Az egyik irodaház mellett soha nincs szabad parkolóhely.
Hiába vehetnek jutányos áron parkolókártyát az épületben dolgozók, ha nincs hova leállítani az autójukat, akár csak rövid időre is. A ház előtti járdaszakasz végénél „Várakozni tilos” tábla jelzi, hogy ott nem tilos ugyan megállni, ám „parkolni” nem szabad.
A minap be kellett szaladnom pár percre, hogy leadjak valamit és átvegyem az idei évre szóló parkolókártyát. Jövés-menéssel négy-öt perc... Üres volt a járdaszakasz, megörültem szerencsémnek, s a legelejére álltam, hogy mások is kényelmesen elférjenek a kocsim mögött.
Éppen indulni készültem be az épületbe, amikor nagy hadonászással, láthatóan nemet integetve siet felém a portás, majd közelebb érve javasolta, hogy ne hagyjam ott az autót, mert elviszik a „pókosok”.
– Pár perc csupán és megyek tovább – méltatlankodtam, és emlékeztettem az illetőt, hogy a tábla a várakozást tiltja és nem a megállást.
– Én csak jót akartam – vonult vissza az úr –, s egyébként nem tetszett látni azt a sárga lapot, amire éppen ráállt az autó jobb első kerekével? Ma már három kocsit vittek el ugyanonnan!
Kb. 20x20 cm-es, öntapadós, narancssárga műanyag lap, rajta fekete filccel ráírva a korábban otthagyott autó rendszáma, és tájékoztatás, hogy tilosban parkolás miatt elvitték, valamint, hogy hol válthatja ki...
Lehet, hogy direkt kaszálni akarnak a „pókosok”? Ha elég aljas valamelyik, lehet, hogy mire belépek a kapun, már viszik is a kocsimat, ráadásul nem is tudom igazolni, hogy éppen akkor álltam oda, szó sincs „várakozásról”.
Nem akartam esélyt adni a kocsim elvitelére, ezért telefonon hívtam kolléganőmet a VI. emeleten, kérve, hogy hozza le a kártyát és vigye föl, amit neki hoztam, majd kaján bazsalygással messzebbre sétáltam, hogy még lássam az autómat és lecsaphassak, ha azonnal vinni akarják. (Gondoltam, éppen akkori érkezésemre tanúként hívom a portást!)
Még javában gratuláltam magamnak a nagyszerű ötletért és a leleményességemért, amikor feltűnt egy, az épület felé közeledő kolléga, s amikor az autóm mellé ért, lehajolt, feltépte a narancssárga ragasztót, s tovább haladva, rá sem pillantva, menet közben el is kezdte összegyűrni.
– Ne gyűrd össze! – kiáltottam, s ő döbbenten meredt rám.
– Nem bírom elviselni a szemetet, mindig összeszedem, ami elém kerül, ez is ott éktelenkedett az autó alatt-mellett.
– Nézd meg, mi van rajta, és ragaszd vissza! – javasoltam neki, magamban kissé heherészve.
Ő visszaragasztotta, én pedig a közben megérkezett kolléganőmmel elintéztem a dolgomat és elhajtottam.
Mi ebből a tanulság?
1. Sokat kereshetett és sok bosszúságot okozhatott aznap a „pókos ember”, mert aligha tudták bizonyítani a kárvallottak, akik csak rövid időre álltak meg, hogy nem „várakoztak”, hanem csak valamit gyorsan elintézni ugrottak be a házba.
2. Hiába hagynak eligazítást az „autócsenők” a tulajnak, ha azt nemes szándékú környezetvédők eltüntetik, fokozva ezzel a károsult kocsitulajdonos dühét.
3. Miért nem jön rá végre valaki, hogy nem kellene mesterségesen, indokolatlanul fokozni a zsúfoltságot a parkoláskor? Miért nem lehet rövid időre megállni pl. az irodaházak mellett munkaidőben? (Legfeljebb öt percre, amelyet még a megállni tilos szabály is megenged! Mi az, hogy tulajdonképpen megállni is lehet, ha a kocsi vezetője nem megy el a jármű mellől? Akkor már nem annyi pl. az öt perc?) – Persze, tűz esetén oda kell férniük a tűzoltóknak, ez világos! Oda kell tenni a szélvédő mögé egy telefonszámot, amin azonnal elérhető az épületbe rövid időre beugrott autós, s legyen mellé írva a megállás időpontja is! (Nem névkárgya kell, amin név, lakcím stb. adatok is vannak!) Ha megsérti a közlekedés szabályait, akkor büntessék az elkövetőt, de a közterület-felügyelők önkényességét mindenképpen le kellene szerelni...
Ja, és még annyit: valamikor éppen ebben a blogban írtam a párizsi rendőrökről, akik megengedték, hogy éjszakára egy „Várakozni tilos” tábla által védett helyen hagyjuk autónkat, mert más szabad helyet nem találtunk, és megígértük, hogy másnap reggel nyolcig elvisszük a járművet. – Már hétkor nem volt ott a kocsink! Senki ne gondoljon rosszra, mi vittük el korábban, talán éppen „hálából”, amiért olyan rendesek voltak a rend párizsi őrei!
