Szól mellettem a televízió, de én nem figyelek oda, olvasok.
Egyszerre csak éktelen őrjöngés hallatszik, valaki elfúló hangon hörög a képernyőn. Fölfigyelek erre az ellenszenves bolondra. Mit mond? Mintha valami versenyt közvetítene...
– A szegedi intercity beérte a záhonyi sebesvonatot és ebben a pillanatban befut a második vágányra – vagy valami ilyesmit ordít!
Értetlenkedő hüledezésem mindössze néhány pillanatig tart, mert egy nyugodt hang adja a magyarázatot, kb. ezt:
– Ez az ember nem volt ám mindig ilyen, de mióta a normál adásról UPC HD-re váltott, azóta változott az élete...
– Aha, most már értem – mormogom magamban –, ha a normál adásról UPC HD-re áttérés ilyen elborzasztó következményekkel jár, nos, akkor én keményen elhessegetem magamtól az áttérés leglengébb gondolatfoszlányait is...
