Az egyik szombaton délelőtt, klubunk szokásos összejövetelén azt kérdeztem az egyik klubtársamtól, aki nem mellesleg nemzetközi hírű idegsebész-ideggyógyász, hogy tudja-e, miért beszélnek az orvosok a betegek előtt latinul.
Ő bizonyára hallotta már, ám udvarias ember lévén, nemmel válaszolt kérdésemre, mire én megadtam a mindenki által ismert választ: hogy a betegek szokják a holt nyelvet.
A professzor csendben mosolygott nemlétező bajusza alatt, majd némi rezignációval hozzátette: egyre ritkábban beszélnek, sőt, a hallgatók szinte egyáltalán nem is tudnak latinul.
Ezen őszintén megdöbbentem, jóllehet ennek számos jelét korábban magam is tapasztaltam: az egyetemisták között mára elvétve akad, aki középiskolában latint tanult, pláne, érettségizett is belőle. – Az helyes, hogy minden fiatal angolt és olaszt tanul napjainkban, de a latin elhagyását komoly műveltségi deficitnek tekinthetjük.
Ez a műveltségi hiányosság mostanra már a mindennapokba is „begyűrűzött”.
Anélkül, hogy a latin oktatásába kezdenék, emlékeztetem a Nyájas Olvasót, hogy sok olyan latin szó van, amelyet már szinte magyar köznapi kifejezésként használunk.
Ilyen szó pl. az operál, ami, mint tudjuk, azt jelenti, hogy (az orvos) műt, műtétet végez. Alapja a latin operor (operare), azaz foglalkozik valamivel, dolgozik valamin.
Hasonló az ordino (ordinare) latin ige is, aminek értelme: sorba állít, rendez, szabályoz.
Azt is tudjuk, hogy a latinban a „co” (magyarra átírva: ko-) szócska egyfajta „igekötőt” takar, amelynek értelme „össze”, „együtt”, „közös”.
Mindebből világos, hogy a ko+operál együttműködik, a ko+ordinál összehangol stb.
Ezért bántja a fülemet az az újabban terjedő nyelvi-kiejtési otrombaság, amely a kooperál helyett azt mondja: „koperál”, koordinál helyett pedig: „kordinál”. – Nem spórolni, nem egyszerűsíteni akar, hanem tudatlansága miatt hiszi azt, hogy egy „o”-t kell mondani, mert nem tudja, mit is mond, hogy helyes. (Nyilván nem arról van szó, hogy külön kell ejteni-hangsúlyozni mindkét „o” hangot, de legalább jelezni kell, hogy itt „két szó” hangzik egybe…)
Persze, ha valaki nem tud „arabusul”, legalább csináljon úgy, mintha tudna; pipiskedjen, fontoskodjon egy kicsit, bizonyára lesznek sokan, akiknek leesik az álluk ekkora „műveltség” láttán-hallatán!
Mert aki tanult latint, az tudja, hogy az „aktív” szó az „ago” (agere) tesz, csinál igéből származik és szó szerint azt jelenti: tevékeny. Ha valaki ezt nem tudja, az bedől annak a jelenlegi buta divatnak, amely szerint ez semmi, úgy kell mondani, hogy „proaktív”. Az az igazi! (Persze, ismert a „pro” elöljáró „-ért, javára, mellett” értelemben, de az nem kapcsolható az említett szóhoz!) A másik lehetséges értelmezésnek pedig (elő-aktív?) semmi értelme.
„Ha és amennyiben”(?) helyesen akarunk beszélni…
