Furcsa dicséretet, vagy legalábbis elismerést hallottam a közelmúltban. A barát és harcostárs azt mondta az Antall- és a Boros-kormány egykori honvédelmi miniszteréről, hogy „Für Lajos emberből volt”.
Nem először hangzott el ilyen, gyanítom, nem is utoljára, ám én változatlanul nem értem, vagy még pontosabban: nem akarom érteni.
Mi volt Für Lajos (1930–2013)? – Ember volt. Biztos vagyok abban, hogy ez a helyes kifejezés, a másiknak nem világos a tartalma a számomra. Ember volt, nem pedig ember-ből volt.
Miből van a vaslapát? – Persze, vasból (az „anyagemelő” része), és fából a nyele.
Miből van a lekváros derelye? – Persze, lekvárból és tésztából.
Mondhatjuk-e azt, hogy a vaslapát vaslapátból, a lekváros derelye pedig lekváros derelyéből van? – Persze, tulajdonképpen senki sem tiltja meg, de inkább ne mondjuk, mert esetleg „gyanakvóan” néznek ránk ismerőseink. Helyettük mondhatjuk a vasat és a fát, a lekvárt és a tésztát stb.
Valóban, szokták azt mondani, hogy valaki „hús-vér ember”, mert az ember tényleg húsból és vérből áll. Azt is mondják valakiről, hogy már „csak csont és bőr”, mert az ember csontból és bőrből is áll…
És azt is mondják, hogy az ember emberből áll, csak ezt nem látom értelmesnek, még akkor sem, ha valaki a másik emberről jót akar mondani.
Mi lett volna, ha valaki egyszerűen azt mondta volna a néhai miniszterről, hogy „Für Lajos – Ember volt”? Igaz, hogy beszédben nem látszik a gondolatjel és a nagybetű, de ha ezt őszintén mondják, még talán „látni-hallani” is lehet…
