V. E. születésnapjára
Nem vagyok pszichológus (bár hajdanán annál a Geréb Györgynél hallgattam pszichológiát az egyetemen, akinek Ágnes nevű lányáról mostanában oly sokat hallhatunk-láthatunk a sajtóban az otthoni szülés kapcsán), de igyekszem megértő rokonszenvvel figyelni az emberek magatartását.
Ez azt is jelenti, hogy nem sokat adok a mendemondákra, és általában arra, amit közvéleménynek tartanak. A büntetőjog egykori professzora tudatosította bennem, hogy legbiztosabb mércének a magam lelkiismeretét tekintsem. „Ha a lelkiismereted tiszta, ne tőrődj azzal, mások mit mondanak rólad! Lehet, hogy akármilyen tisztességesen vizsgáztatsz, akinek elégtelent adtál, azt híreszteli, hogy korrupt, részrehajló vagy.”
Mint említettem, megértő rokonszenvvel figyelem az embereket – köztük a miniszterelnököt is –, nem ülök föl a róluk szóló híreszteléseknek. Persze, ha magam is tapasztalom, akkor engedek a mondásnak: „hiszem, ha látom”.
Miniszterelnök Úr, Önről azt tartja a sajtó egy része, hogy politikájában nem fordít elég figyelmet a szegényekre, azaz nem őket, hanem a gazdagokat támogatja. Hogy nincs meg Önben az a szociális érzékenység, amely viszont megvan oly sok kapitál-monokrata (ők úgy terjesztik magukról: szociál-demokrata) „polgártársában”.
Ezt mindeddig elengedtem a fülem mellett, újabban azonban … nos, kissé elbizonytalanodtam…
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy szeretem, ha állandóan szól mellettem afféle „háttér-rádió”; viszont a híreket is „kritikával” fogadom. Ekként az időjárás-jelentést is; nem neheztelek a meteorológusokra a melléfogásaikért, nem kuncogok rajtuk, ha jeges hóvihart jósolnak július végére, ám perzselő napsütésben van részünk. Az eltérést annak tudom be, hogy akármit is prognosztizálhatnak modern műszereik alapján, az Alpok–Kárpátok hivalkodó gerincei erre nincsenek tekintettel, s egyszerűen eltérítik a tehetetlen légáramlatokat.
Reggelizés közben mondja mellettem a rádióban a humán-meteorológus: „kellemes, napsütéses őszi idő várható, lehet menni a kertbe, s elvégezni a még aktuális munkákat”. Máskor meg: „érdemes mostanra ütemezni a nagyobb bevásárlásokat”. Később pedig: „öltözzünk melegen, rétegesen!”.
No, ugye, hogy már a meteorológiai jelentések is csak a gazdagoknak szólnak?
Hogyan menjen a kertjébe, aki olyan szegény, hogy kertje sincs? Milyen „nagyobb bevásárlást ütemezhet” egy hajléktalan, akinek nincsen pénze, hűtője is csak télen van, a természetben? Hogyan öltözzön „melegen, rétegesen” az, akinek „egy gönce sincs, mit felvehetne”?
Látja-e, Miniszterelnök Úr, mennyire elhibázott a „kormányzati kommunikáció”? Hogy a szegényebbek már a meteorológiai hírekből sem kapnak nekik megfelelőt, pedig ők is ugyanannyit „fizetnek” e „szolgáltatásért”?
Ezt már ismerjük, József Attila is megírta 1932-ben a Holt vidék c. versében:
Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
sötétben.
Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
iszapba.
Szegény József Attila, ha élne (és ha rossz költő lenne!), írhatná, hogy „gazdagoknak süt a nap, a szegény napszúrást kap”, miközben a gazdagok bevásárolnak és a kertjükben dőzsölnek…
No, jó, annyit engedek, hogy a szegények beláthatnák: ha a rádió nem mondaná, a gazdagok nem mennének a kertbe, és a bevásárlásuk is elmaradna…
Ámde ez nem menti Önt, Miniszterelnök Úr!
