A körülmények úgy alakultak, hogy a közelmúltban az egyik reggel viszonylag nagyobb összeg érkezett a „lakossági folyószámlámra”. Nem loptam, nem nyertem; egy állami szervtől kaptam, hivatalosan; egy korábban kötött szerződést teljesítettem pontosan, ezért utalták a pénzt.
Nem ültem rajta, hanem úgy döntöttem, hogy még aznap délelőtt átutalom gyermekeimnek. – Fölhívtam tehát azt a telefonszámot, amelyen lehet az ilyesmit intézni. Különböző kódok bepötyögése után bemondta a géphang, hogy a munkatársukkal folytott beszélgetést rögzítik, majd udvarias, kellemes, élő női hang kérdezte, miben segíthet.
– Egyszeri átutalást kérek egy másik számlára – válaszoltam.
– A mai napon megfelel?
– Igen.
– Mekkora összeget kíván utalni?
– Egymillió-kettőszázezer forintot.
– Kérem a célszámla számát. (Megadtam.) – Közlemény? (Nincs.)
– Kis türelmet kérek, az összeg nagyságára tekintettel az átutaláshoz kell a főnököm engedélye.
– Persze, tegye a dolgát, türelmes leszek! – hagytam rá...
Kisvártatva megköszönte a türelmemet, s közölte, hogy a főnöke engedélyezte az átutalást.
– Én kérek bocsánatot, hogy elfelejtettem Önnel közölni: nem a főnöke pénzét, hanem, az én saját pénzemet kértem átutalni. Nem kérdezem meg, mert nem Ön tehet róla, de szívesen tudakolnám a főnökénél: mi köze neki az én pénzemhez? Az égvilágon semmi! Én fizetek azért, hogy kezelik, de a vele való rendelkezésre nem hatalmaztam föl! Ha teheti, kérem, mutassa meg ezt a véleményt a főnökének, úgyis fölveszik a beszélgetésünket! A pénzmosás elleni harcnak ez egy roppant buta eszköze...
Tényleg nem az ügyintéző hölgyre haragudtam, ő erről a legkevésbé tehet.
Igaz, hogy én még a múlt században, sőt, évezredben hallgattam az egyetemen, de akkor azt tanultuk, hogy a tulajdonost megilletik a tulajdon részjogosítványai: a birtoklás, a használat és a rendelkezés joga...
Lehet, hogy ez mára megváltozott? – Föllapoztam hát az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt, s annak „Második rész” (A tulajdonjog), „III. cím” (A tulajdonjog általános szabályai), III. fejezet (A tulajdonjog általában), 5:13. § [A tulajdonjog] a következőképpen szól:
(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.
(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.
(3) A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására.
Persze, az is igaz, hogy ehhez professzoraink hozzátették, hogy ezt úgy szokták emlegetni, hogy érvényesül a „tulajdon szentségének elve”.
Nem szoktam káromkodni, és kerülöm a „mosdatlan” beszédet, olykor – elismerem, nem is mindig udvariasan – figyelmeztetem a csúnyán beszélőket, de most arra gyanakszom, hogy hazánkban az említett elv helyébe új lép:
„a tulajdonnal kapcsolatos szentségelés elve”...
