Hogy jövök én ahhoz, hogy a sajtóközlemények címadóit „butáknak” nevezzem?
A kérdés helyénvalónak látszik, de védekezésként előadom, hogy ők kezdték, először ők nézték (s nézik ma is) az olvasókat ilyeneknek!
Pár évvel ezelőtt a hvg címei pompásak voltak! Mindegyik sodróan szellemes telitalálat, az olvasó egyfolytában élvezhette magukat a címeket is; volt időszak, amikor elkezdtem valahova összegyűjteni a szójátékokat, nyelvi sziporkákat, egyszerűen lenyűgözött a változatosság gyönyörűsége.
Hallottunk régebbi rikkancsokról (az „árujukat kiabálva kínáló újságárusokról”), akikről anekdoták terjedtek, főképpen, hogy miket kiabáltak csak azért, hogy minél több újságot adhassanak el.
Akikről most szó van, azokból hiányzik az ötletes szellemesség, hiányzik a rikkancs vagánysága is. Ezek egyszerűen buta emberek, akik azt hiszik, jóval többen olvassák azokat a közleményeket, amelyek élén ordító-túlzó címek vannak, mert ezek nyomban odavonzzák a figyelmet. – Tévednek, de legalábbis sikerük csak ideiglenes, mert van olyan olvasó, aki már elkerüli ezeket!
Bizonyítékként három példát hozok:
Nem szoktam időjárás-jelentéseket bújni, de valaki a hétvégi program miatt kérte, nézzem meg az interneten, érdemes-e szabadtéri elfoglaltságot tervezni. – Íme:
Végleges a fordulat időjárásunkban: Szédületes dolgot kapunk a nyakunkba
Borongós őszi hétvége jön
Heti Válasz Online
Létrehozás:
2012.10.12. - 21:03
Szombaton a nap első felében erősen felhős, vagy borult lesz az ég, délen és nyugaton többfelé, máshol elszórtan várható csapadék. Délután mindenütt csökken a felhőzet, főleg északon süthet ki hosszabb időre a nap. 15 fok körül alakulhat a hőmérséklet délután.
A Köpönyeg.hu előrejelzése szerint vasárnap is a délelőtti órák telhetnek felhősebben, ekkor kisebb csapadék is előfordulhat. 14 és 19 fok közé kúszhat a hőmérő higanyszála.
Hétfőn változóan, kedden és szerdán ismét erősen felhős lesz az ég, és eső, záporeső is kialakul. Erősödhet kissé a nappali felmelegedés.
A folytatás száraz időjárást, lassan csökkenő hőmérsékleteket ígér.
„Szédületes dolgot kapunk a nyakunkba” – olvastuk kissé riadt döbbenettel a címet.
Ugyan milyen „dolgot” kaphatunk a nyakunkba? Ez a fogalmazás eleve gyanússá tette az írást, olyanná, mintha „izé” helyett ötlettelen kínjában írta volna… (Ráadásul az írásból kiderül, hogy szó sincs semmiféle „szédületes dologról”, átlagos időjárás várható. Hacsak a „csökken a felhőzet, főleg északon süthet ki hosszabb időre a nap”, esetleg a „kisebb csapadék is előfordulhat”, avagy „erősen felhős lesz az ég, és eső, záporeső is kialakul” nem minősül ilyennek!!!) Hasonló színvonalat, pontosabban: színvonaltalanságot ígért, mint az a „sport-tudósító”, aki jelentette: „az első félidő közepén kettő-nullára állt a történet…”. – Ennyire tellett szegénynek!
Szívesen ajánlanám föl „fele királyságomat” annak, aki meg tudná mondani, hogy mi az a „szédületes dolog”, amit a nyakunkba kaphatunk… – De helyette inkább azt kérdezem: miért bízzák a címadást buta emberre?
A másik cím sem jobb, így hangzik: „Rossz gyermeket hamvasztottak el” – írja a diagnózis.hu 2012. október 21-i tudósítása. Rosszkedvű borzongással ítéltem el magamban azt, aki ilyesmire képes volt. Hogyne, hiszen a rossz gyereket nem elhamvasztani kell, hanem megnevelni, fegyelmezni, jobb útra téríteni. Ez rettenetes szörnyűség. A szövegre már alig figyelve siklott tovább a szemem, amikor megláttam:
„A halottkém szerint Summerfield hibája vezetett ahhoz, hogy az 1 éves kisfiút hamvasztották el, a helyett a 22 napos kisfiú helyett, akinek a családja hamvasztást kért.”
Nos, ide vezet, ha a címadó nem pontosan érti a magyar nyelvet, vagy ha általában érti is, időnként hányaveti módon, a minimális figyelmet is mellőzve dolgozik. Ebben az esetben ugyanis nem „rossz gyermeket”, hanem a kijelölt helyett „más gyermeket” hamvasztottak el! Ráadásul az ilyen korúak (példánk szerint háromhetes pici ártatlan csöppség) még nem is „rosszak” vagy „jók”, hanem egyformán „aranyosak”, legfeljebb pár évesen is mindössze elevenek, rakoncátlanok.
A harmadik példa még emberileg is alávaló!
Komár László, az ismert énekes 2012. október 17-én reggel otthon, felesége karjaiban halt meg – számolt be róla a Blikk.
Október 20-án 09:39-kor a Blikk.hu a következő címmel adott ki hírt: „Elhunyt Komár László – majd beidézték a bíróságra”. (Rögtön utána kiderül, hogy „Komár özvegye, Krisztina épp kikísérte a halottszállítókat a lakásból, amikor jött a postás, egy, az épp elhunyt férjnek szóló bírósági idézéssel”.)
Bizony, ha rajtam állna, azonnal elzavarnám – alkalmatlanság miatt – azt, aki az idézett címet adta. A halottszállítók nyilván 17-én délelőtt jártak az elhunyt lakásában, amikor a postás is vitte a bírósági idézést. Föl sem merült a buta címadóban, hogy a levelet minimum az ezt megelőző napon már postára kellett adni, tehát ordító hiba úgy fogalmazni, hogy „meghalt – majd beidézték”. A két esemény ugyanis nem így követte egymást! (Az, persze, semmivel nem lett volna jobb, hogy „beidézték – majd meghalt”, mert nincs oksági kapcsolat közöttük…)
Hozzáteszem: nem is tisztességes a szóbanforgó megfogalmazás, mert azt sugallja, hogy a bíróság már tudta, hogy elhunyt az ismert énekes, ennek ellenére mégis beidézték.
Azt a látszatot kelthettem, hogy az ilyen ordítóan ostoba címek csak a kereskedelmi médiumokban fordulnak elő, a „közszolgálatiak” mentesek az ilyesmitől. – Bevallom, az „verte ki a biztosítékot” nálam ma (október 21-én) délelőtt, hogy elhamvasztották a rossz gyereket. Emlékeztem, hogy már korábban is bosszankodtam kissé az elfuserált címadások miatt, és a visszakeresés ezeket hozta felszínre…
Nem tartom kizártnak, hogy a minden utcasarkon működő „médiaszakok” azt tanítják, hogy minél „ütősebb”, blikkfangosabbb címet kell adni az írásnak, hogy fölkeltse a potenciális olvasó figyelmét, s az ott végzettek csak ennek tesznek eleget, márpedig csak ez kulturálatlanná teszi-teheti a sajtót.
Hogy én is buta címet adtam e kis írásnak és magam is buta vagyok emiatt? – Inkább vállalom, abban a reményben, hogy ha akár egyetlen „címadó” is sértőnek találja és akár egy is jobban odafigyel később a pontosabb címadásra, akkor mindannyian nyertünk e „játszmában”.
Ámbár sokszor mondják, hogy akik írnak, nem érnek rá olvasni…
