Régebben történt, de az időpont nem is fontos.
Az egyik fiatal fiú a másiknak olyan kérdést tett föl (akaratlanul is hallhattam, de már nem emlékszem rá), amely nyilvánvalóan nem tartozott a kérdezőre, mire ez utóbbi röviden intézte el:
– Közöd? – pattant a „válasz”, mire e téma véglegesen lezáratott.
Bizony, sok alkalmatlan „sajtós” érdemelne ilyen foghegyről odavetett, elhessegető „választ” a bántóan kotnyeleskedő kérdéseire vagy a bennfentesség látszatát kelteni próbáló megnyilvánulásaira.
Erre gondoltam a minap, amikor valahol (a helyet pontosan tudom, de nem tartom méltónak sem arra, hogy itt megemlítsem!) ezt olvastam:
Fogékszert csináltatott Orbán Ráhel
Egy új testékszert készíttetett magának Orbán Viktor legidősebb lánya, Orbán Ráhel. A fiatal lány egy korábban igen népszerű fogékszert ragasztatott.
A 24 éves, nemrég házasodott Orbán Ráhel az Úton egy erősebb Európa felé című konferencián már a fogékszerrel mutatkozott - hívta fel a figyelmet [egy újság].
A lap azt írja, a Swarovski-kristály nagyjából nyolcezer forintba kerül behelyezéssel együtt, és átlagosan fél, illetve egy évet bír ki, utána leesik. A fogzománcot megsavazzák, majd egy speciális ragasztóval helyezik fel az ékszert, hasonlóan, mint a ragasztott fogszabályzók esetében. Az eljárásnak nem marad nyoma.
[Egy másik újság] még hozzátesz
A fogékszer egyébként nem különösebben drága, olyan hat-nyolc ezer forintba kerül a felrakással együtt. Ellenben már nem is valami trendi, inkább a kétezres évek elején volt divat a fogra ragasztott kristály.
Nem ismerem Orbán Ráhelt, csak annyit tudok róla, mint más ember, hogy ti. a közelmúltban ment férjhez, s az esküvőjén igen boldog volt az örömapa, a magyar miniszterelnök, látszott a fényképeken.
Eddig még tulajdonképpen „kezelhető” a helyzet: a miniszterelnök a lánya esküvőjén volt látható.
Ettől a pillanattól kezdve azonban a családon-barátokon kívül az égvilágon senkinek nincs semmi köze az említett hölgy magánéletéhez! – Ő ugyanis nem közszereplő, akivel kapcsolatban a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat kimondta:
„A szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítások köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatban tágabb, mint más személyek esetén.”
Nos, ezzel a határozatával súlyosan tévedett az Alkotmánybíróság!
Ne kapjon senki a fegyveréhez, mert csupán a véleménynyilvánítási jogommal éltem, s az alkotmánybírák „közhatalmat gyakorló személyek”, akik többet kötelesek tűrni a velük szemben kifejtett vélemények terén is, mint mások! – Ámde nem hiszem, hogy helyes, ha az alkotmánybírák becsületét alacsonyabbra taksáljuk, kevesebbre értékeljük, mint más emberét! Róluk nyilván több rossz véleményt mondhatunk, mint egy közönséges bűnözőről... – Nesze, neked, jogállamiság! (Azt már csak mellékesen említem, hogy ezt a „mércét” az alkotmánybírák szabták maguknak. Meg kell nézni, hogy egy-egy komment-sorozat mennyi mocskolódást tartalmaz ismert és tekintélyes emberekről is, hiszen ők ezeket „tűrni kötelesek”...)
Mindenesetre figyelemre méltó Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.), amely 5. cikkének új, (4) bekezdése egyértelműen kimondja: „A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.” – Ez alapján végre „le kellene csillapítani” a sok bátor, sokszor nevét sem vállaló „bírálót”.
De akkor is mérhetetlen kulturális igénytelenség és szellemi mélyrepülés arról írni, hogy a miniszterelnök lányának mi van a fogára ragasztva...
Ennyire kiürülhet morálisan a sajtó? Már csak ez telik tőle?
