HTML

Charlie-to blogja

Friss topikok

Linkblog

Kordináljuk proaktívan a koperációt!

2012.10.05. 10:06 charlie-to

 

 

Az egyik szombaton délelőtt, klubunk szokásos összejövetelén azt kérdeztem az egyik klubtársamtól, aki nem mellesleg nemzetközi hírű idegsebész-ideggyógyász, hogy tudja-e, miért beszélnek az orvosok a betegek előtt latinul.

Ő bizonyára hallotta már, ám udvarias ember lévén, nemmel válaszolt kérdésemre, mire én megadtam a mindenki által ismert választ: hogy a betegek szokják a holt nyelvet.

A professzor csendben mosolygott nemlétező bajusza alatt, majd némi rezignációval hozzátette: egyre ritkábban beszélnek, sőt, a hallgatók szinte egyáltalán nem is tudnak latinul.

Ezen őszintén megdöbbentem, jóllehet ennek számos jelét korábban magam is tapasztaltam: az egyetemisták között mára elvétve akad, aki középiskolában latint tanult, pláne, érettségizett is belőle. – Az helyes, hogy minden fiatal angolt és olaszt tanul napjainkban, de a latin elhagyását komoly műveltségi deficitnek tekinthetjük.

Ez a műveltségi hiányosság mostanra már a mindennapokba is „begyűrűzött”.

Anélkül, hogy a latin oktatásába kezdenék, emlékeztetem a Nyájas Olvasót, hogy sok olyan latin szó van, amelyet már szinte magyar köznapi kifejezésként használunk.

Ilyen szó pl. az operál, ami, mint tudjuk, azt jelenti, hogy (az orvos) műt, műtétet végez. Alapja a latin operor (operare), azaz foglalkozik valamivel, dolgozik valamin.

Hasonló az ordino (ordinare) latin ige is, aminek értelme: sorba állít, rendez, szabályoz.

Azt is tudjuk, hogy a latinban a „co” (magyarra átírva: ko-) szócska egyfajta „igekötőt” takar, amelynek értelme „össze”, „együtt”, „közös”.

Mindebből világos, hogy a ko+operál együttműködik, a ko+ordinál összehangol stb.

Ezért bántja a fülemet az az újabban terjedő nyelvi-kiejtési otrombaság, amely a kooperál helyett azt mondja: „koperál”, koordinál helyett pedig: „kordinál”. – Nem spórolni, nem egyszerűsíteni akar, hanem tudatlansága miatt hiszi azt, hogy egy „o”-t kell mondani, mert nem tudja, mit is mond, hogy helyes. (Nyilván nem arról van szó, hogy külön kell ejteni-hangsúlyozni mindkét „o” hangot, de legalább jelezni kell, hogy itt „két szó” hangzik egybe…)

Persze, ha valaki nem tud „arabusul”, legalább csináljon úgy, mintha tudna; pipiskedjen, fontoskodjon egy kicsit, bizonyára lesznek sokan, akiknek leesik az álluk ekkora „műveltség” láttán-hallatán!

Mert aki tanult latint, az tudja, hogy az „aktív” szó az „ago” (agere) tesz, csinál igéből származik és szó szerint azt jelenti: tevékeny. Ha valaki ezt nem tudja, az bedől annak a jelenlegi buta divatnak, amely szerint ez semmi, úgy kell mondani, hogy „proaktív”. Az az igazi! (Persze, ismert a „pro” elöljáró „-ért, javára, mellett” értelemben, de az nem kapcsolható az említett szóhoz!) A másik lehetséges értelmezésnek pedig (elő-aktív?) semmi értelme.

 

Ha és amennyiben”(?) helyesen akarunk beszélni…


3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://charlie-to.blog.hu/api/trackback/id/tr1004821259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KariKa 2012.10.05. 14:46:11

A nyelv nem statikus. Folyamatosan változik, alkalmazkodik, szavak keletkeznek, s tűnnek el, kopnak ki a közbeszédből.
A proaktív kifejezés is viszonylag újkeletű, de ettől nem lesz helytelen.
A proaktív szó akkor használatos, amikor a beszélő szándéka az, hogy elválassza a reagáló, nem kezdeményező habitust a kezdeményező, előre gondolkodó, proaktív jellemvonástól.

charlie-to 2012.10.07. 10:23:25

@KariKa: Köszönöm megjegyzését, de úgy vélem, az két ponton is kifogásolható.
1. A "proaktív" nem azért kifogásolható, mert "viszonylag újkeletű", hanem azért, mert értelmetlen és érthetetlen is.
2. Ehhez kapcsolódik, hogy az "előre gondolkodó, proaktív jellemvonás" megtévesztő érvelés, mert a "proaktív" nem előre gondolkodónak, hanem inkább "előre cselekvőnek" tekinthető. Az előre gondolkodó a megfontolt, az előre cselekvő pedig a hebehurgya, meggondolatlan ember, akiről azt tartja a mondás, hogy "előbb vág, aztán mér", vagy "előbb üt, aztán gondolkodik"...

KariKa 2012.10.10. 20:02:43

@charlie-to:
Vitatkoznék. :)

1. Önmagában nem létezik értelmes vagy értelmetlen szó, hiszen minden szó hangalakját a mögötte levő értelem, a szó által meghatározott fogalom teszi értelmessé. A szó két részből áll, hangalakból és jelentésből.
Ha kitalálok egy önmagában értelmetlen betűhalmazt (legyen ez mondjuk a fromzsár), rendelek hozzá egy jelentést (a fromzsár a kivágott ruhacímke után a ruhában maradt címkedarab, ami dörzsöli a nyakat), és ez a - most már - szó elterjed a közbeszédben, akkor a nyelv változékonyságának elve szerint értelmes szónak tekintendő. Fentiek alapján pedig a proaktív értelmes szó. Pláne, hogy nem is értelmetlen. :)

2. Az előre cselekvés nem összetévesztendő a meggondolatlansággal, hiszen először nyilván azt kell meghatároznunk, mihez képest számít az előre. A mi esetünkben a cselekvés nem a megfontolt és megalapozott döntést előzi meg, hanem a főnöki utasítást.
Alapesetben feltételeznünk kell (hiszen az ártatlanság vélelme alapján a józan észt is vélelmezhetjük), hogy a cselekvést mindig megelőzi a gondolkodás.
A proaktivitás nem egyenlő tehát a kapkodással és meggondolatlansággal, fogalmilag sokkal közelebb áll az önállósághoz.
süti beállítások módosítása