők többet kötelesek tűrni, mint az „átlagember”). Olyan alattomos, gyáva és a „sérthetetlen” államfőt megalázó viselkedést, amilyeneket ezek megengedtek maguknak, senki sem köteles eltűrni. – Legszívesebben én is megindítanám az eljárást az ilyen senkik ellen, ám az ilyen cselekmény magánindítványra üldözendő, amire csak az elnök kívánságára lenne lehetőség…
„Az, aki huszonvalahány év után vette a fáradságot, és Isten tudja, meddig járt az után, hogy Schmitt Pálnak kárt okozzon, az jobb, ha arra is gondol, hogy az országnak több kárt okozott, mint Schmitt Pálnak” – mondta Tarlós István a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában pénteken.
(MTI/hvg.hu 2012. március 30.)
Bizony, ez az egyetlen mondat több bölcsességet és igazságot mutat, mint az összes tüntető, „sztrájkoló”, tanulmányiosztály-megszálló, handabandázó párt-al-elnök megnyilvánulása együttesen.
Miért nem állítják le azokat, akik az országnak mérhetetlen korlátoltságuk miatt kárt okoznak? Miért alázhatnak meg egy embert aránytalanul, mindenféle morális mérce hiányában tudatlan hangoskodók?
Igen, nagyon bepöccentem, dühös vagyok, most nem tudok „sine ira et studio” írni! Csak ne tessék affektálva nyafogni, hogy miféle politikai aljasságra vetemedtem! Azt nem is vetem föl, hogy érdekes lenne az abban a korban komolyabb politikai funkciókat betöltők doktori dolgozatait ugyancsak megnézni…
Persze, másutt is kerülhet az államfő kellemetlen helyzetbe, másutt is követelték távozását, másutt is mondott már le államfő a közelmúltban.
Lemondott hivataláról a német szövetségi elnök. Christian Wulff a berlini Bellevue kastélyban jelentette be döntését. Az államfő korábban letagadta, hogy kapcsolatban állt egy vállalkozóval és félmillió eurós kölcsönt kapott tőle. Amikor ezt a német Bild meg akarta írni, felhívta a főszerkesztőt és megfenyegette. A német ügyészség azért kezdeményezte mentelmi jogának felfüggesztését, mert a gyanú szerint Wulff alsó-szászországi miniszterelnökként vállalkozókat juttatott előnyökhöz, cserébe kedvezményes hitelt, lízingelt és ingyenes nyaralásokat kaphatott.
(Index, 2012. február 17.)
Én is tudom, hogy egy ilyen plágium-ügy morálisan teljesen lenullázza a komoly állami pozicióban lévő embert, ezek után nagyon nehéz lehet emelt fővel kiállni a nyilvánosság elé és figyelemre méltó beszédeket mondani, mert a hallgatók minduntalan a kínos esetre gondolhatnak…
Azt is tudom, hogy egy ilyen eset azért sem maradhat „szó nélkül”, mert kikezdi az összes hasonló cím, diploma, tudományos fokozat stb. hitelét, tekintélyét. – Talán nem fölösleges ideírni: az államfő (korábbi) egyetemi doktori címe (azaz a doctor universitatis!) nem minősült tudományos fokozatnak, hasonlóképpen az állatorvosok, az általános orvosok, a fogorvosok, , jogászok és (2009 óta) a gyógyszerészek egyetemi végzettségét jelentő doktori címhez.
Jóllehet ennek a „kisdoktori” ügynek semmi köze a köztársasági elnöki funkcióhoz, annak ellátását semmiképpen nem akadályozná; jóllehet nem is formálok jogot arra, hogy az államfőnek „okos” tanácsokat osztogassak, azt megemlítem, hogy én az ő helyében lemondanék e tisztségről, mert maradása esetén nem lehetne elkerülni-megakadályozni a morálisan üres acsargók meg-megújuló támadásait.
… és ez ártana a legtöbbet az országnak!
(P.S. - Ezt a bejegyzést 17:12-kor tettem közzé. Az államfő este a televizióban beszél erről az ügyről...)
