Aki nyitott szemmel jár ebben az országban, naponta láthatja, mennyi szemét van kis hazánkban.
Elegendő csupán vonatról végignézni a Ferihegy–Nyugati pályaudvar közötti igen rövid útszakaszt, hogy az embernek fölforduljon a gyomra.
Szégyen!
Hol vannak a nagyhangú „környezetvédők”, akik mindenféle látványos demonstrációt szerveznek maguknak, odaláncolják magukat a legközelebbi kerítéshez? – Sajnos, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mindezeket maguknak csinálják, őket csak a „performance”-ok érdeklik, hogy ezek megjelenjenek a sajtóban, bemutatva napjaink aktuális problémáit megértő és az azok ellen irányuló érzékeny harcukat.
Ne legyenek kétségeink: a lármás handabandázás helyett a halk aprómunka talán nem volna annyira feltűnő, de eredményeiben minden bizonnyal sokkal értékesebb lenne!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy évente néhányszor autóval végigmegyek a (borsod megyei) Cserépfalu–Szeged közötti, észak–déli útvonalon, ami 230 kilométer hosszú.
Cserépfalu községben a háztartási szemét elszállítása hetente egyszer, csütörtökön történik. Aki tehát pl. csak a hétvégét tölti ott, az akkor összegyűlt szemetet nem hagyhatja a kukában (hiszen csak két-három hónap múlva megy ismét vissza), tehát gondoskodni kell annak megfelelő elhelyezéséről.
Semmi gond: a jól zárható zsákban lévő szemetet beteszi az autó csomagtartójába, hogy majd az útjába eső legközelebbi nyilvános szemétgyűjtőbe dobja. (Ne tessék azt mondani, hogy meg kell kérni a szomszédot-ismerőst, hogy csütörtökön szállíttassa el a kukás autóval, most egészen másról van szó, a baj ennél sokkal nagyobb …!)
A 230 km-es útvonal mellett egyetlen nyilvános kuka sincsen, ahova beledobhatnám a szemetet! Pedig nem is a kertek alatti gyalogösvényen, hanem többnyire kétszámjegyű úton járok, úgymint Mezőkövesd–Füzesabony között a 3-as (E71-es!), Füzesabony–Jászapáti között a 31-es, Kunszentmárton–Hódmezővásárhely között a 45-ös, Hódmezővásárhely–Szeged között a 47-es úton.
Bizony, korábban ezen a vonalon volt három vagy négy kuka! Igaz, vasárnap estére ezek már megteltek, sőt mellettük is jól megnőtt a szeméthalom. Nyilvánvaló, hogy ettől „rágott be” a „takarító”, s úgy „bünteti” a szemetelőket, hogy egyetlen edényt sem tesz ki... De mert eléggé korlátolt lehet, nem gondolt arra, hogy a fölösleges szemétnek valahol ki kell kerülni az autóból, s akik korábban megismerték ezeket a helyeket, kuka nélkül is lerakják a fölösleges holmit. (Így is van! Lelkemre mondom, én nem tartozom ezekhez, én „becsületes szemétszállító” vagyok, nem dobom ki útközben a zsákot).
Csak nehogy azt higgyük, hogy ez az út már „európai”!
