Egy nem-budapesti napilap talán a gyerekeknek akart kedveskedni azzal, hogy mellékletében mesét közölt nekik „A róka, a holló és a beteg fiókák” címmel. – Szó szerint ismételjük itt; nem túl hosszú. Íme:
Egy ideig nagyon jól ment a róka sora, kevés fáradsággal és veszély nélkül jutott mindig jobbnál jobb falatokhoz. Egyszer azonban beköszöntöttek az ínséges napok.
Ettől kezdve szinte sohasem lakott jól, sokszor napokon és éjszakákon át kínozta az éhség. Egyszer éppen megint nagyon éhes volt, mert hosszú időn át hiába szimatolt, semmit sem talált. Végül már úgy nyargalászott fel-alá az erdőben, mint a tébolyodott és mindenfelé nézelődött, vajon nem fedez-e fel mégis valamiféle zsákmányt.
Hát egyszer csak jött egy hollómama, aki már régóta orvos után kutatott, mert a fiókáit csúf kiütés kínozta. Megörült hát, mikor meglátta a rókát, mert azt gondolta: „Ez a sárga kabátos úr bizonyosan doktor!” Odarepült hozzá, és elpanaszolva gondját-baját, kérte, hogy segítsen a fiókáin. A róka elgondolkodva csóválta meg a fejét, mondván: – Ez bizony nagyon veszélyes kór! De azért vezess oda hozzájuk, látnom kell a betegeket.
A holló készségesen eleget tett a róka felszólításának, ravaszdi koma pedig boldogan nevetett magában, amikor meglátta a teli hollófészket s benne a hét jól fejlett madárfiókát. A hollófiókák kitátották a csőrüket, és hangosan rikoltoztak. – Ó, milyen csúnyán köhögnek szegénykék! Ez bizony szamárköhögés. Nincs jobb orvossága, mint egy jó meleg fekvőhely. De hamarosan meg fognak gyógyulni, mert én meleg ágyba fektetem őket!
Azzal gyors egymásutánban nyelte le a fiókákat, és hollómama örülhetett, hogy legalább ő maga ép bőrrel menekült meg az „orvos” karmai közül.
Ugye, milyen szép volt ez a mese, gyerekek?
Ugye, ti is együtt örültök a hollómamával, hogy ép bőrrel megmenekült?
Ugye, nem is hiszitek el azokat a roppant buta meséket, amelyek arról szólnak, hogy az anyukák és az apukák a saját életüket is habozás nélkül feláldoznák, ha a gyerekeik bajba kerülnének, de ezzel megmenthetnék őket?
Ugye, ti is örülnétek, ha hét gyermeketek odaveszne, de ti megmenekülnétek?
Ugye, ti is úgy gondoljátok, hogy egy végtelenül korlátolt ember írhatta ezt a mesét, és ezért örökre el kellene tiltani a meseírástól ... ?
