...tartott sajtótájékoztatót az MSZP szóvivője, s erről a következő hírben olvashattunk részleteket:
„MSZP: Orbán tolvajkormánya kifosztja az embereket
HVG.HU \ ITTHON 2013. május 19., vasárnap, 19:40Szerző: MTI
Az MSZP szerint a kormány új adónemeket vezet be: a "buszadó és a vonatadó" azt bizonyítják, hogy "Orbán Viktor tolvajkormánya kifosztja a magyar népet és még hülyének is nézik az embereket" - fejtette ki Török Zsolt szocialista politikus vasárnapi sajtótájékoztatóján.”
Előrebocsátom: nem kívánok „ártani” az MSZP-nek és „kedvezni” a FIDESZ-nek, és vice versa (igen, vice, nem pedig vica versa, mert akkor, ugye, vika verzának kellene ejteni?!): sem „kedvezni” az MSZP-nek és „ártani” a FIDESZ-nek, de néhány megjegyzés mindenképpen ide kívánkozik.
Ízlés kérdése, hogy tart-e (Karácsony és Húsvét mellett) az egyik legnagyobb egyházi ünnepen sajtótájékoztatót az az ellenzéki párt, amelynek „jogelődje” egykor betiltotta az egyházi ünnepeket is...
Az pedig ízlés(telenség) kérdése, hogy ezen a sajtótájékoztatón a szóvivő kizárólag a kormányról mond véleményt, semmi másról nem beszél. Ha pedig már egyébként sincs tekintettel a vallásos emberek „ünnepi hangulatára”, természetes, hogy rossz véleményt mond a kormányról, mert hiszen ez az ellenzék feladata mindenütt a világon.
Az én gondom mással van, s az mélyebb, súlyosabb egy „ünnepi” sajtótájékoztató tényénél. Idézzük ide Kazinczy Ferenc (1759–1831) egyik, talán elég széles körben ismert szavait:
Szólj! s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés...
Írói érdem (1810)
Emlékezzünk csak, hogyan szólt a szóvivői „értékelés”: „Orbán Viktor tolvajkormánya kifosztja a magyar népet és még hülyének is nézik az embereket”! – Nos, nem akarom eltúlozni, inkább fékezem-finomítom véleményemet, s ezek alapján csak annyit írok ide: ez a kulturálatlanság olyan mértékű megnyilvánulása (és a nép értelmének olyan mértékű „lenézése”), hogy az ember joggal érzi magát mélyen megsértettnek.
A „szerencsétlen” szóvivő azt hiszi, hogy az emberek csak úgy értik meg a kormányról vallott lesújtó véleményüket, ha azt a nekik megfelelő(?) „kocsmai színvonalon”, kellő primitívséggel mondja ki? Miért gondolják e párt parlamenti felszólalói is, hogy mondanivalójuk „hitelesebb”, ha nyers szavakkal, durva kifejezésekkel adják elő?
Sajnálom, de gyakran az az érzésem, hogy eluralkodott közöttük az a primitív infantilizmus, amelynek jellemzője, hogy igyekeznek egymást túllicitálni a „bátor” kifejezések (esetleg kézmozdulatok) minél gyakoribb használatában, hogy aztán diadalittasan nézhessenek körül és gyűjthessék be párttársaik köréből az elismerő visszajelzéseket. (Ez e jelenség a kicsi – pl. óvodás – gyerekeknél dívik: a „vagányabbak” minden ok nélkül kimondják az emberi-állati végtermékek neveit; s először ők maguk nevetnek a „bátorságukon”, majd rövid döbbenet után a többiek is nevetnek...)
Ne legyen félreértés: egyáltalán nem vagyok álszent! Én is ismerem ezeket a durva, faragatlan (sőt, a mocskos) kifejezéseket; bizony, használtam is őket, főképpen a középiskolai építőtáborokban, és, persze, katonakoromban. – Ámde ezek az idők elmúltak! Úgy látszik, a szóban forgó párt tagjai „örök fiatalok” maradtak...
Megvallom, engem mindig megbotránkoztatnak az említett tahóságok, s még szomorúbban legyintek, amikor az országgyűlési képviselők mutatnak olcsó primitívségeket. – Nincs kétségem: nem vagyok egyedül, s bár nem akarok okos tanácsokat osztogatni az említett ellenzéki pártnak, de az a gyanúm, hogy ha ezen nem változtatnak, akkor nélkülük a parlamenti beszédek színvonala érezhetően emelkedni fog...
