2013 márciusában járunk, az országgyűlési képviselő-választások időpontja (2014 áprilisa vagy májusa) még igen messze van, mégis, olykor már most kihallatszanak a tömegből ezzel kapcsolatos vélemények, sőt, tanácsok.
Ezek közé néha furcsa „felhangok” is vegyülnek. Vegyünk szemügyre ezúttal kettőt közülük, anélkül, hogy az elmondóikkal vitatkoznék, még kevésbé akarok én tanácsot adni bárkinek is.
Az elsőt 2012. augusztus 29-én jegyeztem föl:
A választási rendszer átalakítása során eljöhet az a helyzet, hogy a demokratikus ellenzéknek meg kell fontolnia a választástól való távolmaradás lehetőségét – jelentette ki Kolláth György alkotmányjogász szerdán Szegeden.
Ugye, jól értjük: az ellenzék maradjon távol a választástól?
"Az ellenzék hagyja ott a parlamentet!" „Azért a víz az úr” címmel tartotta meg vasárnap a március 15-én a hóhelyzet miatt elmaradt demonstrációját. Percről percre – ezeket írta a 2013. március 17-i, a Milla tüntetéséről szóló tudósítása fölé a Hír24 az interneten. Ebből vettem:
15.31
Tamás Gáspár Miklós először üzent az ELTÉ-n zsidózóknak, majd lemondásra szólította fel Áder Jánost. "Kedves demokratikus ellenzéki pártok, hagyjátok ott az országházat, ne szolgáljátok a zsarnokságot, gyertek ki az utcára. Ebben az országházban nincs mit keresenetek" - mondta.
TGM ötlete nagy tapsot kapott. Az MSZP zászlót lengetők is erősen tapsoltak.
A filozófus kifejtette, hogy a határon túli magyarok szavazásának lehetősége egy új kékcédulás választást jelent. Nekik azt üzente, ne menjenek el választani. Sőt, mindenkit a választás bojkottjára szólított fel. Sztrájkokkal, demonstrációkkal kell kinyilvánítani, hogy a szabadságát a nép nem adja - jelentette ki.
Igen, ő is „mindenkit a választás bojkottjára szólított fel”.
Ezekhez már csak egy rövid megjegyzés kívánkozik.
A pártok – beleértve a „demokratikus pártokat” is! – abban különböznek a többi társadalmi szervezettől, hogy parlamenti képviselőik révén közvetlenül bele kívánnak szólni a közhatalom gyakorlásába. Ehhez pedig az kell, hogy fogalmazzák meg az embereket érintő legfontosabb társadalmi problémákat; dolgozzák ki és foglalják összefüggő rendszerbe (programjukba) ezek megoldási módozatait; ismertessék-terjesszék e programot; állítsanak ezt magukénak valló jelölteket és agitáljanak-mozgósítsanak mellettük, hogy ezek az országgyűlésbe bekerülve megvalósíthassák a párt programját, amint erre közvetlenül utal az Alaptörvény is a VIII. cikkének (3) bekezdésében:
Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
Mivel tehát a pártok „közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában”, azaz közjogi funkciót is betöltenek, ezért az állami költségvetésből anyagi támogatást is kapnak.
Persze, az anyagi támogatás „fejében” az állam bizonyos feltételeket is előír számukra. Az természetes, hogy évente nyilvánosságra kell hozniuk a gazdálkodásukról szóló adatokat (benne a költségvetési pénzek felhasználását) stb.; minket azonban most kizárólag egy olyan szabály érdekel, amely a választás „bojkottjával” kapcsolatos – tegyük hozzá: kissé kockázatos – „üzenetekre” vonatkozik.
Idézzük ide szó szerint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 3. § (3) bek-ét:
3. § (3) A bíróság az ügyészség indítványára – a párt társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával – megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet.
Ha tehát a pártok távol maradnak a választástól, nem állítanak jelöltet, akkor jó esélyük van arra, hogy a bíróság megállapítja működésük megszűnését. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy valamely párt nem állít jelöltet, nem is jut be a parlamentbe, a második választáskor viszont – állítana, hogy meg ne szüntessék – már hiába akarna, nem sikerül...
Egyáltalán nem biztos tehát, hogy túlságosan jó tanács a választások bojkottjára történő felhívás...
