Hát, bizony, erre az esetre mondható el, hogy már a kérdésnek sem igaz egyetlen szava sem! – Nem igaz? Az „az” az! (Bocsánat!)
1. „Egyetemi diákság”? – Először is utalok arra, hogy ebben a blogban 2009. április 9-én „A nyelvi pontosságért” c. bejegyzésemben a következőket írtam:
Hallgató – Az egyetemeken és a főiskolákon hallgatók képzése folyik, még akkor is, ha sok oktató kollegina és kollega – sőt, horribile dictu, még rendszerint maga az oktatási miniszter is! – diákoknak nevezi őket. (Pedig elegendő lenne csupán a felsőoktatásról szóló törvényt átfutni, ha máshonnan nem, abból is egyértelműen kitűnik, hogy szabályai a hallgatók jogállására vonatkoznak. Ez még akkor is igaz, ha a hallgatók diák-hitelt vehetnek fel...) A diákok a középiskolában tanulnak, az általános iskolában pedig tanulók vagy kisdiákok koptatják a padokat.
Igen, a diák a régebbi magyar nyelvben is főleg középiskolában tanulókat jelentette, a felsőoktatási intézményekbe járókat csak elvétve. Tartsuk meg ezt a különbséget, hiszen ez a nyelvi gazdagságot őrzi, arról nem is beszélve, hogy idegen nyelvekben is ismert ez a megkülönböztetés! – Ha pontosak akarunk lenni – legyünk, miért is ne lennénk !? –, akkor mondjuk azt, hogy „hallgatóság”!
2. Sztrájkol? – Ez olyan igazán kemény, „bátor” szó, nem csoda, ha tetszik a pezsgő vérű fiataloknak, főképpen, hogy a média munkásai sem tudják pontosan, mit jelent, ezért a hályogkovács vakmerőségével használják úton-útfélen.
Pedig a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény elegendő eligazítást ad: „1. § (1) A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga”.
Alaposabb elemzés nélkül is könnyű belátni, hogy a sztrájkjog csak a dolgozókat illeti, azaz azokat, akik valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak, és a sztrájk e munkavégzés beszüntetését jelenti. (Tehát az egyetemi hallgató, a középiskolás diák és az általános iskolába járó tanuló, úgyszintén a munkanélküli, a nyugdíjas „nem tud” sztrájkolni. Ha a hallgató nem jár előadásra, nem megy el vizsgázni stb., semmilyen szankció nem éri; ha a diák nem jelenik meg az órán, hiányzónak írják be és távolléte nem minősül „igazoltnak” sztrájk miatt, hiszen ők erre nem jogosultak...)
Talán azt még nem árt hozzátenni, hogy a sztrájk célja kizárólag „gazdasági és szociális érdekek biztosítása” lehet, ami azt jelenti, hogy politikai célból sztrájkolni tilos! (Tegyük hozzá: ez nem valamiféle magyar „sajátosság”, megtalálható ugyanez II. János Pál pápa „Laborem Exercens” [Munkát végezve] kezdetű enciklikájában is, amelyet a „Rerum Novarum” [Új dolgok] kezdetű enciklika megjelenésének 90. évfordulója alkalmából adott ki 1981-ben), így: „Elfogadva, hogy a sztrájk igazságos és törvényes eszköz, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy bizonyos értelemben utolsó eszköz. Tilos vele visszaélni; különösen pedig tilos »politikai« célok szolgálatába állítani”.
3. Amikor az emberek az utcára vonulnak, akkor nem sztrájkolnak, hanem tüntetnek (demonstrálnak valami ellen vagy mellett; tiltakoznak, felvonulnak stb.) – a gyülekezési jog alapján.
„1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Népköztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.
2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.
(2) A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.
(3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
Ez az alapvető szabadságjog tehát mindenkit megillet, a gyermeket, a nyugdíjast, a munkanélkülit, a hallgatókat, diákokat és tanulókat is. (Persze, ez utóbbiakat csak a kötelező iskolai foglalkozásokon kívüli időben, tehát iskolai órákról nem lehet „igazoltan” távol maradni azon a címen, hogy tüntetni megy az osztály [legfeljebb a „munkásosztály” – bocsánat!]).
A gyülekezést „bejelenteni” kell, nem pedig „kérelmezni”! (Erről lásd részletesebben e blog előbb már említett, 2009. április 9-i, „A nyelvi pontosságért” c. bejegyzését!)
Sajnos, a sztrájkot és a tüntetést rendre összekeverik a sajtóban. Nagyobb baj, ha a hallgatók követik el ezt és „sztrájkbizottságot”(?) szerveznek (vö. „A Szegedi Tudományegyetem hallgatói sztrájkbizottságot alakítottak” – számolt be róla Áment Balázs általános alelnök. Edupress Hírek 2011-10-12).
Ámde a legnagyobb bajt (vagy mondjuk inkább: kockázatot) az jelenti, ha ilyesmi joghallgatóval az alkotmányjog vizsgáján esik meg...
P.S. E blogbejegyzést befejezve átkapcsoltam a „Beérkezett üzenetek”-re, s ott láttam a hvg.hu napi hírlevelének 14:45-kor kiadott jelentését: „Országszerte sztrájkolnak a középiskolások – percről percre”. Ugye, mi már tudjuk, hogy nem sztrájkolnak, hanem tüntetnek, vagy akinek az tetszik jobban: demonstrálnak...?
